Gyurcsány nem keresletet teremtett, hanem az ellenzéki kínálatot szűkítette – Mráz Ágoston Sámuel a Mandinernek

***

Mógor Bence írása

Mi volt az, ami várható volt az ellenzéki pártok részéről a tavalyi választási vereség után, és mi az, ami az elemzőket is meglepte? 

A vereség pillanatában már az ellenzéki pártok is tudták, hogy nehéz idők következnek rájuk. Sőt a felkészültebb ellenzéki vezetők ezzel már a választás előtt is tisztában voltak, hiszen legfeljebb önámítás vagy a saját választóik manipulálása végett közöltek olyan számokat, miszerint esélyük lenne a 2022-es választáson. Valójában vereségre számítottak, illetve arra, hogy ez káoszt, hatalmi harcokat jelent, továbbá sejtették, hogy Gyurcsány Ferenc mint a legtehetségesebb ellenzéki vezető, ezt ki fogja használni. Így is történt. Ami meglepte az elemzőket, az az, hogy a Demokratikus Koalíciónak igazi, komoly versenytársa már nincs is az ellenzéki térfélen. 

Akkor tehát vehetjük úgy az ellenzéki összefogást, hogy ez már a lapok leosztása volt a választások utánra készülve.

Márki-Zay Péterrel azonnal megszakították a kapcsolatot.

A többi ellenzéki párt számára mi lehet a hatékonyabb stratégia: tovább növelni az együttműködést, vagy inkább külön boldogulni?

Sokszor hivatkozik az ellenzék arra, hogy a jogszabály kényszert jelent az összefogásra, aki azonban ismeri a választási rendszert, tudja nagyon jól, hogy akár két baloldali lista is indulhatna minimális koordinációval. Az „egy ellenzéki lista” kényszere Gyurcsány hazugsága volt. Egy elaprózott struktúra nem jó az ellenzéknek, két listával veszélyesebbek lehetnének a Fideszre, már ha abból indulunk ki, hogy a baloldal választást akar nyerni. Ennek ellenére azt látjuk az elmúlt egy évben, hogy nem a kétpólusú, hanem az egypólusú baloldal irányába haladunk. Ravasz módon Gyurcsány nem a keresletet tudta megteremteni maga iránt, hanem a kínálatot szűkíteni azáltal, hogy a politikai osztályból felvásárol és elcsábít másokat a saját pártjába.

Valóban szó volt arról is, hogy két baloldali lista lesz a tavalyi választáson. Ha ezt a megoldást választja az ellenzék, a DK-n kívül melyik párt lehetett volna még a pólusképző erő? Sokáig úgy tűnt, hogy a Momentum képes egy Gyurcsány Ferenctől mentes ellenzéki listát állítani. Mennyire lett volna életképes ez az elképzelés? 

A „mi lett volna, ha” se a történészeknek, se a politológusoknak nem való kérdés, de az tény, hogy a rendszerváltozás óta van egy baloldali és egy liberális miliő Magyarországon. A DK-tól azt látjuk, hogy az utóbbi időben a baloldali miliőt próbálja megszólítani, és egy baloldali néppárttá szeretne válni, azonban még hosszú az út előttük. Gyurcsány Ferenc felkínálja a lehetőséget a Momentumnak, hogy a liberális miliőt képviselje, ami az urbánus, fiatalabb szavazó réteget jelenti. Csakhogy a Momentum nem végzi el a neki szánt munkát, hiába tért vissza hatalmas plakátkampánnyal Donáth Anna, a párt népszerűsége inkább csökkent. Mindez azonban nem a végeredmény.

Melyek azok a kihívások napjainkban, amik képesek a kormány támogatottságát kikezdeni és potenciálisan az ellenzéki pártok népszerűségét növelni?

Tavaly április elején sokan arra számítottak, rövid lesz az orosz-ukrán háború. Ehhez képest egy év után inkább úgy tűnik, ez egy hosszú és véres küzdelem lesz, aminek nem csak humanitárius katasztrófa, hanem gazdasági válság is jár a nyomában. Utóbbit ráadásul az Európai Unió lépései csak tovább növelték, márpedig a gazdasági problémák minden kormánypártnak, így a magyar kormánypártoknak is közvetlen politikai kockázatot jelentenek. Csakhogy miközben a hangulat a társadalomban romlott, a Fidesz és Orbán Viktor népszerűsége nem változott érdemben. Tehát a várakozásokkal szemben jobban vizsgázott a Fidesz-KDNP, ettől még a gazdasági nehézségek folyamatos kihívást jelentenek. 

