Dél-alföldiként megtanultam, hogy mekkora piacot, mennyi erőforrásbéli előnyt jelentene az ottani vállalkozásoknak, ha az Alföld magyarországi része újra egységes gazdasági térséggé kapcsolódhatna össze a Partiummal, a Bánáttal és a Bácskával, ha Debrecentől Nagyváradon és Szegeden át egészen Szabadkáig részben újralétesülne, részben pedig megteremtődne az az infrastruktúra, amely révén a régióban lévő szellemi, gazdasági kapacitások összeadódhatnak.
A vidékpártiság azonban nem jelenthet Budapest-ellenességet. A főváros és agglomerációja infrastrukturális, illetve közlekedéspolitikai fejlesztése nemcsak az itt élő és itt vállalkozó emberek miatt – a főváros „saját jogán” – fontos, de nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy hazánk legyen Közép-Európának a Kárpátoktól délre eső központja, vezető szellemi, gazdasági ereje. A geopolitikai helyzet, a most zajló energetikai paradigmaváltás, a klímaváltozás és az uniós források korszakváltása miatt (Magyarország a jövőben útra, autópályára már nem, kötöttpályás fejlesztésekre viszont még felhasználhat uniós forrásokat – a szerk.) egyaránt kötöttpálya-hívő vagyok: azt vallom, hogy sínre kell tenni Magyarországot. Az ezzel kapcsolatos tervek ismertetése szétfeszítené az e rövid írás nyújtotta kereteket, de – a teljesség igénye nélkül – olyan történelmi léptékű projektek a főbb pillérei, mint a Budapest–Belgrád-vasútvonal, a V0-s körgyűrű vagy a fővárosi, illetve más térségi agglomerációs vasúti közlekedési szolgáltatások fejlesztése.
A kötöttpálya-fókuszú fejlesztéspolitika persze nem járhat együtt az autósok üldözésével, amiből különösen a fővárosi közlekedők már ízelítőnél is többet kaptak. Hazánk mára kétségbevonhatatlanul járműipari központ lett, ahol gépkocsit használni nem bűn, sőt vidéken sok helyütt egyenesen kényszer. Majd amikor már mindenütt rendelkezésre áll az európai színvonalú kötött pálya, a napi legföljebb kétszer 25-30 perces közösségi közlekedéssel, „ingázással” elérhető munkaerőpiac és az alapvető társadalmi infrastruktúra, eljöhet az ideje annak, hogy az autósokkal kapcsolatban is más típusú elvárásokat támasszunk. Addig azonban a zöldbuszos közúti és a modernizált kötöttpályás közlekedést fejlesztő beruházások és a közösségi közlekedést érintő bürokráciacsökkentő döntések (tarifaközösségek megalkotása, összehangolt menetrendek elkészítése, digitalizációs fejlesztések) sora vár ránk a következő időkben. Az Építési és Közlekedési Minisztériumban épp erre a munkára vállalkoztunk. Indulunk. A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak!
A szerző építési és közlekedési miniszter.