A frusztráltságból nagyon nehéz hirtelen átváltani és ráhangolódni az ünnepre – pszichológust kérdeztünk, hogyan kerülhető el a veszekedés az ünnepen.
Covid-járvány, háború a szomszédunkban, elszabaduló energiaárak, infláció, egyre nehezebb megélhetés – sajnos nem túlzás azt mondani, hogy egyre súlyosabb terhek nyomják a vállunkat, amikor megérkezünk a karácsonyfa mellé, szeretteinkkel körülvéve. Nem csoda hát, hogy sokszor, bármennyire is szeretnénk, nem a meghitt szeretet és béke, hanem a feszültség légköre tölti meg otthonainkat.
„Évről-évre egyre kevesebben vannak azok, akiknek nem szorul össze a gyomra a karácsony hallatán”
– mondja lapunknak Szmolka Orsolya pszichológus.
Ennek oka egyrészt, hogy már az ünnepre készülődés sem nyugalomban, hanem zaklatottságban telik. Aggódunk, hogy el tudunk-e menni szabadságra akkor, amikor szeretnék, hogy hogyan alakul a gyermekek iskolai tanéve, ki lesz velük két hétig, kiknél lesznek a nagyszülők, és akkor még a beszerzőkörutakról nem is beszéltünk: végigtrappoljuk a heteket, jobb esetben bevásárlólistáinkkal a kezünkben, rosszabb esetben improvizálva. Mindezek után szinte beesünk a karácsonyi asztalhoz, frusztráltan, az egész éves munkánktól, a vásárlástól, sütés-főzéstől, esetleg az ünnep előtti takarítástól teljesen leharcolva.
Tapintatlan kérdések robbanthatják az ünnepet
„A frusztráltságból nagyon nehéz hirtelen átváltani és ráhangolódni az ünnepre”
– szögezi le Szmolka Orsolya. Hozzáteszi, ha ebben a lelkiállapotban olyan tapintatlan – jobb esetben legalább jószándékú – kérdéseket kapunk, mint például: „mikor vállaltok már gyereket?”, „mikor lépitek meg a lakásvásárlást?” „hogy állsz a vizsgáiddal?” és hasonlók, már robbanhat is a családi béke. Nincs is ehhez szükség személyeskedő kérdésekre, családon belül is nagyon eltérő lehet a világ dolgairól, a közéletről való gondolkodás, egy-egy félmondat is képes konfliktust generálni, ami következtében pedig mindenki azonnal elfelejtheti, hogy éppen egy ünnepi asztalnál ül. Persze olyan is előfordul – folytatja a pszichológus – hogy nyeljük-nyeljük, aztán három nappal később vetjük oda házastársunknak: „én aztán anyádékkal soha többet nem vacsorázom együtt”.
A helyzetet nehezíti az is, hogy a közösségi oldalak kézzelfoghatóvá tették és nagyobb „mezőnyre” terítették ki a versenyt, sokan kényszeresen meg akarják mutatni magukat. Gondoljunk csak vissza advent első vasárnapjára – emlékeztet a pszichológus: adventi koszorúk lepték el a hírfolyamokat. Szenteste sem lesz másképp, csak a koszorúk helyett díszített karácsonyfák, alatta kisminkelt, frissen fodrászolt, mosolygós családtagokról készült képek fogják. Vagy esetleg azok a fotók, amiket már hetekkel ezelőtt műtermekben lőttek profi fényképészek.
„Mindig belső bizonytalanságot jelez, ha valaki ilyen nagy energiákat tesz abba, hogy megmutassa, neki mennyire jó, ő mennyire boldog”
– hívja fel a figyelmet Szmolka Orsolya.
Az elképzelt ünnep és a valóság
Sokszor feszültségforrás lehet, hogy nagy a különbség az általunk elképzelt ideális ünnep és a megvalósuló között. Ezzel az érzéssel szembesülni különösen nehéz, ha sem gyermekként, sem az előző években nem volt olyan az ünnep, amilyet szerettünk volna – mutat rá a pszichológus, aki azt tanácsolja, ilyenkor tudatosítsuk magunkban, hogy ez nem egyedül a mi feladatunk.
Az ünnep az az időszak, amikor a legtöbbször jut eszünkbe a gyerekkorunk, és annak karácsonyai. Az ember ilyenkor jobban befelé fordul, vizsgálgatja magát, hogy tényleg olyan életre vágytam, amilyet élek. Ha nagy a kontraszt a kettő között, az is szorongást szül. Semmi különleges nincs benne, hogy a legtöbb válást az ünnepet követően kezdeményezik – mutat rá a pszichológus.
Ennek ellenére persze vannak olyan óvintézkedések, amiket, ha betartunk, elkerülhetjük, hogy a szépen terített asztal mellett az ünneplés helyett a feszültségről és a szorongásról szóljon a karácsony. Az egyik ilyen Szmolka Orsolya szerint, ha nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra. A másik, hogy az ünnep napján ne a sütés-főzés, mosogatás, díszítés legyen a legfontosabb, és az őrült verseny az idővel, hanem annak megélése, hogy végre a szeretteimmel töltöm az időt. Ehhez szerinte szükség van arra, hogy
„Nem attól lesz valami tökéletes, hogy a listámon minden ki van pipálva” – hangsúlyozza. A közös ünnepléskor pedig gondoljuk végig, milyen kérdést teszünk-e fel a másiknak, és legyünk tapintatosak, még tapintatosabbak, mint máskor.
S inkább adjunk hálát azért, hogy együtt lehetünk egy olyan nehéz időszakban, ami eléggé leterhelte a mentális egészségünket – javasolja a pszichológus. Mint fogalmaz, éljük meg, hogy bármi is zajlik kint a kegyetlen világban, itt bent odafigyelés, szeretet, béke és kedvesség honol. A karácsony emlékét egy évben egyszer tudjuk felülírni, nem mindegy, hogy úgy emlékszünk rá vissza, mint feszültséggócra, vagy úgy, hogy abból erőt tudjunk meríteni az év 365 napjában.
Nyitókép: Shutterstock
„Ha az emberi identitásrészek – a hit, a család, a nemzethez tartozás, a szerepeink – összhangban vannak, akkor nemcsak egyénileg, hanem nemzeti szinten is védettebbek leszünk” – fogalmazott a volt igazságügyi miniszter.
Komjáthy György nem sokkal 92. születésnapja előtt távozott. Családja szerint még jócskán akadtak tervei.
Fogyasztóvédelemi csomagot bocsát társadalmi egyeztetésre a kormány. A részleteket Gerlaki Bence, az NGM államtitkára ismertette: elsősorban a vállalkozásokat segítenék az intézkedésekkel, de fontos változás lép majd életbe jövő húsvétkor is.
Ezúttal is rengetegen jöttek el a rendezvényünkre. Ilyen volt a Mandiner Klubest Székesfehérváron.
A Mandiner olvasói és nézői összefogtak, hogy segítsenek Rosinec Máriának, a kárpátaljai nagymamának, aki fiát a háborúban veszítette el. A gyűjtés eredményeként közel hatmillió forint jutott el hozzá és két unokájához.
Kvízest Csutival, közéleti beszélgetés Kocsis Mátéval, zene Pataky Attilával.
Raskó György a multik megadóztatása miatt aggódik és csekélynek nevezi a kisvállalkozások által teremett értéket.
„A mi felelősségünk, hogy felismerjük, mi történik, és helyrehozzuk a dolgokat.”
