Ezért számolják még mindig az amerikaiak a voksokat

Még mindig nincs eredmény több helyen a november 8-án, kedden tartott amerikai félidős választásokat illetően, mivel több helyen még zajlik a szavazatok összesítése.

A Bloomberg vezető újságírója egy elemző cikkében a brazil példával jött – tudniillik, hogy az elnökválasztás második fordulója után órákkal később már tudni lehetett az eredményeket – de nekünk elég csak a fél évvel ezelőtti parlamenti választásokra gondolnunk, hogy tudjuk: nem kell ennek hosszú procedúrának lennie. 2022. április 8-án este 7-kor zárták az urnákat, éjfélre már megvolt a nagyjábóli, de arányokban biztos eredmény, 9-e estére pedig a 100 százalékos feldolgozottság, levélszavazatokkal, külképviseleti voksokkal s mindennel egyetemben.

A dolog egyik kulcsa az Egyesült Államokban a szerző szerint az, hogy

így a végeredményekre vonatkozó számok is változnak, másrészt azzal is magyarázható, hogy az Egyesült Államok sajátosságainál fogva sokkal hosszabb szavazólapokkal dolgozik, mint a többi demokrácia, ahol egy szavazólapon jellemzően egy téma – például a helyi képviselők sora – szerepel.

Most kedden

• minden államban tartottak képviselőházi választásoka
• az államok kétharmadában szenátusi választásokat
• nagyrészükben mindkettőt
• 36-ban (és három területen) kormányzóválasztást, mellette jópár állami tisztség viselőjéről (államügyészről, államtitkári, államkincstárnoki) is dönthettek
• továbbá mindenféle helyi hivatalokról: polgármesterekről, bírókról és egyebekről, államonként és megyénként eltérő hagyományok szerint
• s ha ez nem lenne elég, több államban népszavazásokkal is összekötötték a félidős választásokat.

ráadásul ez egyes esetekben akár ötven jelöltet is jelenthet laponként és tárgyanként. A csúszások számos esetben szülnek faramuci helyzeteket.

Tudni kell, hogy Amerikában jellemzően egy helyre gyűjtik megyénként a táv- és levélszavazatokat, szóval nem az adott szavazó szavazóköre fogadja azt be, így pedig nem az van, hogy szavazókörönként kevés levélszavazatot kell számolni, hanem egy megye sok levélszavazatát egyben; ráadásul az itthon megszokottnál sokkal többen szavaznak levélben: a Pew Research Center kutatása szerint a 2020-as elnökválasztásokon a 158 millió választó 54 százaléka szavazott személyesen, és 46 százaléka levélben vagy távszavazattal.

Mint korábban írtuk: 2005-ben összeült egy kértpárti bizottság, mégpedig Jimmy Carter volt demokrata párti elnök vezetésével, amely megállapította, hogy a távolsági szavazás (absentee balloting) az egyik legnagyobb veszély a választások tisztaságára, zért kritikát fogalmaztak meg a levélszavazással kapcsolatban – márpedig 2020 óta a demokraták épp ezt a szavazási módot erőltetik. Az egyik legfontosabb kifogás az volt 2005-ben, hogy a levélszavazás esetén nehezebb ellenőrizni a személyazonosságot, és könnyebb több államban szavazniuk azoknak, akik egyik államból a másikba költöztek, illetve így könnyebb halottak nevében szavazatot leadni. 

A CalTech/Mit Voting Technology Project 2001-es jelentése is arra jutott, hogy a legnagyobb veszélyfaktor a távolmaradó szavazás (absentee ballotting), és azt javasolta, hogy a tagállamok korlátozzák a levélszavazást, viszont bátorítsák a személyesen való szavazást. 2012-ben a New York Times és a Washington Post, két baloldali lap is a levélszavazás csalásfaktoráról értekezett. Azóta megváltozott az álláspontjuk.

Mindez roppant bonyolult, a gépi számlálás éppen emiatt igen macerás – fejtegeti a bloomberges szerző –, mert a gépek drágák, ezért inkább a szavazatokat viszik a géphez, semmint minden helyen legyen ilyen gép, márpedig a szavazatok géphez hurcolása időigényes.

Hogy mennyit költ egy-egy állam, sőt egy-egy megye erre a gépi számlálásra, a helyi döntéshozók döntésén múlik, amit a helyi prioritások felülírhatnak; „nem meglepő, hogy egyesek gyorsabbak, mások lassabbak”.

Bár a választások napjának azon hírei, miszerint egyes szavazókörökben lefagytak a szavazatógépek, mégsem erre utal.

S akkor mindehhez jönnek a korábban személyesen, távollét során vagy levélben leadott szavazatok, ráadásul a szövetségi törvény előírja, hogy a tengerentúli aktív szolgálatot teljesítő csapatok és családtagjaik bizonyos szavazólapjait akkor is el kell fogadni, ha azok a választás napja után érkeznek, egyes esetekben a feladás dátumának kell a szavazás napja előttinek lenni, vagyis napokat csúszhat ezek beérkezése is.

S a beérkezett szavazatok számlálásának is megvan a maga protokollja a borítékbontástól az aláírásegyeztetésekig. Egyes államok nem számolják meg előre a korábban beérkezett voksokat, hanem összevárják az összeset – ilyen Pennsylvania –, így a számlálás is csúszik.

Ez tipikus demokrata érvelés.

Ami a helyi sajátosságokat illeti, még hozzáfűzi: a városi területek eleve lassabbak, mert több szavazólapot kell számlálniuk anélkül, hogy „arányosan nagyobb erőforrásokat fordítanának a számlálásukra”.

Persze a szerző igyekszik egyes republikánusok vádjait cáfolni, például a szavazatvisszatartások vagy a gép számlálásba kódolt csalások tekintetében, például kiemelve, hogy az idősebb republikánusok előbb leadják a levélszavazataikat, míg a fiatalabb demokrata tábor később, így az övék utólag beérkezve boríthatja a korábban biztosnak hitt republikánus győzelmeket is.

Vannak erre ugyanakkor egyéb teóriák is, meg egyéb problémák is, egy kazallal.