törekedve a legsajátosabb fejek levadászására és középpontba állítására, hogy a kommentelők kedvükre minősíthessék agyhalottnak a megszólalókat,
rögtön extrapolálva is a látottakat az adott párt teljes szavazóbázisára, attól megy előre a nemzet. A különbség annyi, hogy itt most többek között borsodi tanulókat sikerült a kommentszekció elé vetni, akik egyébként őszintén és kedvesen válaszoltak az újságíró kérdéseire, spontán nyilatkozatuk azonban értelemszerűen nem ütötte meg azt az emelkedett szintet, amelyet egy-egy belpesti felnőtt értelmiségi a képernyő előtt ítélkezvén úgy kommunikációs, mint apologetikai szempontból kielégítőnek tartana. Muhaha, ezeket inkább beszélni kéne tanítani, nem pedig hittanra! Ennyit a kereszténységről! – érkezik is a fotel kényelméből a verdikt.
„Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni” – forgatja magában a derék konzervatív katolikus a buzdítást, miközben az elvileg hivatalból nyitott és befogadó portál videója alatt százasával röhögik ki reflexből a pápalátogatáson résztvevőket (A haja is milyen!). Világos, hogy a jó keresztény ezen nem akad fenn, hanem inkább a másik orcáját is odatartva készül a legközelebbi rúgás barátságos fogadására, de amennyiben abból indulunk ki, hogy a jó keresztények jelenleg kisebbségben vannak, mégiscsak hatékonyabban és eredményesebben lehetne Magyarországot a testvériség és a béke útján előbbre vinni, ha a pápa szavaira nyitott katolikusok mellett az állítólagosan liberálisok is megerőltetnék egy csöppet magukat, ami a másik iránti nyitottságot és gyöngédséget illeti. Hátha közös erővel többre megyünk.