Az oroszok ukrajnai háborúja tehát közvetett módon felerősíti a regionális ellentéteket:
az orosz kontroll gyengülésével a volt orosz befolyási övezetek mélyrétegeiben dúló feszültségek a felszínre törnek.
Mind Tádzsikisztán, mind Kirgizisztán Oroszország katonai szövetségese, mindkét országban orosz katonai bázisok működnek, mindkét ország az eurázsiai együttműködési rendszer két pillérének tagja, vagy az oroszok vezette biztonsági szervezet, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (a „keleti NATO”) és a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) részese. Ez utóbbinak a kirgizek és a tádzsikok állandó tagjai, az azeriek és az örmények partnerei – a nyugati dominancia ellenében létrehozott eurázsiai erőközpont építésében
négy szövetséges egyidejű marakodása nagyban okoz fejfájást a nyugati végein súlyos háborúba beleragadó Oroszországnak.
A legújabb tádzsik-kirgiz fegyveres összetűzés idején a két állam és szövetségeseinek vezetői éppen az SCO üzbegisztáni csúcstalálkozóján tárgyaltak, a kirobbanó konfliktus ügye így azonnal napirendre került, és be is zavart kicsit a csúcs fő attrakciójának, a Hszi Csin-ping-Vlagyimir Putyin–találkozónak. Tűzgócot oltottak, de erdőtüzet nem.