A vetítések után sokszor találkozom könnyes tekintetekkel, megrendült emberekkel. Interjú.
„Mit szólt, amikor megtudta, hogy Kanadában és Olaszországban is díjazták a filmjét?
Az egész életem benne van, így nyilván örülök, ha másoknak is tetszik. Ha esetleg Csehországban vagy Romániában megértenek egy közép-európai alapállású történetet, azt nem kell hosszan magyarázni. Az már izgalmasabb kérdés, hogy mit jelent Milánóban vagy éppen Avezzano kisvárosában.
A Sanghajban és Torontóban elért siker számomra is rejtély, de olybá tűnik a visszajelzésekből, hogy az univerzális emberi mozzanatokra reagáltak a nézők, a veszteségélményre, a gyászra, hiszen ilyesmit mindannyian megélhetünk, függetlenül a kultúrától, földrajzi helytől, egyéni szokásoktól. Rövid, sűrű jelenetek villantják fel a második világháború utáni újjáépítést, 1956-ot, a 2006-os történéseket vagy a disszidensek problémáit.
A vetítések után sokszor találkozom könnyes tekintetekkel, megrendült emberekkel: örülök a nemzetközi elismeréseknek, de számomra ez az igazi díj. Nem olyan könnyű egy 27 perces kisjátékfilmet méltó körülmények között bemutatni, de azért volt már jó néhány vetítésünk, legutóbb éppen a múlt héten Veszprémben és Győrött, most pedig újra látható lesz a film Budapesten, az Urániában, másnap pedig a székesfehérvári Cinema Cityben. Ezeken a helyszíneken általában nyilvános beszélgetés is van a vetítés után, ami mindig izgalmas élmény.
(...)Kit érint az ön családjában a történelem általi hányattatás?
Szinte mindenkit, de ez talán az egész országról elmondható. Nagyapám királyi táblabíró volt, ennek következtében teljes vagyonelkobzás és kitelepítés volt a sorsa, édesanyámmal együtt, aki kislányként élte át ezeket az eseményeket. Amikor végre visszatérhettek Budapestre, nagyapám az egykori úri társaság közbenjárását kérte, hogy feleséget találjon magának és anyát a lányának.
Mária pótnagyanyám veszélyes osztályellenségnek számított arisztokrata származása miatt. Abból is lehetne legalább egy kisregényt írni, hogy a népi demokráciában hogyan képezte át magát baroneszből bábaasszonnyá. A családi történeteink egy részét már megírtam a novelláskötetben. A történelem által ide-oda dobált emberek mi vagyunk, mi, magyarok, legalábbis a szüleink generációja.Ilyen élményanyag nélkül más emberek lennénk. Szeretném hinni, hogy megtanultunk a sorok között olvasni, két lábbal állunk a földön, ezért nehezen talál rajtunk fogást a globális hatalmi ideológia.
Hogy látja, van olyan magyar film, ami a közelmúltunk, akár a rendszerváltás és az átalakuló magyar társadalom kérdéseit hitelesen fogja meg?
A nagy generáció biztosan ilyen, de az Idő van, a Csókanyu vagy a Dögkeselyű is képet ad Magyarország furcsa közelmúltjáról. Annak idején nagy hatással volt rám Dobray György kétrészes, dokumentum jellegű munkája a prostikról: kamaszként ez az izgalmasnak ígérkező téma beterelt minket a moziba, ahol aztán minden erotikus illúziónk szertefoszlott.
Szinte mániákus filmnéző vagyok kölyökkorom óta, szeretem a '70-es, '80-as évek magyar mozijait, még a rosszakhoz is sok emlék fűz. A kortárs magyar filmmel kapcsolatban sokszor az az érzésem, hogy nem veszi figyelembe a nézőt, nem a magamfajta ember problémájára keresi a választ.”
Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád
És a világon mindenkinek. Őszentsége, a 14. dalai láma utolsó filmes megszólalása hosszú útmutató ahhoz, hogyan lehetne nyolcmilliárd ellenség helyett nyolcmilliárd testvér a földön. A boldogság tanítása képi világa fantasztikus, gondolati szempontból viszont kissé a felszínen mozog.
Irigylésre méltó az édesanyjával való kapcsolata, a felesége áldozatkészsége és a futball iránti szenvedélye is. Egészen hátborzongató jeleneteknek lehetnek szemtanúi, akik beülnek a Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilmre.
Az M1 legendás riporterét jelölték az év újságírója díjra.
Anders Thomas Jensen legújabb mozijában Mads Mikkelsen John Lennonnak, más meg időnként Heinrich Himmlernek képzeli magát, de nem biztos, hogy velük van a legnagyobb probléma. Farkas Anita írása.
A mindkét nemzet által hősként tisztelt egykori BEK-győztes labdarúgóról film készült, amelyet háromszoros telt ház előtt, a címszereplő örömkönnyeinek közepette mutattak be Marosvásárhelyen. Bölöni László a könnyeivel küzdött.
A magyar olajipari vállalat is versenybe szállt a Lukoil romániai finomítójáért és benzinkút-hálózatáért – az amerikai szankciók miatt sürgőssé vált az üzlet.
Grönland hatalmas ritkaföldfémkészletei elvben enyhíthetnék Európa – így Magyarország – nyersanyagfüggését, ám a kitermelés legkorábban 2035 körül indulhat érdemben. Ez azt jelenti, hogy az EU akkumulátoripara a következő évtizedben továbbra is szinte teljesen Kínára kell támaszkodjon.
