Azt is megállapították, hogy élve került a 80 centis vízbe.
A karórája délután 1 óra 5 perckor állt meg, a két mutató ugyanis valamilyen ütődéstől összeakadt. Borbarát Béla szerint valószínűleg az órát akkor érte ütés, amikor Elbert a nyálkás parti köveken megcsúszott és a vízbe esett. A rendőrség arra viszont nem jött rá, hogy miért utazott váratlanul Budapestről Siófokra. Egy ideig arra gondoltak, talán telekvásárlás miatt ment a magyar tengerhez vagy színházi szakemberekkel volt lekötött megbeszélése, de egyik irányban sem találtak adatokat. Még a „hirtelen támadt nosztalgikus vonzódást” is felvetették Siófok iránt, hiszen Elbert sokat nyaralt korábban a városban és annak környékén.
De térjünk vissza a végzetes nap eseményeihez! Elbert vonatra ült, Székesfehérvárnál azonban közölték az utasokkal, hogy Lepsénynél vágányfelújítás miatt autóbuszra kell szállniuk. Ezt azonban nem várta meg, hanem taxiba szállt és úgy utazott tovább a Balatonhoz. Tehát valamiért sietett. A rendőrség a taxist is kihallgatta, akinek a történész azt mondta, a munkatársaival találkozik Siófokon. A szállodasoron szállt ki a taxiból, majd bement a Bányász üdülőbe, hogy igyon egy kávét. A portásnő azonban közölte vele, hogy a kávéfőző elromlott, és a Napsugár szállót javasolta neki. A portásnő szerint 12 óra 55 perc volt, mikor Elbert elhagyta az üdülőt. Erre azért emlékezett, mert a fordító a beszélgetés alatt az órájára pillantott és ő is ezt tette automatikusan. Tíz perc múlva pedig Elbert halott volt…