Az utcán sokszor furcsán néznek rá, olykor meg is szólítják, s van, aki nem akar hinni a szemének. Mintha a fiatal Leonardo DiCapriót látnák, ha rápillantanak. Krisztián sokáig nem is tudott a hasonlóságról, egy gyerektáborban hívták fel rá a figyelmét, hogy van egy amerikai színész, akire nagyon hasonlít. Nem foglalkozott vele, főleg, hogy volt elég gondja.
Csángóföldön, Külsőrekecsinben született, a szülei pedig korán elváltak. Végül gyermekotthonba került.
„Nyolcévesen kerültem gyermekotthonba és ott éltem sokáig. Kérem, írja meg, nagyon sokat köszönhetek a Csíksomlyói Csibész Alapítványnak és a vezetőjüknek, Gergely Istvánnak. Amikor megszűnt a gyermekotthon, ők segítettek elhelyezni a kicsiket, felkarolták a nehéz sorsú csángó gyerekeket. Nekik köszönhetem azt is, hogy később Magyarországon tanulhattam, s hogy most is itt vagyok” – mondja Krisztián, aki leérettségizett és hamarosan egyetemre menne.