Lesz még idén uniós pénz?

Szalai Laura és Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban

„Věra Jourová uniós biztos állítása szerint akkor lesz maradéktalanul elégedett a magyar igazságszolgáltatást érintő törvénycsomaggal, ha egy budapesti konferencián közösen szedheti szét, illetve hagyhatja jóvá az ngó-k képviselőivel. Egészen furcsa felfogásra utal, hogy egy választói akaratból kormányzó erőnek nem az érintett, a végrehajtó hatalomtól egyébként függetlenül működő kar véleményét, hanem külföldről támogatott szervezetek állítólagos szakértelmét kell figyelembe vennie egy törvénycsomag megalkotásakor. Nonszensz” – fakadt ki a Mandinernek adott interjúban Varga Judit igazságügyi miniszter április végén.

A tárcavezető felelős az azóta az Európai Bizottság és az Országgyűlés által is jóváhagyott, a Magyarországnak járó, egyelőre felfüggesztett uniós források megszerzése céljából hozott igazságügyi módosításokért.

Szupermérföldkövek

A csomag úgynevezett horizontális feltételnek számít a kohéziós pénzek megszerzésekor, egyúttal több szupermérföldkövet is jelent, így a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) nevű alapokhoz való hozzáférésnek is központi eleme – ismertette Varga. Az RRF-ből járó vissza nem térítendő rész 2200 milliárd forintra rúg, s elvileg az európai gazdaság koronavírus-járvány utáni helyreállítását célozza. Érdemes közbevetni: az 500 milliárd eurós csomagot az EU egy az egyben közös hitelfelvétellel biztosítja.

Csakhogy az úgynevezett kondicionalitási, avagy jogállamisági eljárásban – bár az alaposan kitárgyalt és elfogadott magyar tervet az Európai Bizottság kiválónak minősítette – egyelőre ezt a támogatást is blokkolja az EU. Aztán ott vannak még a következő hétéves költségvetési ciklushoz tartozó egyes operatív programok, amelyeknek a kifizetéseit egy decemberi tanácsi döntés nyomán 55 százalékban felfüggesztették. Ez egyrészt szimbolikus döntés volt, hiszen az uniós támogatási rendszer e szegmensénél a kormányok amúgy is előfinanszíroznak, márpedig annak nem lehet gátat vetni, másrészt a maradék 45 százaléknyi forrás így is hozzáférhető. Legalábbis elvileg, ugyanis az említett horizontális feltételrendszer ezt is bonyolítja, s a huszonegy helyett immár huszonhét szupermérföldkő is komplex módon befolyásolja a kifizetések feloldását.

A helyzet tehát bonyolult. Mindenesetre Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi kormány­infón azt mondta,

Így nagyjából egy hónap múlva tudunk számlákat küldeni Brüsszelnek, s a remények szerint ki is fogják fizetni – vetítette előre Gulyás. Egy­értelműsítette: nem a helyreállítási alapból, hanem a hétéves költségvetés kondicionalitási eljárással nem érintett részéből hívnának így le pénzeket.

Jelenleg is érkeznek források a kifutó előző költségvetési ciklusból, amit egyáltalán nem érint a mostani, a jogállamiság hiányára hivatkozva indított jogi hercehurca. Sőt, a korlátozások nem érintik a közös agrárpolitikából jövő mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokat sem, amelyek pályázati úton és területi alapon is érkezhetnek a tagállamokba. Továbbá bizonyos felzárkózási támogatásoknál és a területfejlesztés esetében sincs akadálya pályázatok kiírásának – ami el is kezdődött.

Mindezekből az következik, hogy bár a politikai kommunikáció terén olykor egyenesen a pénzcsapok elzárásáról van szó, a kép korántsem ennyire borús. Persze nem is rózsás. Magyarország pozícióját például az RRF-kifizetések tekintetében az is árnyalja, hogy még öt olyan tagállam van, amely az előfinanszírozásból sem részesült, vagyis a kifizetések amúgy is eléggé döcögnek.

Mit lép az Európai Parlament?