Kérdés, ez meddig tartható.

Akár sor kerül békekötésre, akár elhúzódik a háború, az már nem fog az erővonalakon változtatni, mert nagyjából kialakult az a helyzet, hogy a kormánypárt a választók szemében a békekötés híve, a baloldali ellenzék pedig belesodródott abba a szerepbe, hogy a nyugattal való együttműködés miatt hajlandó lenne fegyvereket is szállítani. Ez egy vesztes, kisebbségi szerep, amit a Fidesz el is nevezett háborúpártinak. Nem számítok egyik oldalról sem arra, hogy megváltoztatná az álláspontját. Tehát mondjuk arra, hogy Orbán Viktor hirtelen fegyvert kezdene el szállítani, vagy hogy Gyurcsány azt mondaná, nem kell a nyugat elvárásai szerint politizálni, hanem a saját utunkat kell járni. Nehéz meghatározni, mi lehet az, ami képes lenne az erőviszonyokat befolyásolni. Általában a gazdasági hatások, az életszínvonal alakulása, a válságtudat az, amitől a legjobban félnek a politikusok, vagy amiben a mindenkori ellenzéki politikusok reménykednek. Érdekes megfigyelés azonban, hogy egy gazdaságilag nehéz év után nem látunk átrendeződést a politikai piacon. A baloldalon belül természetesen vannak erőviszony-változások, de a híres-neves torta nem lett nagyobb, csak a szeleteket máshol szeletelik. Egy év tapasztalata után tehát

Ez kapcsolatban van a kormány hitelességével és az alternatíva hiányával. 2006 után volt hatása a gazdasági nehézségeknek a pártpreferenciákra, de ez összefüggött azzal, hogy nem hitték el az emberek, hogy Gyurcsány Ferenc képes a válságot kezelni, azt viszont igen, hogy a Fidesz jobban kormányozna. Ma pont fordítva van ez. A választók úgy gondolják, a kormány képes a gazdasági nehézségeken úrrá lenni és nem hiszik el az ellenzékről, hogy jobban csinálná ezt.

Mégis mivel magyarázható, hogy például a növekvő inflációt az ellenzéki pártok nem tudták a saját népszerűségük növelésére felhasználni?

Két dolgot emelnék ki. Először is az ellenzék a saját helyzetével volt elfoglalva, valamint a sértés szándéka nélkül elmondható, hogy intellektuális leépülés jellemzi az elmúlt évtizedben a baloldalt. Kiöregedtek, s már nem értik a világot a szellemi holdudvarukhoz tartozók. Szidni tudják válogatott szavakkal Orbán Viktort, ám ez kevés. A másik pedig az, hogy ezzel szemben a Fidesz gyorsan reagált a fejleményekre, s kialakította a számára helyes stratégiát. Röviden összefoglalva: a Fidesz baloldali programot hirdetett.

Mire gondol?

A társadalom nehéz helyzetben lévő rétegeinek védelme, az árstoppok vagy a rezsicsökkentés fenntartása mind-mind klasszikus baloldali program. A baloldal számára ez az egyik legnagyobb veszély, hogy a Fidesz 2006 óta folyamatosan baloldali programelemeket is felvállal. Emiatt szokás viccesen azt mondani, hogy a Fidesz a legnagyobb jobboldali és a legnagyobb baloldali párt Magyarországon. 

amit a piacpártiság és a szociáldemokrata elemek együttese jellemez. Húsz évvel ezelőtt az MSZP is ügyesen tartotta fent baloldali pártként ezen elemek között az egyensúlyt. Amint azonban Gyurcsány Ferenc az emlékezetes reformlendületével liberális, piacpárti párttá alakította az MSZP-t, elfelejtve a baloldali hagyományt, gyakorlatilag le is fejezte a támogatottságát.

