Kora nyári láz

Elszaladt mellettünk a május. Nincs még bántó forróság, de azért a vállam már lepirul, ha egész nap a szabadban vagyok. Az évnek ebben a szakaszában tör rám először a láz. Nem betegségről van szó, hanem vadászszenvedélyről, melytől kora hajnalban kinyílik a szemem. Azonnal elönt az éberség. Erdőszínekbe öltözöm, bakancsot húzok, és magamhoz veszek egy különleges formájú pengét. A nap első sugarai már az erdőben találnak rám, pásztázó tekintetem módszeresen tapogatja le a terepet, miközben avarillat csiklandozza az orrcimpámat. Az ösvény mellett erdei szamóca kínálja apró termését, ez is azt jelzi, hogy hamarosan zsákmányra lelhetek. Meg is van! Még szégyenlős kicsit, rejtőzködni próbál, de jellegzetes színe gyorsan elárulja. Előveszem hát a pengét…

Ebben a vadászatban senki nem fog megsérülni, hiszen a zsákmány nem más, mint az ízletes vargánya, mely a nyári gombaszezon egyik legnagyobb kincse. Akkor kezd előbújni, amikor az erdei szamóca termőre fordul.

Résen kell azonban lenni, gyorsan le kell szedni, különben a kukacok eledele lesz ahelyett, hogy a mi asztalunkra kerülhetne. Az Őrségben ebből készül a rántott gomba is. Igazi úri huncutság, ezen a vidéken mégis mindenki megengedheti magának, aki veszi a fáradságot, és hajnalban elindul gombát szedni. Én ritkán eszem rántva, inkább szőlőlevélben sütöm meg. Ehhez fiatal vargányát kell szedni. Tenyérnyi nagyságú szőlőlevelekre is szükség van, melyeket sós vízben forrázunk le. Ezután egy tűzálló tálat veszünk, az alját megkenjük valamilyen finom olajjal, majd befedjük a levelek felével. Erre jönnek egymás mellé szép sorban a gombák. Jócskán tehetünk mellé hámozott fokhagymagerezdeket és friss petrezselymet. Ezután betakarjuk a maradék szőlőlevéllel, majd közepesen meleg sütőbe toljuk. Fél óra alatt a gomba szinte krémes állagúvá, a levelek pedig ropogóssá változnak. Pehelysóval megszórva az igazi!

Ha már kellően meleg van, a róka­gomba is előbújik. Sárga színével olyan, mintha aranyrögök sorakoznának az erdő talaján, arra várva, hogy a szerencsés kincskereső végre rájuk bukkanjon. Ha pedig a kosarunkba került, indulhatunk is haza, hogy frissen felhasználjuk egy raguhoz, vagy néhány másik fajtával együtt üvegbe zárjuk. A rókagombát nem érdemes lefagyasztani, viszont kiváló savanyúság válik belőle. Alaposan meg kell tisztítani, majd 10-15 percig sós vízben főzni. Ezután egy citrom kifacsart levével bedörzsöljük a gombákat, majd állni hagyjuk negyedórát. Így bizonyosan nem lesz nyálkás a felületük. Ha leöblítettük őket, újra felforraljuk kedvünk szerinti fűszerekkel és ecettel együtt. Üvegbe töltve mehetnek is a kamrapolcra. A rókagomba mellé kerülhet még ízletes rizike, gerebengomba és galambgomba is. Ez utóbbi különösen változatos. Sokféle színben találkozhatunk vele, kalapjának felülete pedig igazán szép. A kékhátút kedvelem a legjobban, melynek a húsa hófehér. A természet tökéletes alkotása!

Kicsivel később, júliustól kenyér­gombára is lelhetünk, ez az egyik nagy kedvencem. Azért hívják kenyérgombának, mert nyersen is azonnal fogyasztható, állítólag a gombászok régen ezt ették, mikor megéheztek. Jómagam is próbáltam, remek élmény. Desszertnek pedig jöhet a szamóca. Nagyon szeretek időnként elveszni a rengetegben, az ösztöneimre hagyatkozva órákon át csak menni, és érezni, hogy körülöttem minden élő és igazi. A zajok nem szűrődnek be, csupán a madarak beszélik meg egymással, ki lehet ez az idegen, aki ilyen mélyre merészkedett az erdőben.

Mérhetetlen dühöt érzek, amikor egy szinte érintetlen helyen szemetet találok. Úgy gondolom, hogy aki a természetet járja, annak nem szabadna ilyen módon bántania. Ne hagyjunk semmit az erdőben, és csak olyasmit gyűjtsünk be, amiről biztosan tudjuk, hogy nem fog onnan hiányozni.

Természetesen ha gombát szedünk, minden esetben mutassuk meg szak­ellenőrnek. Számomra aranyszabály, hogy minden olyan gomba mérgező, melyet nem ismerek.

Nyitókép és kép: Mandiner-archív