Így telt a karácsony az első világháború hátországában

Udvarhelyi Miklós Márton írása

A háború kézzelfogható valósága, elszabaduló infláció, gazdasági válság, hideg lakások, és a járvány árnyékában eltöltött karácsony. A körülöttünk zajló aktuális eseményeket szemlélve adódik a párhuzam a folyó év adventjének idején is zajló orosz- ukrán háború és a múlt század nagy világégései között, különösen karácsony közeledtével. 

Van azonban egy körülmény, amely élesen elválasztja egymástól az ünnepeket bő száz év távlatából: Magyarország nem vesz részt a szomszédunkban zajló háborúban, s ebből adódóan nem is tekinthető a háború hátországának sem. 

A háborúval kapcsolatosan először mindenki a frontok borzalmaira asszociál, azonban ezeket a gondolatok szorosan követik a háború árnyékában otthon maradottak félelmei. Azok a félelmek, melyek egy idő után a férjekért, testvérekért, apákért és fiúgyermekükért aggódók mindennapjaiban váltak valósággá. Elsődlegesen fontos leszögezni, hogy akár az első, akár a második világháborúról beszélünk, a háború totális jellege nem csak horizontálisan, a többfrontos csatatereken érvényesült, hanem a hátország gazdasági- társadalmi viszonyainak vertikumán is.

Az ország gazdasági működését már ebben a kezdeti időszakban elkezdték a katonai szükségletek kielégítésének szolgálatába állítani. Ez a gyakorlatban egyfelől a termékek direkt elcsatornázását, illetve beszolgáltatását, másfelől pedig a vállalatok fokozatos közvetlen katonai irányítás alá kerülését jelentette. A hadigazdálkodás az agráriumban is éreztette hatását. Az ország állatállományának katonai célú igénybevétele nőttön- nőtt, mely a mezőgazdasági termelés csökkenését eredményezte. Ezzel párhuzamosan állami részvénytársaságok tucatjai igyekeztek monopolizálni az egyes termények felvásárlását. Állandósult az infláció, a nélkülözés és bevezették a jegyrendszert. 

A háború hátországban lecsapódó társadalmi hatásai talán még élesebben rajzolódtak ki 1918-ra. A Monarchia hadseregének veszteségei a háború utolsó évében már megközelítették a másfél millió főt, s ezt a számot tovább súlyosbította csaknem négyszázezer civil áldozat is.  Az ismertetett adatok fényében

ápolt volna sebesültet, vagy várt volna haza valakit olasz vagy orosz hadifogságból. 

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az otthoni felnőtt lakosság döntő többségében nőkből állt. Ebből az következett, hogy a nőknek minden korábban a férfiak által elvégzett feladatot és munkát el kellett látniuk. 

A fent vázoltak alapján felmerül a kérdés, hogy a hátországi létben

Az otthoniak általában is, de karácsonykor különösen igyekeztek felvenni a kapcsolatot a fronton lévő szeretteikkel. Ennek egy formája a képeslapok és levelek küldése volt. Érdekes adalék Amerikából, hogy egy bizonyos George Brukhardt nevű amerikai nyomdaipari vállalkoznak a második világháború alatt sikerült elérnie hazája Háborús Minisztériumánál, hogy a papírgyártás általános korlátozását előíró jogszabály alól a „képeslapbiznisz" mentességet kapjon. Az üdvözlőlapok egyébként kettős funkciót töltöttek be:

Idehaza, az első világháború idején az Auguszta-alap munkájáról beszámolva a Pesti Hírlap arról tudósított 1914 karácsonyán, hogy az otthontól távol lévőknek

Az alap – Lánczy Leóné ötlete alapján – egyforma, a katonák számára hasznos ajándékcsomagokat állított össze, melyeket Auguszta-csomagnak neveztek el.

Kétféle csomag közül lehetett választani. A kisebben édesség, cigaretta és egyéb apró használati tárgyak kaptak helyet, még a nagyobban az előbbieken túl némi alkohol és hús is volt. Az adományokat a helyi hölgybizottságok gyűjtötték, az ajándékcsomagokat pedig a Hadsegélyező Hivatal kézbesítette. Egy Auguszta-csomag ára három korona volt. Az értelmezhetőség jegyében megjegyzendő, hogy 1914 nyarán (tehát a háború nyomán kialakuló inflációt megelőzően)

(például egy kiló sertéshús ára 1,92 korona volt). 

Az ünnepi menüsorokat jelentősen át kellett alakítaniuk a háziasszonyoknak, egyrészt az élelmiszerek drágulása, másrészt kialakuló élelmiszerhiány miatt. Jellemző volt, hogy

Ennek megfelelően sok élelmiszert mással igyekeztek helyettesíteni, a búzalisztet például kukoricaliszttel felváltva készült a kukoricapogácsa, és kukoricadarából a puliszka. 

A nehézségek ellenére otthon mindenki igyekezett a lehető legszebbé tenni a karácsonyt hazánkban éppúgy, mint máshol a világban. Az emberek általában otthon saját maguk által készített ajándékokkal, ruhadarabokkal kedveskedtek egymásnak. 

Olyan visszaemlékezéseket is olvashatunk, melyek arról szólnak, hogy

mert a kéményekből felszálló füst célponttá tette volna az épületeket.

A szerző joghallgató, az Aurum Alapítvány ösztöndíjasa.

Kép: Bográcsban ételt visznek az orosz fegyveres erő kozák hadifoglyai egy havas hegyi faluban. A monarchia hadseregének szuronyos őre kíséri őket. (1917) MTI Fotó: Reprodukció