Így épül a „magyarozós” narratíva Brüsszelben

Összeült csütörtökön az Európai Parlament dezinformációval foglalkozó különbizottsága, az INGE2. A téma az orosz információs befolyás, propaganda terjedése volt – na nem az EU-ban,

Azzal senki sem foglalkozott a teremben, hogy Katalónia Spanyolország autonóm tartománya, míg Magyarország önálló szuverén államként az Európai Unió teljes jogú tagja.

Mindent, rólunk, nélkülünk

Mint ahogy azt sem zavart senkit, hogy habár a szinkrontolmácsolás spanyol, francia, szlovén, német, olasz, lengyel és angol nyelven elérhető volt, magyar nyelven az ülést senki sem tudta követni.

Akit a rendelkezésre álló nyelvek valamelyikén érdekel az ülés, az alább tekintheti meg:

A magyar nyelv hiánya senkit sem hozott zavarba a teremben. A részt vevők többsége saját anyanyelvén győződhetett meg arról, hogy a politikusok és a szakértők szinte egyöntetűen kezelik kész tényként azt, hogy Magyarország, különösen pedig Orbán Viktor miniszterelnök van leginkább kitéve az orosz propagandának az EU-ban. „The case of Hungary” – így fogalmaztak többen is a jelenlévők közül Magyarország kapcsán, azt a benyomást keltve a szemlélődőben, mintha hazánkkal kapcsolatban nemcsak, hogy ilyen vád merült volna fel,

Ilyen környezetben minden további nélkül beleférhetett akár az is, hogy az ülést vezető Raphaël Glucksmann (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) a beszélgetés egy pontján gúnyos félmosollyal így vegye vissza a szót Krekó Pétertől, a Political Capital ügyvezető igazgatójától: „Kinek van szüksége a Sputnik News-ra, ha van állami televíziód is, hogy propagálja a hazugságaidat?”

Glucksmannak köszönhetjük a következő, szintén Krekó Péterhez intézett kérdést is:

A motorháztető alatt

Ha bárkit is érdekel, hogy hogyan készülnek az Európai Unió, s különösen az Európai Parlament sokszor túlzóan egyoldalú, kiegyensúlyozatlan határozatai, jelentései, az elég, ha szúrópróbaszerűen beleteker a videóanyagba.

Az Európai Parlament dezinformációval foglalkozó különbizottsága

A három szakértő ugyanakkor nem ugyanannak a problémakörnek pro és kontra érveit ütköztette egymással, hogy aztán végül egy szakmailag is védhető konszenzus alakuljon ki. 

Ehelyett Glucksmannék a Spinelli-terembe rendelték Jakub Kalenskýt, a European Centre of Excellence for Countering Hybrid Treats nevű, dezinformáció kutatására szakosodott intézet szenior kutatóját és Jesús González Albalat újságírót az El Periódico de Catalunya című balközép spanyol laptól.

a „magyar helyzetről” tartott előadásával. 

Ha a szakember rátermettségét nem is vonjuk kétségbe, az Európai Parlament munkamódszeréről azért sokat elárul az, hogy egy ilyen témában megelégszik egyetlen, köztudottan részrehajló szakvéleménnyel.

Orosz propaganda: katonai célok elérését szolgáló nem katonai eszköz

A leginformatívabb előadást egyébként Jakub Kalenský tartotta. Habár egy „magyarozásra” kalibrált panelbeszélgetés keretei között kellett mozognia, alapvetően tartotta magát ahhoz, hogy a dezinformáció általános jelenségeivel foglalkozzon.

Előadásából megtudhattuk, hogy

A dezinformáció, vagyis félretájékoztatás és álhírterjesztés ugyanis „orosz kezekben” egyfajta katonai célok elérését szolgáló nem katonai eszköz. 

Oroszország ugyanis zéró összegű játszma keretében azt tűzte ki célul, hogy gyengítse a Nyugatot, a Kreml egyidejű erősítése mellett. Mindezt Kalenský szerint Moszkva az igazsághoz és az objektív realitáshoz fűződő eszményképek lerombolásával hajtja végre. A kutató szerint egyébként sikeresen: szerinte már most túlságosan sok ember véli úgy a Nyugaton, hogy a Nyugatot kell okolni az orosz-ukrán háború kirobbantása miatt.

Kalensky szerint a propagandával szemben négy módon lehet felvenni a harcot. Egyrészt, a fenyegetést szükséges dokumentálni – sokkal hatékonyabban, mint ma. Másrészt, fel kell hívni az emberek figyelmét a fenyegetésre, harmadrészt az információs rendszerekben rejlő hibákat kell kijavítani. Végül, de nem utolsó sorban pedig

Kalensky érthetetlennek és elhibázottnak tartja azt, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a háborút megelőzően nyugati beruházók éveken keresztül egyébként propaganda-fórumként megbélyegzett orosz médiumokban hirdettek tudatosan. 

