Személyes élmény: emailben rendeltünk meg egy adott terméket (dekorcsempét), személyesen vettük át, ám utóbb kiderült, hogy mégsincs rá szükség – ennek megfelelően jeleztük a kereskedőnek, hogy élünk 14 napos elállási jogunkkal, és visszavittük a terméket a boltba. Az üzletben az eladók részéről ment a kavarás: csak akkor fizetnek, ha a nagyker visszaveszi, s akkor is csak a vételár felét. Utánanéztünk, levélben jeleztük, hogy ez bizony nem oké; a tulajdonos viszont – nem feltétlenül rosszindulatból, valószínűleg inkább csak tudatlanságból – személyesen jegyzett válaszlevelében kötötte az ebet a karóhoz, hogy ez bizony bolti vásárlás volt. El is küldte az azóta – gondolom – ronggyá kattintott Adózóna-cikket, miszerint ilyenkor (mármint bolti vásárláskor) a kereskedő nem köteles visszavenni a terméket, de most majd ő jófej lesz, és visszaveszi, lássuk, kivel van dolgunk. Nos, nem volt igaza: mivel
jogszabályilag nem az átvétel módja számít, hanem a megrendelésé, így érvényes volt a 14 napos elállásunk,
annak minden kitételével (ráadásul, mivel erről nem tájékoztatott, a vonatkozó kormányrendelet szerint ez további 12 hónappal meghosszabbította volna az elállási jogunkat); a pénzt mindenesetre visszakaptuk, happy end.
Ugyanakkor ebből is látszik, hogy a sokszor egyértelműnek tűnő jogi keretek a mindennapokban nem minden esetben ilyen egyértelműek, és gyakran még a kereskedők sem ismerik ezeket alaposan.
Úgy gondoltuk, a karácsonyi nagybevásárlásnál – bármennyire nem az ajándék az ünnep lényege – érdemes odafigyelnünk ezekre a dolgokra, ahogy a kereskedők is jobban teszik, ha a jogszabályok szerint írják ki az árakat és akcióznak le termékeket.