Amerikában mindenki mindent úgy csinál, ahogy szeretné, ezért aztán a leglassabban eredményt hirdető kulcsállamok miatt napokat csúszik a végeredmény kihirdetése.
Még mindig nincs eredmény több helyen a november 8-án, kedden tartott amerikai félidős választásokat illetően, mivel több helyen még zajlik a szavazatok összesítése.
A Bloomberg vezető újságírója egy elemző cikkében a brazil példával jött – tudniillik, hogy az elnökválasztás második fordulója után órákkal később már tudni lehetett az eredményeket – de nekünk elég csak a fél évvel ezelőtti parlamenti választásokra gondolnunk, hogy tudjuk: nem kell ennek hosszú procedúrának lennie. 2022. április 8-án este 7-kor zárták az urnákat, éjfélre már megvolt a nagyjábóli, de arányokban biztos eredmény, 9-e estére pedig a 100 százalékos feldolgozottság, levélszavazatokkal, külképviseleti voksokkal s mindennel egyetemben.
A dolog egyik kulcsa az Egyesült Államokban a szerző szerint az, hogy
így a végeredményekre vonatkozó számok is változnak, másrészt azzal is magyarázható, hogy az Egyesült Államok sajátosságainál fogva sokkal hosszabb szavazólapokkal dolgozik, mint a többi demokrácia, ahol egy szavazólapon jellemzően egy téma – például a helyi képviselők sora – szerepel.
Most kedden
ráadásul ez egyes esetekben akár ötven jelöltet is jelenthet laponként és tárgyanként. A csúszások számos esetben szülnek faramuci helyzeteket.
Tudni kell, hogy Amerikában jellemzően egy helyre gyűjtik megyénként a táv- és levélszavazatokat, szóval nem az adott szavazó szavazóköre fogadja azt be, így pedig nem az van, hogy szavazókörönként kevés levélszavazatot kell számolni, hanem egy megye sok levélszavazatát egyben; ráadásul az itthon megszokottnál sokkal többen szavaznak levélben: a Pew Research Center kutatása szerint a 2020-as elnökválasztásokon a 158 millió választó 54 százaléka szavazott személyesen, és 46 százaléka levélben vagy távszavazattal.
Mint korábban írtuk: 2005-ben összeült egy kértpárti bizottság, mégpedig Jimmy Carter volt demokrata párti elnök vezetésével, amely megállapította, hogy a távolsági szavazás (absentee balloting) az egyik legnagyobb veszély a választások tisztaságára, zért kritikát fogalmaztak meg a levélszavazással kapcsolatban – márpedig 2020 óta a demokraták épp ezt a szavazási módot erőltetik. Az egyik legfontosabb kifogás az volt 2005-ben, hogy a levélszavazás esetén nehezebb ellenőrizni a személyazonosságot, és könnyebb több államban szavazniuk azoknak, akik egyik államból a másikba költöztek, illetve így könnyebb halottak nevében szavazatot leadni.
A CalTech/Mit Voting Technology Project 2001-es jelentése is arra jutott, hogy a legnagyobb veszélyfaktor a távolmaradó szavazás (absentee ballotting), és azt javasolta, hogy a tagállamok korlátozzák a levélszavazást, viszont bátorítsák a személyesen való szavazást. 2012-ben a New York Times és a Washington Post, két baloldali lap is a levélszavazás csalásfaktoráról értekezett. Azóta megváltozott az álláspontjuk.
Mindez roppant bonyolult, a gépi számlálás éppen emiatt igen macerás – fejtegeti a bloomberges szerző –, mert a gépek drágák, ezért inkább a szavazatokat viszik a géphez, semmint minden helyen legyen ilyen gép, márpedig a szavazatok géphez hurcolása időigényes.
Hogy mennyit költ egy-egy állam, sőt egy-egy megye erre a gépi számlálásra, a helyi döntéshozók döntésén múlik, amit a helyi prioritások felülírhatnak; „nem meglepő, hogy egyesek gyorsabbak, mások lassabbak”.
Bár a választások napjának azon hírei, miszerint egyes szavazókörökben lefagytak a szavazatógépek, mégsem erre utal.
S akkor mindehhez jönnek a korábban személyesen, távollét során vagy levélben leadott szavazatok, ráadásul a szövetségi törvény előírja, hogy a tengerentúli aktív szolgálatot teljesítő csapatok és családtagjaik bizonyos szavazólapjait akkor is el kell fogadni, ha azok a választás napja után érkeznek, egyes esetekben a feladás dátumának kell a szavazás napja előttinek lenni, vagyis napokat csúszhat ezek beérkezése is.
S a beérkezett szavazatok számlálásának is megvan a maga protokollja a borítékbontástól az aláírásegyeztetésekig. Egyes államok nem számolják meg előre a korábban beérkezett voksokat, hanem összevárják az összeset – ilyen Pennsylvania –, így a számlálás is csúszik.
Ez tipikus demokrata érvelés.
Ami a helyi sajátosságokat illeti, még hozzáfűzi: a városi területek eleve lassabbak, mert több szavazólapot kell számlálniuk anélkül, hogy „arányosan nagyobb erőforrásokat fordítanának a számlálásukra”.
Persze a szerző igyekszik egyes republikánusok vádjait cáfolni, például a szavazatvisszatartások vagy a gép számlálásba kódolt csalások tekintetében, például kiemelve, hogy az idősebb republikánusok előbb leadják a levélszavazataikat, míg a fiatalabb demokrata tábor később, így az övék utólag beérkezve boríthatja a korábban biztosnak hitt republikánus győzelmeket is.
Vannak erre ugyanakkor egyéb teóriák is, meg egyéb problémák is, egy kazallal.
Kiss Rajmund szerint a szigetország politikai vezetésének és Raúl Castrónak nem kell attól tartania, hogy kommandósok rúgják rájuk az ajtót.
A demokraták „gyávának” nevezték a republikánusokat.
Már lehet szavazni rá.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Ezzel az egyik legfontosabb amerikai és izraeli követelés kaphat mattot.
Kőrössy Krisztián 56, míg az üzletember 11 voksot szerzett.
A Saul fia Oscar-díjas rendezője szerint filmje ma már nem kaphatná meg a kritikai elismerés legfelsőbb kitüntetését.
Nem várt sokáig az Alaptörvény módosítására vonatkozó javaslattal a Tisza Párt.