Krekó Péter: Senki se várhatja azt, hogy a magyar szavazók körültekintően szavaznak

A Political Capital ügyvezető igazgatója már a papírról felolvasott és angolul elhadart előadása legelején rögzítette, hogy Jakub Kalenský elegáns megoldásától eltérően nem általánosságban a dezinformációról fog beszélni, hanem kifejezetten Magyarországról. Úgy véli, hogy a Kreml stratégia a dezinformációs kampányokkal az, hogy megtalálja egy adott rendszer leggyengébb láncszemét, ami szerinte Magyarország. Erre lehet legalábbis következtetni abból, hogy

Előadását négy olyan tényezőre – energetika, gazdasági befolyás, titkosszolgálati aktivitás és dezinformáció – fűzte fel, amelyek az orosz befolyás tekintetében elvileg a világ bármelyik államában érvényesülhetnének. Krekó szerint ez a négy tényező Magyarországon máshogy érvényesül, mint a világ többi részén, ez pedig „magyarspecifikussá” teszi ezeket a tényezőket. 
Krekó úgy véli, hogy míg a 2010 előtti baloldali MSZP-SZDSZ-koalíció pragmatikusan állt az orosz kérdéshez, különösen az energetika terén 2010-et követően fordulat állt be a külpolitikában. Példaként a Political Capital ügyvezetője a Paks 2-beruházást emeli ki, amelynek jelentőségét növeli, hogy ahhoz jelentős összegű hitelfelvétel is társul.

Az elemző szerint Magyarország a többi országgal összehasonlításban is kiemelten sérülékeny az orosz titkosszolgálati tevékenységgel szemben. A Magyarországon akkreditált orosz diplomaták számából és a Nemzetközi Beruházási Bank hazánkban kifejtett tevékenységével kapcsolatban pedig

Nem ez volt Krekó egyetlen kemény kijelentése Magyarországra vonatkozóan: úgy vélekedik, hogy hazánk ma már „információs autokrácia”. Ezzel összefüggésben pedig azt is rögzíteni kívánta: senki sem várhatja el a magyar szavazóktól, hogy körültekintően szavaznak bármelyik pártra is, hogyha közben szerinte a média 80 százaléka a kormányzat befolyása alatt áll.

Krekó előadása kapcsán persze több jelen lévő politikus is azt kérdezte, hogy mégis mit lehet tenni Magyarországgal szemben. A Political Capital ügyvezetője ezekre a kérdésekre összegzően úgy felelt, hogy habár nincs abban a helyzetben, hogy konkrét ajánlásokat tegyen Magyarország rendszabályozására, szerinte Magyarország a szankciók „szellemiségét” kerüli meg azzal, hogy a médiájában teret enged az orosz propagandának. Krekó úgy véli, hogy

A problémák valósak, de a problémák orvoslása is újabb problémákat vet fel

Az ülésen elhangzottak fő üzenete az, hogy a propagandamédiumok nem médiumok, így nem élvezik azt a védelmet (lásd pl. sajtó- és véleményszabadság), amelyet a klasszikus médiatermékek. Vagyis – Kalenský, Krekó és társaik – álláspontja szerint ezeket a propagandát híresztelőnek ítélt médiumokat meg kell büntetni, elérésüket pedig korlátozni kell.

Nem vitatva azt, hogy a dezinformáció valós probléma, az az elleni küzdelem eszközeinek kiválasztásakor ugyanakkor kiemelt körültekintéssel kell eljárni. Jelenleg a média vezető témája az orosz-ukrán háború. Valós időben születnek elemzések, tudósítások, kommentárok úgy, hogy közben a háború köde aligha oszladozik. 

Mégis, az ülésen elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy

annak „sokszínűségének és integritásának védelmében”. 

Ennek kapcsán Rasa Juknevičienė litván EP-képviselő hozzáállása különösen zavarba ejtő. Felidézte, hogy a háború kirobbanását követő második hónapban Olaszország egyik legjelentősebb médiuma interjút készített Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Juknevičienė szerint nem helytálló a sajtószabadságra hivatkozni, amikor „az EU által szankcionált háborús bűnösök, személyiségek terjeszthetnek brutális hazugságokat nyugati demokráciákban”. 

Kalenský erre adott válaszában kifejtette, hogy ugyan lát értéket abban, hogy a Lavrovhoz hasonló politikusoknak is teret engedjenek a hagyományos médiában,

A keretezés szerinte akkor ideális, ha a médium közli ugyan a politikusok nyilatkozatát, de figyelmezteti az olvasók (fogyasztót) arra, hogy „notórius hazudozótól” fogad be épp médiatartalmat.

Kép: Raphaël Glucksmann szavaz az Európai Parlamentben. A kép illusztráció. FREDERICK FLORIN / AFP