Azé a hatalom, aki a nyilvánosságot dominálja? – médiavita az MCC Feszten

A média mai szerepe volt a téma az MCC Feszt panelbeszélgetésén, ahol a résztvevők Szalai Zoltán MCC-főigazgatója (egyúttal a Mandiner hetilap főszerkesztője), Lánczi Tamás, az MTVA Online igazgatóságának igazgatója, Németh Péter, a Népszava főszerkesztője és Csuhaj Ildikó újságíró voltak, a moderátor Nagy Károly, a Transzparens Újságírásért Alapítvány vezetője volt. 

Nagy kérdésére, miszerint mi változott az elmúlt egy évben, Csuhaj kiemelte, hogy a parlament elfogadta azt a Btk.-módosítást, miszerint a rágalmazás a közbeszédben a sajtótermékeknél nem lesz büntetendő, amennyiben nincsen súlyosbító körülmény. Teljesen egyetért azzal, hogy a sajtószabadságot nem lehet semmivel korlátozni, de polgári jogi pert továbbra is lehet indítani, továbbá blogokra, Facebook-bejegyzésekre ez nem vonatkozik – mondta az atv.hu újságírója. Váratlan és meglepően liberális volt ez a változtatás, jogvédők is üdvözölték, de amikor a parlament ezt elfogadta, az ellenzék aggódott némiképp. Csuhaj is arra gondolt, hogy nem szabad korlátozni a sajtószabadságot, 

Szalai Zoltán is támogatja a módosítást, megjegyezve, hogy van lehetőség polgári jogi pereket indítani. Furcsa dolog volt számára, hogy véleményeket szemléző újságíró ellen indítottak büntetőpereket. Ez nem volt szerencsés a sajtószabadság szempontjából, mert újságírók nem akarták megosztani azokat a véleményeket, amelyek rizikósnak tűntek. Szalai inkább a chatrobotok megjelenését nevezte komoly változásnak: komplett cikkek születhetnek robotok által. Az Axel Springer eközben leépítésbe kezdett, átalakítja a hírszolgáltatást, ezt mostantól egyre inkább mesterséges intelligenciára bízzák. Ez felveti a kérdést: ki a jó újságíró? Ha egy mesterséges intelligencia esetleg jobb címet és leadet ad, az alapvető változás.

Németh Péter szerint a Btk.-módosítás láthatóan segíti a munkájukat, még akkor is, ha a kormánypárt mögé rögtön valami ármánykodást képzelnek. Nem látja a változtatás pontos okát, mert előzőleg született egy törvény, amely a plakátokra való firkálást büntetőjogi kategóriává tette. Ez a kettő nincs harmóniában. Németh még nem gondolt arra, hogy újságírók szerint gépek dolgozzanak, szerinte a fő dráma, hogy még mindig rendeleti kormányzás van, és rettenetes a megosztottság. A társadalom feloszlott béke- és háborúpártiakra, ez szerinte ijesztő.

Lánczi Tamás szerint életünkre a mesterséges intelligencia elterjedése gyakorolja a fő hatást, ez nem kérdéses. 

Ha tágabb kontextusban szemléljük a dolgokat, az újságírást az informatika felzabálja. Mi utolsó mohikánok vagyunk, gépek ellen folytatunk harcot, mert a híreket, véleményeket felzabálta a kontent. Az újságírói ügyességet pedig felzabálja az algoritmus, ami monitoroz és végtelen tartalmat ajánl, erre emberi elme nem képes. Olyan versenyt futunk, amely nem megnyerhető, és évről-évre csak vesztünk. A hirdetési piacainkat elvitték, és a valóság és a kitaláció megkülönböztethetetlen. Ma már vannak olyan ügyes fake news-ok, amiről egy szakmabeli sem dönti el, hogy nem igaz, videók és képek terén is – fejtegette Lánczi Tamás.

Szalai Zoltán szerint fontos a vita, az MCC Feszten is vannak véleményütköztetések jobb- és baloldaliak között is. Hozzátette: az ellenzéki politikusokat nehéz rávenni, hogy vitázzanak, nehéz rávenni őket, hogy leüljenek a másik féllel. Németh Péter szerint viszont a jobboldaliakat nehezebb vitára bírni. Csuhaj Ildikó az tapasztalta a Népszabadságnál, hogy páros interjút csinálni kormánypárti és ellenzéki politikusokkal nehéz volt, és ritkán adtak interjút kormánypártiak. Lánczi Tamás szereti a vitát, szeret érveket ütköztetni, de a modern technológia véleménybuborékba zárja az embereket, 

Lánczi szerint a technológia kényszeríti ránk a buborékokat, ez a technológia bűne, nem a magyar közéleté, ez nem magyar sajátosság. Ez nem azt jelenti, hogy a vita a hiba, hanem hogy azok a technológiák, amelyekbe bele vagyunk törve, szétszakítja a politikai közbeszédet. Mindenki buborékokban él, ami nem helyes, de ez a valóság.

Csuhaj Ildikó úgy látja: a véleménybuborékból azért nem lépnek ki, mert félnek, hogy a világos narratívákat megzavarják. Lánczi hozzátette: a buborékon belül nem lehet sérülést szenvedni, ott nem vállal kockázatot a szerepléssel. Ezért mindenki marad a buborékjában. Emlékeztet: ki vagyunk szolgáltatva a nagy cégeknek, innen jött a kattintások nagy része, ők a kapuk őrzői, ők döntik el, kihez mi jut el. Olyan emberek befolyásolják, miről olvashatunk, akik Amerikában vannak, és a nevüket sem ismerjük.

Szalai Zoltán kitért arra: kiemelkedő, hogy van kormányinfó,

Amerikában a szóvivő reagálgat, Magyarországon jobb a diskurzus. 

A moderátor felvetette Orbán Balázs gondolatát, ami a média kapcsolatát elemezte a szuverenitás és a kiadók kapcsán. Csuhaj szerint nem evidencia, hogy azé a hatalom, aki a nyilvánosságot dominálja. A masszív balliberális többség a médiában egy jobboldali mítosz az újságírónő szerint. Ha ez igaz lenne, 2010-ben hogyan nyert a Fidesz? Lánczi annyiban vitatkozna Orbán Balázs gondolatával és Csuhajjal is, hogy egyrészt 2010 előtt nem volt jobboldali nyilvánosság, és ennek ellenére tudott nyerni a jobboldal, tehát lehet nyerni sajtó nélkül is. Lánczi szerint

Mi zsákban futunk, a techcégek pedig versenyautóban száguldoznak. 

Szalai Zoltán szerint a kérdéses Orbán Balázs-i mondatot kiragadták, mert nem arról volt szó, hogy egy üzletember vegye meg a médiát, hanem arról szólt, hogy fontos: nemzeti vagy külföldi tulajdonban van-e egy médiacsoport. 

Izraelben külföldi tulajdonos nem szerezhet többséget egy médiacégben. Mindegy, hogy jobb- vagy baloldali, a lényeg, hogy Budapesten születnek-e a döntések, vagy egy külföldi nagyvárosban. Ez a különbség lényege, és sok nemzetközi példa van arra, hogy nagy országok védik a médiájukat.

Nyitókép: Shutterstock