A szupermérföldkövek és jogállamisági feltételek között az utóbbi időszakban épp az igazságügyi csomag elfogadásáról lehetett a legtöbbet hallani. Varga Judit április végén Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztossal tárgyalt, illetve kötött részleges megállapodást. A bírói érdekérvényesítést is érintő, a Soros-szervezetek által az utolsó pillanatig kritizált jogszabály-módosításokat ennek megfelelően

A szinte a teljes zárolási „portfóliót” érintő feltételeket csak akkor igazolják, illetve oldják fel, ha ezzel is elégedett a testület.

Kérdés, milyen hatással lesz a folyamatra a Magyarországot nem demokráciának tituláló Európai Parlament, illetve annak minap Budapesten járó, Daniel Freund zöldpárti képviselőt is a soraiban tudó költségvetési ellenőrző bizottsága. Ezek a fórumok ugyanis jóval szigorúbbak és politikusabbak, mint a kissé megosztott és rigorózus Európai Bizottság vagy akár a tagállamokat közvetlenül képviselő Európai Tanács.

Daniel Freund mindenesetre nem óvatoskodott, lényegében belengette, hogy amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, illetve amíg a Fidesz alapjaiban nem változtat a politikáján, például nem küld fegyvereket Ukrajnába, nem támogatja a migrációt, vagy nem engedélyezi a genderpropagandát az óvodákban, nem számíthatunk uniós pénzekre. Bár ez inkább a politikai nagyotmondás kategóriájába tartozik, a magyar ellenzékkel, különösen a Momentummal szoros kapcsolatot ápoló Věra Jourovától sem áll annyira távol ez a típusú megközelítés.

További adalék, hogy a Szabad Európa szerint a teljes pénzügyi keret 3 százaléka múlhat azon, hogy megmarad-e a gyermekvédelmi törvény. Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy az unió pénzügyi érdekeinek védelme – ami hivatalosan az egész jogállamisági rendelet alapvető célja – és a kötelezettségszegési eljárás alá vont szabályozás között összefüggést feltételez. Az oktatás és a nevelés ugyanis tagállami hatáskör, s a magyar kormány álláspontja szerint ebbe nem lehet beleszólása uniós intézménynek. Miután az eljáráshoz az EP és tizenöt tagállam is csatlakozott, az elbírálás aligha lesz gyors az Európai Unió Bíróságán, forrásaink szerint évekig is elhúzódhat a procedúra. A kormány ugyancsak hajthatatlan a jogi határzár azon passzusa ügyében, amely a határ menti tranzitzónák helyett a külképviseleteken ad lehetőséget menedékkérelem benyújtására.

Eközben – igaz, takaréklángon –

A jelek szerint hazánk kis túlzással egyfajta kísérleti labor is a példátlan mechanizmusok tekintetében. Mindenesetre bizonyos források addig is jönnek, valódi változást pedig az igazságügyi csomag végleges jóváhagyása hozhat az egyre szövevényesebb és átláthatatlanabb folyamatban. Elvileg.

Célkeresztben a felsőoktatás

A leginkább húsba vágó ügy az oktatást és a kutatást érintő támogatások befagyasztása, ezen a téren az uniós tárgyalásokért egy személyben Navracsics Tibor felel. „Bízom benne, hogy csak félreértésről van szó, és az Európai Bizottság nem a magyar diákokkal akarja megfizettetni a magyar kormánnyal esetleg fennálló vitájának a költségét” – fogalmazott a területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszter még az év elején, miután kiderült, hogy Brüsszel újabb területet emel be az uniós források folyósításáról szóló vitába. Érdemes megjegyezni: a kormány és az EU között már korábban is zajló egyeztetéseken az utóbbi fél nem kifogásolta, hogy politikusok ülnek az egyetemek alapítványi kuratóriumaiban – legalábbis a magyar kabinet szerint.

A fentebb idézett tanácsi döntés nyomán, amelynek értelmében a három operatív program kifizetését 55 százalékban felfüggesztették, az Európai Bizottság arról határozott, hogy magyar alapítványi fenntartású felsőoktatási intézményekkel nem lehet szerződést aláírni uniós források kifizetéséről. Az EB ugyanis nem látta biztosítva az intézmények autonómiáját és transzparenciáját – a döntést megszellőztető Népszava minderről úgy írt január első napjaiban, hogy Brüsszel szerint az „Orbán-kormány továbbra is fideszes politikusok irányítása alatt tartja az alapítványi egyetemeket”.