Lát esélyt arra, hogy a baloldali ellenzék vérfrissítés révén jobb helyzetbe kerüljön?

Amennyiben a baloldal alatt a DK-t értjük, elmondható, hogy ez a párt nem fog tudni megújulni. Ez egy olyan hatalmas kulturális fordulat lenne – Gyurcsány-párt Gyurcsány nélkül –, amit most nem tudunk elképzelni. Komoly probléma a fiatal politikusgeneráció hiánya a baloldalon, de semmi jel nem utal arra, hogy ez megváltozna. Amennyiben egy név nélküli fiatal politikus fejével gondolkodunk, akinek el kell döntenie, hogy az életét ráteszi-e a mai baloldali pártokra, amelyek egyre inkább Gyurcsány Ferenc befolyása alá kerülnek, akkor talán érthető, hogy nem vág bele ebbe a kalandba. Gyurcsány személye visszatartó erő a megújulásban, viszont mivel nélküle nem képzelhető el a pártja, elég szkeptikus vagyok, hogy egy új generáció megjelenhetne.

A vérfrissítés tekintetében mit láthatunk a kormánypártok háza táján? Van-e rá lehetőség, szükséges lenne-e?

Mindig szükséges a vérfrissítés, ez az egyik kedvenc mondásom, az „ecclesia semper reformanda est”, azaz: az egyházat mindig meg kell újítani. Minden politikai erő fennmaradásának kulcsa a folyamatos megújulás, akár a stratégiában, akár a mondanivalóban, akár a személyi állományban. Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktornak volna aggódnivalója, ám a fennmaradás záloga az, hogy legyenek fiatal politikusok is. És észre kell venni: a Fidesz háza táján bizony vannak negyvenes éveikben járó, fontos pozícióba került politikusok, például Novák Katalin, Gulyás Gergely vagy Varga Judit. Emellett a Fidesznek van intézményrendszere is a fiatalításhoz a szellemi holdudvara vagy a Fidelitas révén. A fiatal választók körében a kormánypárt népszerűsége ennek ellenére sokkal gyengébb, mint az idősebbek esetében. Ez tagadhatatlan. Ugyanakkor Magyarországon továbbra is a Fidesz a legnépszerűbb párt, harminc százalék körüli népszerűség-mutatója a 30 év alatti választói rétegben szintén jónak mondható. Ráadásul a többiek sem a baloldali pártok szavazói. Közvélemény-kutatók kimutatták, hogy

Ők a jobb- és a baloldali elitet is elutasítják.

Valóban, de az elitellenesség nem volt elég a legutóbbi választásokon ahhoz, hogy elérjék a parlamenti küszöböt. Mire van szükség ahhoz, hogy képesek legyenek bejutni?

Elsősorban az emelheti őket bejutó párttá, ha a potenciális választóik számára fontossá válik, hogy a parlamentben is megjelenjenek. Amennyiben ezen választók azt mondják, hogy ők ellenzékiek, döntést kell hozniuk, hogy inkább a baloldali ellenzéket segítik a kormányváltásban, vagy a Kutyapártot a bejutásban. Amíg ezen voksokat más ellenzéki pártok kapják, addig nincs esélyük. Emellett még az kellene, hogy legyen nagyjából kétszázezer olyan szavazó, amely fontosnak tartja, hogy ne csak a parlamenten kívül, ne csak a médiában hekkeljék meg a közéleti vitákat.

A 2022-es választás óta eltelt időszakban volt-e olyan tényező, amelyet az ellenzéki pártok sikerként könyvelhetnek el? 

Egy párt, ha nem sikeres a választásokon, nem lehet sikeres másban sem. A párt olyan intézmény, ami azért szerveződik, hogy választási sikereket érjen el. Kár lenne jóindulatból olyan elemeket keresni a politikájukban, amik dicséretre méltóak, amennyiben az összteljesítmény nem az. 

Hónapok óta működik a DK árnyékkormánya. Hogyan értékelhetjük ezt az eszközt a DK erőnövelési stratégiája szempontjából?

