A volt főnyomozó arról is beszélt, hogy a merénylet előtt hónapokkal készült egy operatív jelentés, amely szerint Gyárfás Tamás megbízta Portik Tamást a gyilkossággal. Sőt, a Tasnádi Péternek adott megbízásról is tudtak, és arról is, hogy az egykori „keresztapa” végül nem hajtotta végre a merényletet, csak az érte kialkudott pénzt tette el.
Személyi ellentétek és összefonódások
Ami biztosan tudható, és a vádirat is kiemeli, hogy Gyárfás és Fenyő üzleti, majd személyes konfliktusba keveredett a kilencvenes években. Kapcsolatukra valóban igaz volt a mondás, miszerint két dudás nem fér meg egy csárdában. Kettejük közül Fenyő volt a rámenősebb, ő vezetett önálló dossziét riválisáról, és jelentetett meg róla lejárató cikkeket az általa tulajdonolt Népszavában. A tanúvallomások szerint jobban utálta Gyárfást, mint ő Fenyőt. Kibékítésük nem járt sikerrel, bár Gyárfás váltig állítja, hogy 1996 végén elásta a csatabárdot, sőt 1997 végén egy minden vitás kérdést tisztázó megállapodást is aláírtak a felek ügyvédei. A perpatvar odáig fajult, hogy állítólag Horn Gyula miniszterelnök is megpróbálta összeboronálni a feleket, bár erre nincs bizonyíték. Annyi mindenesetre valószínűsíthető, hogy a politikai vezetés is tudott a rivalizálásról.
A börtönben ülő Portikot az Aranykéz utcai robbantáson kívül több, a kilencvenes években elkövetett gyilkosság miatt is elítélték”
A gyilkosság személyi összefonódásait tekintve az tudható, hogy Roháč ismerte Portikot, ő pedig ismerte Gyárfást; Portik utóbbitól bérelt ingatlant, majd bujkálása után tőle kért segítséget a kétezres évek elején. A börtönben ülő Portikot az Aranykéz utcai robbantáson kívül több, a kilencvenes években elkövetett gyilkosság miatt is elítélték, legutóbb első fokon június közepén húsz évre. Minden ellene hozott vádban és ítéletben felbujtóként szerepel, a jelenlegi vádban is.