Mindennek az lett a következménye, hogy a magyar alapítványi egyetemek nem kaphatnak támogatásokat az EU által finanszírozott Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy huszonegy magyar egyetem lassan fél éve csupán társult tagként, saját vagy kormányzati büdzséből vehet részt azokban a más uniós országokkal közös kutatási projektekben, amelyeket eddig nyertes pályázat esetén az EU finanszírozott.

Az Erasmus+ a diákok és oktatók csereprogramja immár harmincöt éve, a hivatalos megfogalmazás szerint a részvétel „javítja a karrierlehetőségeket, növeli az aktív társadalmi szerep­vállalást, kedvező hatást gyakorol a társadalmi befogadásra, és hozzájárul az európai identitás erősödéséhez”. A kutatást és innovációt támogató Horizont Európa szűkebb szegmenst érint, leírása szerint az „európai kutatási kiválóság és az áttörést hozó innovációk támogatására” van hivatva. Orbán Viktor kormányfő egyébként egyértelművé tette, hogy a diákok semmilyen kárt nem fognak elszenvedni, és végül meg is érkezett a kormányzati segítség: a Kulturális és Innovációs Minisztérium azonnali 5 milliárd forintos támogatást jelentett be a magyar egyetemek kutatói programjainak előfinanszírozására.

Az üggyel kapcsolatos tárgyalások már az év elején elkezdődtek. Navracsics Tibor levélben megkereste Johannes Hahn költségvetésért, valamint Marija Gabriel innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és ifjúságért felelős biztost, majd január végén Brüsszelbe utazott, hogy tárgyaljon velük. A miniszter leszögezte: a bizottság lépései sértik az alapjogi charta 13. cikkét azzal, hogy programokat, kutatásokat és képzéseket lehetetlenítenek el, illetve intézményeket és tudományos munkatársakat érintenek hátrányosan; Brüsszel évtizedes nemzetközi szakmai együttműködéseket rombol le, és korlátozza a tudományos élet szabadságát.

Navracsics az első tárgyalás után egyértelművé tette: a kormány részéről nem akadály, ha az EB azt javasolja, hogy politikusok ne lehessenek tagjai az egyetemi kuratóriumoknak – február közepén valamennyi miniszter le is mondott testületi tagságáról. Ez azonban nem bizonyult elégnek, így folytatódott az egyezkedés. Április elején Navracsics már arról számolt be, hogy egyelőre nem tudták „kellően precízen” meghatározni, mely pozíciók legyenek összeférhetetlenek a kuratóriumi tagsággal, a másik vitás kérdés pedig a mandátum időtartama.

Ekkor a politikus

amely alapján május elején a jogállamisági eljárással párhuzamosan továbbléphetnek, s a bizottság ígéreteinek megfelelően nyárra el tudják végezni a magyar vállalások teljesítésének értékelését. Időközben egyébként kiderült, hogy újabb felsőoktatási konfliktus éleződik Brüsszel és a kormány között, ám az ügy végül hamar nyugvópontra jutott, és az uniós költségvetési biztos levélben kért elnézést az EU-s források felhasználásáért felelős minisztertől, amiért Brüsszel egy újabb programból akart kizárni magyar egyetemeket.

Május vége van, s az alapítványi egyetemek ügye továbbra sem rendeződött, az idő azonban szorít, mivel erre a pályázatok kifutása miatt június közepéig van lehetőség. Az összeférhetetlenség kérdésében azonban Brüsszel még szűkítené azok körét, akik kuratóriumi tagi posztot tölthetnek be. De talán már látszik a fény az alagút végén: a Johannes Hahnnal való legutóbbi, május közepi tárgyalás után Navracsics Tibor ismét pozitív hangon nyilatkozott, s jelezte: bízik abban, hogy „fogunk tudni időarányosan teljesíteni, és minden rendben lesz”.

Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Johannes Hahn költségvetésért felelős biztos tárgyal a Karmelita kolostorban 2023. május 2-án. A kormányfő mellett Varga Judit és Navracsics Tibor
Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán