Tíz furcsa karácsonyi szokás és az eredetük

Kinek a Télapó, kinek a Jézuska, kinek decemberben, kinek januárban, de ami biztos, hogy az ajándékozás és az ünnep öröme évről évre elérkezik és végigkíséri a Föld népeit a karácsonyi időszakban. Olykor az idők homályába vesző eredetű, esetenként hajmeresztő szokásokat mutatunk be olvasóinknak északtól délig, keletről nyugatig.

1. Katalónia „gusztustalankodó” farönkje

Szempontunkból – fő az érdekesség! – Katalónia egy igazi aranybánya, ahol kiemelt szerepet kap egy bizonyos karácsonyi farönk. Ezt a farönköt időben, hetekkel az ünnep előtt beszerzik, aztán jól beöltöztetik, nehogy megfázzon. Etetik, itatják: a legfőbb cél, hogy jól táplált legyen. Szenteste a gyerekek imádkoznak, aztán meglátogatják a rönköt. Ezek után jön a fő attrakció:husángokkal kezdik ütlegelni a fadarabot, miközben a következő rigmust kiabálják:

Ha nem akarsz szarni, megütünk egy bottal.” A szívhez szóló versike után a katalán gyerekek kibugyolálják a nevezetességet, és rávetik magukat az ajándékokra.

Szintén a katalán karácsony sajátos alakja El Caganer, vagyis „a kakiló férfi”, aki köztéri és templomi (!) betlehemek jelenetein látható lehúzott gatyával, jellegzetes guggoló testtartásban a jászol sarkában. A hagyomány szerint a mókás figura szerencsét és bőséges termést hoz, plusz a régi időkben a spanyol inkvizíció kigúnyolását is szolgálta.

2. Grönland csemegéje, a fókagyomorban rothadó madár

Grönlandon nem kell a szomszédba menni hányingerért karácsony tájékán. Az ünnepi asztal dísze az erjesztett alka (egy tengeri madár), vagyis a kiviak. Na de hogy készül a kiviak?

a fókabőrt összevarják, majd az egész „komplexumot” elássák és érni hagyják – hónapokig, akár fél évig. Egyes források szerint sziklát is hengerítenek rá, hogy az erjedő, sajtszagú, ragacsos csomag levegőt se kapjon és ragadozók se kapjanak rá. A többi megy, mint a karikacsapás: ünnepekre előássák az ínycsiklandozó finomságot, majd a karácsonyfa árnyékában élvezettel falják fel szeretteik körében. 

Kiviak, vagyis erjesztett madár tollastul, fókabőrben

3. Az ukránok pókhálóval díszítik a fát

Keleti szomszédaink csillogó pókhálói és műanyag pókjai régi legendát idéznek fel. Egy szegény asszony ócska kunyhóban élt a gyermekeivel, legnagyobb kincsüket, egy hatalmas ünnepi fenyőt nem tudtak feldíszíteni. A nyomorban állítólag

Szenteste a krisztusi szemléletű pókok hálókkal szőtték körbe a fenyőt, ami a reggeli napfény hatására – a gyerekek legnagyobb örömére – ragyogásba borult.

4. Az olaszoknál nem a Mikulás, hanem egy boszorkány ajándékoz

Az olaszok jóságos boszorkánya, La Befana a karácsonyi időszak legvégén, vízkeresztkor ajándékoz. A boszorkányban jócskán keverednek az archetípusok: ősz a haja, púpos a háta, hosszú az orra, ugyanakkor jóságos öregasszony, aki

Sőt még rátesz egy lapáttal: a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak szenet szállít házhoz. Az illemtudó olaszok kolbásszal és borral várják a boszit az otthonaikba. La Befana eredete is egy legendából táplálkozik: egy öregasszony szeretett volna jelen lenni a Megváltó születésekor, ám legnagyobb szerencsétlenségére késve érkezett. Így hát a világot járja, mondja a történet, és keresi a Kisjézust – történetesen épp Olaszországban.

5. A norvégok félelmükben eltüntetik a seprűket

A norvégok úgy vélik, hogy démonok, rosszindulatú szellemek is megjelennek a Földön – a Kisjézusal szinkronban. Nem is tétlenkednek, hanem óvintézkedéseket tesznek: december 24-én este, lefekvés előtt egyszerűen eltüntetik a házban található összes seprűt. A cél nyilvánvaló: nehogy egy arra repdeső boszorkány, vagy még ijesztőbb teremtmény akár, kísértésbe essen, és meglovagolja a takarítóeszközt.

6. Venezuelában görkorival járnak a karácsonyi misére

Azt erős katolikus háttérrel, múlttal bíró Venezuelában, annak is a fővárosában, Caracasban december 25-én reggel hömpölygő tömeg érkezik a templomokba – görkorcsolyával. Fontos megjegyezni, hogy a források szerint

Az újkori szokás miatt a hatóságok már reggel 8-tól lezárják a főváros bizonyos útjait az egyéb forgalom előtt, sőt, az utca embere sem marad ki a látványossággá vált karácsonyi dinamizmusból: sok helyütt kávéval, forró csokival és édességgel várják az elszánt görkorisokat.

7. A lengyelek egy plusz vendégnek is terítenek – aki nincs is ott

A lengyel vendégszeretet a karácsonyi szokások szerves része: pluszterítéket tesznek fel az asztalra karácsony este, arra az esetre, ha beállítana egy váratlan vendég. Persze, főleg a modern időkben, ez nem igazán történhetne meg.

8. Izlandon gyereket eszik a karácsonyi óriásmacska

Izlandon a helyzet különösen kritikus, ugyanakkor végtelenül egyszerű – ha a legendát nézzük. Jólakötturin, a szigetország karácsonyi macskája minden gyereket megeszik, aki nem kapott ruhadarabot karácsonyra. A 19. század környékén kialakult hagyomány ugyanazt a célt szolgálja, mint a virgács: jó viselkedésre bírni már a legkisebbeket is. A rémmacska-hagyomány kissé drasztikus, de legalább nem árnyalgat fölöslegesen:

Jó tudni, hogy Jólakötturinn nagyobb, mint egy ház, senkinek nincs esélye ellene. Ez a  történet  ugyanakkor arra is buzdítja a gyerekeket, hogy adakozzanak és ajándékozzák el a nem használt, régi ruháikat.

Izland gyermekevő macskaszörnye, Jólakötturin

9. Kínában süti helyett alma a nyerő

Kínában egy gyümölcs, egészen pontosan az alma a karácsony sztárja, szó sincs sütemények garmadájáról. Úgy vélik, hogy a hagyomány a kínai alma szó (ping guo) és a kínai szenteste szó (ping'an ye) hasonlóságából fakad. Bár a karácsony nem hivatalos ünnep Kínában, évről évre egyre többen ünneplik.

Úgy tűnik, a „békealmák” váltak az ajándékozás egyik legmegfelelőbb eszközévé: ezek különleges dobozokba vagy színes papírba csomagolt, néha karácsonyi üzenetekkel díszített hagyományos almák.

10. Japán az Japán, ők a KFC-be járnak

A japánok sajátosan élik meg a keresztények szent ünnepét, ami egyszerre tűnik humorosnak, praktikusnak és tiszteletlennek, pedig egyik sem. Bár Japánban a karácsony nem nemzeti ünnep (becslések szerint a lakosság egy százaléka keresztény), a lakosság mégis ízletes módját találta meg az ünneplésnek, vagyis találtatták meg vele. Ahelyett, hogy a családok pulykavacsorához gyűlnének össze,

A hagyomány 1974-ben kezdődött, miután a „Kentucky karácsonyra!” elnevezésű marketingkampány hatalmas sikert aratott a szigetországban. A gyorsétteremlánc megőrizte karácsonyi népszerűségét: egyesek hónapokkal előre megrendelik a dobozukat, a kevésbé szerencsések órákig állnak sorba a karácsonyi csirkéért.

Nyitókép: Caga tió, a katalán farönk (Forrás: Ajuntament Barcelona/Flickr)