Kína kivár, de szárazon tartja a puskaport

„De ahogy a Nyugat egyre aktívabb fegyverszállításokkal segítette Ukrajnát, úgy vált egyre szorosabbá Kína és Oroszország kapcsolata. Ebbe belejátszott az is, hogy Washington éppen az ukrajnai háborút érezte a legalkalmasabb pillanatnak látványos gesztusokkal idegesíteni Pekinget. A döntő szempont mégis az lehetett, hogy a Biden-kormányzat az orosz vezetés megbuktatását és az oroszországi rendszerváltozást tűzte ki háborús céljául. Ahogy az USA nem engedheti meg Oroszország győzelmét Ukrajna felett, ugyanúgy Kína sem engedheti meg, hogy Washington rendszerváltozást erőltessen ki Oroszországban.

(Donald Trump amúgy néhány napja úgy kommentálta Biden ez irányú terveit, hogy ő is rendszerváltozást szeretne, de nem Oroszországban, hanem az Egyesült Államokban.) Kínának egyelőre kevesebb lehetősége van az ukrajnai háború befolyásolására, mint Amerikának, és nyilván nem is avatkozik be aktívan addig, amíg nem fenyegeti közvetlen veszély Oroszországot. Ezért a kérdés nem az, hogy ad-e Kína fegyveres segítséget Oroszországnak, vagy sem, hanem az, hogy erre rákényszerítve érzi magát, vagy sem. Néhány donyecki város hovatartozása miatt biztosan nem, Oroszország szétverése, destabilizálása esetén alighanem.

Hszi Csin-ping közelgő moszkvai látogatása előtt mindenesetre kimondhatjuk, hogy Moszkva és Peking együttműködése megszilárdult, és az új geopolitikai rend egyik meghatározó eleme lett. Ahogy semmilyen szövetség, így természetesen ez sem tart örökké. De egyre biztosabb, hogy a Washington és Peking közelgő, mindkét hatalom által sorsdöntőnek tartott összecsapásában Oroszország a Kínai Népköztársaság szövetségese, tágas hátországa lesz. Ettől a nyugati tömb Oroszországot legfeljebb olyan, száznyolcvan fokos fordulattal tudná visszatartani, amely jelenleg elképzelhetetlennek látszik. Az új, Hszi Csin-pinghez feltétlenül lojális kínai kormány márciusi megválasztásával Hszi lényegben szabad kezet kapott a külpolitika irányítására is, ami jó hír Moszkva számára.

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy az új kínai védelmi miniszter az a Li Sang-fu lett, akit 2018 óta amerikai szankció sújt. Mégpedig azért, mert annak idején washingtoni tiltakozás ellenére orosz fegyvereket vásárolt a kínai hadseregnek. A "Népi Felszabadító Hadsereg" nem olyan szegény tábornokokban, hogy ha akarnak, nem találtak volna más miniszterjelöltet helyette. Aligha tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az amerikai szankció egyfajta ajánlólevél volt a számára. A béketerv kilencedik pontja amúgy az egyoldalú szankciók teljes megszüntetését követeli, nem csak Oroszország viszonylatában. Ez az a pont, amely az ukrajnai háborútól függetlenül az úgynevezett nem Nyugat legtöbb állama számára rokonszenves lehet.

Kína ugyanakkor nem szeretné Ukrajnát sem elveszíteni. Ukrajna földrajzi fekvése, mezőgazdasági potenciálja és az új Selyemút miatt egyáltalán nem érdektelen Peking számára. A kínai béketerv annyiban valóban nem csak propagandafogás, hogy Kína érdekelt a háború és a pusztítás mielőbbi leállításában.”