Lehet-e EU-tag két éven belül Ukrajna?

***

EU-Ukrajna csúcstalálkozót tartanak pénteken Kijevben, Volodomir Zelenszkij elnök az alkalmat újra kihasználja, hogy lobbizzon azért, hogy az EU-tól zöld jelzést kaphasson az uniós csatlakozási folyamat elkezdésére.

Ursula von der Leyen csütörtökön érkezett Kijevbe, a háború kirobbanása óta immár negyedik alkalommal, de – ahogy a Politico uniós portál megjegyezte – most első ízben úgy, hogy uniós biztosok is elkísérik – 16 biztos érkezett az ukrán fővárosba, hogy a portfóliójuknak megfelelő ukrán tárcafelelősökkel szakpolitikai tárgyalásokat folytassanak. Ráadásul a pénteki tárgyaláson ott lesz az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is – ezek önmagukban is jelzések, de nem ígéretek.

A látogatás célja az Ukrajnával való szolidaritás demonstrálása volt, és az ukrán kormány számára ajánlott szövetség tüzének fenntartása, de ennél több egyelőre nem. Mindezt úgy kommunikálják, hogy a továbbra is meglévő uniós távolságtartást az ukrán közvélemény ne érezze elutasításnak, ne okozzon csalódást.

Csak Nyugatra van út

Az ukrán kormányzat a Majdan, majd a 2014-es konfliktus (Krím elvesztése és a donbaszi belharcok) után amerikai befolyás alá került – az Egyesült Államok politikai-gazdasági szövetsége adott lökést Kijevnek, hogy felgyorsítsa az  orosz befolyásról leváló leválást. Mivel Ukrajna az európai kontinensen fekszik, a Nyugat-Kelet dilemmában a nagy választás már a „narancsos” forradalom óta Oroszország vagy az Európai Unió felé való orientálódás volt.

Moszkva ezt a folyamatot szakította meg tavaly februári drasztikus katonai beavatkozásával, amelynek

a terület orosz befolyási övezetben való tartása, az ütközőzónának tartott, többnyire orosz ajkú népesség által lakott ukrán területek elcsatolása, illetve az ezen kívül eső ukrán régiók hosszútávú katonai-gazdasági meggyengítése volt.

A háború polarizál: Kijevet az orosz agresszió visszafordíthatatlanul a Nyugat felé lökte, Ukrajna az amerikai politikai szövetségen kívül a nyugati védelmi szövetség, a NATO, illetve a nyugati politikai-gazdasági szövetség, az EU része kíván lenni. Az ukrán kormányzati retorika egy éve mondja, hogy Ukrajna jövője Európában van, az ukrán csapatok nemcsak az ukrán határokat, de Európát is védik a „keleti veszedelemtől”, az új orosz birodalmi fenyegetéstől.

A Zelenszkij-kormány számára a katonai küzdelmet kísérő politikai ambíció nem a semlegesség, hanem a Nyugathoz való csatlakozás. Ettől remélhetik Ukrajna jövőbeli védelmét: a NATO-tagság ígérhet konkrét garanciákat egy esetleges újabb orosz agresszió ellen,

Az ukrán érvrendszer szerint az ukrán nép a vérével, a hősiességével, az orosz állami modell elutasításával és a nyugati demokratikus berendezkedés iránti elköteleződésével megszolgálta a belépőt a „szabad Európába” való belépésre.

Denisz Smihal ukrán miniszterelnök egy kétéves csatlakozási folyamatot vizionált, a csatlakozási tárgyalások megkezdésére való felkészülést pedig 2023 végéig teljesíthetőnek érezte. Arra hivatkozott, hogy az orosz agresszió olyan egységbe kovácsolta az ukrán népet, hogy az uniós integráció támogatása többségi akarattá vált, a parlamenti pártok pedig nemzeti konszenzust alakítanának a szükséges jogszabály-módosításokhoz, a jogharmonizáció minél gyorsabb kivitelezésére.  

Az Európai Bizottság és az ukrán kormány delegációinak tárgyalása február második Kijevben  –  forrás: STR / Ukrainian presidential press-service / AFP

Mi a realitás?

Az EU tavaly júniusban tagjelölti státuszt adott Ukrajnának – nyilvánvalóan gesztusként az ukrán katonai ellenállásra. A csatlakozási folyamat elindítására azonban azóta sem tett semmilyen ígéretet Brüsszel, és ennek elsődleges magyarázata, hogy

A balkáni államok évek óta „előszobáznak”, sorban állnak, teljesítenek a célzott uniós tagság érdekében – Ukrajna gyorsított eljárásban való felvétele az egész eddig érvényes feltételrendszert tenné zárójelbe.  

A gyors ukrán integráció kérdéséről a 27 tagállamok között is vita áll fenn: a nyugati államok, elsősorban a meghatározó szavú Németország és Franciaország óvakodik a kapkodástól, míg Lengyelország és a balti államok a kivételes helyzetre való tekintettel támogatnák Ukrajna gyorsított eljárásban való felvételét.

ezek között a leghangsúlyosabb a korrupció visszaszorítására teendő lépések felvázolása. Ott van a kritériumok között az ukrán bírósági rendszer, ebben az alkotmánybíróság jogköreinek átalakítása, a pénzmosás elleni fellépés felgyorsítása, vagy az oligarchák illegitim gazdasági és politikai befolyásának letörése is, de óriási kérdés, hogy jogilag hogyan lehet nem figyelembe venni az ukrán erők által is vélelmezetten elkövetett háborús bűncselekményeket, és rendezetlen ügy még a magyar szempontból kiemelten fontos kisebbségi kérdés is.

Bár a Bizottság több tagja jelezte, hogy Kijev több területen váratlanul nagy előrelépést tett, a döntő dokumentumot áprilisban publikálják majd, egy bizottsági jelentés fogja a fejlődést, a megkezdett ukrán reformokat hivatalosan értékelni.

és ezt az eheti kijevi hivatalos látogatáson konkrétumokkal is alátámasztották: újabb 15 ezer ukrán katona uniós országokban való kiképzését hagyták jóvá, 25 millió eurós segélyt adnak a visszafoglalt ukrán területek aknamentesítésére, megállapodást kötöttek a megújuló energia kiterjedtebb hasznosításáról, illetve több uniós programba bevonták Ukrajnát, így több ukrán vállalkozás, szervezet uniós támogatáshoz, finanszírozáshoz juthat hozzá.

Nyitókép: Volodimir Zelenszkij és Ursula von der Leyen egyezményt ír alá KIjevben február másodikán – forrás: STR / Ukrainian presidential press-service / AFP