Fél év alatt emlékezeteset nem tudott alakítani az erőviszonyokon ez a testület, ez sokkal inkább a baloldali kínálat már említett szűkítésének a része. Jelentősége a DK részéről az, hogy először ők álltak elő ezzel az ötlettel, mivel a „második árnyékkormányt” már nem alakíthatja meg a Momentum. Sokat azonban nem gondolkodhattak rajta, mert ha így tettek volna, akkor nem ezt a nevet választották volna a nyers angol fordítással.

A Momentumnak egyébként a választások után lehetett volna esélye, ám az elmúlt egy évet a DK ügyesen felhasználta, ők meg sehogy. Az EP-választáson még szépíthetnek.

A Momentum esetében kik lehetnek a potenciális szavazók?

A felsőfokú végzettségűek, a városlakó fiatalok és a középkorú réteg a liberális értékrendű, ezáltal a potenciálisan Momentum szavazói réteg, de ezek nem törvényszerűségek. Ez nem úgy működik, hogy ha valakinek diplomája van és városban lakik, akkor szinte biztos, hogy a Momentumra szavaz. Arról van szó, hogy ebben a rétegben sokkal nagyobb az elérési lehetősége és a potenciális támogatottsága a pártnak. A választói döntésben ugyanakkor nem csak a szociológiai háttér, de a párttal való elégedettség és annak esélyei is kulcsfontosságúak.

Van-e még valamilyen visszatérési lehetőség számukra, vagy már a megszűnésig vezető lassú agóniát látjuk a Jobbik, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd esetében?

Sem a választási rendszer, sem a pártok teljesítménye nem predesztinálja őket arra, hogy komoly tényezők legyenek. Ők most egzisztenciális és túlélési küzdelmeket folytatnak, s bár 2026-ig az önálló frakciók révén biztosítva van a fennmaradásuk, az az azutáni időszakuk nem látható előre. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára nyílt lapokkal játszanak, amikor tisztázzák: egy év múlva sokkal kevesebb esélyük lesz az esetleges csatlakozóknak. Ez kvázi zsarolás, aki dezertálna mostani pártjából, gyorsan tegye. Az ajtók záródnak.

Mit gondol, a Mi Hazánk meddig képes növelni a támogatottságát? Jól jön a kormánypártnak, hogy radikális jobboldali párt is jelen van az Országgyűlésben?

A kommunikációs térben kedvező a kétoldali ellenzék a Fidesz számára, ugyanakkor

Nemzeti radikális programmal azonban 10 százalék körüli eredménynél jobbat nem lehet elérni, amennyiben nagyobb párt szeretne lenni a Mi Hazánk, ennél több mondanivalóra és célkitűzésre lesz szüksége.

A jelenlegi erőviszonyokról milyen következtetéseket lehet levonni a jövő évi európai parlamenti és önkormányzati választásokra? 

A Fidesz az EP-választáson ugyanolyan jól fog szerepelni, mint 5 éve, a kérdés csupán az, hogy ez 13 vagy 16 mandátumot fog számukra eredményezni. A 21 kiosztható EP-hely sorsát dönti majd el, hogy mennyi párt indul, illetve lépi át az ötszázalékos küszöböt. Az önkormányzati választás esetében sokkal több pozícióról beszélünk, ezért nehéz megtalálni azt a számot, ami alapján el lehet dönteni, mi tekinthető egyértelmű sikernek egy politikai erő számára. Egyelőre nem látok arra utaló okot, hogy a 2019-esnél rosszabb eredményt érne majd el a Fidesz.

Kell számolni azzal, hogy új ellenzéki párt, vagy új mozgalom jelenjen meg, amely képes lenne az erőviszonyokat befolyásolni? 

Mindenképpen kell erre számítani. Láttuk a 2022-es választáson, hogy vannak külföldi befektetők a magyar politikában, a guruló dollárok és a dollárbaloldal lényegében erről szól. Sokan ezt Soros Györggyel azonosítják, aki hajlandó lenne bármilyen modellt pénzelni, ami képes lehet Orbán Viktor pozícióját fenyegetni. Amennyiben a megmondóembereik meggyőzik a nemzetközi baloldal pénztőkéseit arról, hogy zöldmezős beruházással az eddigieknél nagyobb sikert lehet elérni, akkor rá fogják szánni magukat.

Nyitókép: Ficsor Márton

Együttműködésben a Polgári Magyarországért Alapítvánnyal

***