Befejeződtek a megszállt területeken tartott orosz népszavazások – mi lesz Kelet-Ukrajnával?

***

Szeptember 23-án pénteken kezdődött, és moszkvai idő szerint kedd 16 órakor fejeződött be az öt napig tartó népszavazás négy orosz ellenőrzés alatt álló ukrajnai régió Oroszországhoz való csatlakozásáról. A referendum kérdése úgy szól: ”Szeretné-e, hogy az „XY” terület az Orosz Föderáció részévé váljon?”.

A referendumot az elmúlt napokban a 2014 óta többségében orosz ellenőrzés alá vett és február 21-én Oroszország által önálló entitásnak elismert Donyecki és Luhanszki Népköztársaságban, valamint a fél éve dúló háború során orosz megszállás alá került Herszon és Zaporizzsja ukrán megyékben rendezték meg – a két donbaszi terület erősen, a másik két elfoglalt régió enyhébben vegyes lakosságú, jelentős számú orosz kisebbség él itt.

A szavazás akkor érvényes, ha a regisztrált szavazók több mint 50 százaléka részt vesz a voksoláson. Az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ híradása szerint urnazárás után kedd délután

Konkrétan: a Donyecki Népköztársaságban a regisztrált választópolgárok 86.89, a Luhanszki Népköztársaságban 92.6, Herszon régióban 63.58, Zaporizzsja régióban pedig 66.43 százaléka vett részt a referendumon.

Az eddigi adatok szerint –  a voksok egynegyedének összeszámlálása után – Donyecki Népköztársaságban a szavazataikat leadó választópolgárok 97.98, a Luhanszki Népköztársaságban 98.69, Herszon régióban 97,05, Zaporizzsja régióban pedig 97.79 százaléka az Oroszországhoz való csatlakozásra szavazott.

Mivel független megfigyelők nincsenek a szavazáson, független adatok alig állnak rendelkezésre, nehéz ennek valóságtartalmát megítélni, mindenesetre ilyen magas részvétel a többségi ukrán társadalom passzív részvétele mellett aligha lehetséges.

Miért lépte meg ezt Moszkva?

Vlagyimir Putyin szeptember 21-én jelentett be a részleges mozgósítást, valamint a népszavazások megtartását. Az oroszok hónapok óta belengették ezt az opciót, így akarták az elfoglalt területek jogállását végleg eldönteni. Az ukrán ellentámadás hirtelen és váratlan hatékonysága, a települések fokozatos visszavétele lépéskényszerbe hozta az oroszokat: amire a Krímben és a Donbaszban volt idejük, azt most gyorsan, a front visszahúzódása előtt kellett rendezniük.

Az elfoglalt területek annektálásának szándékát az oroszok sokáig tagadták. A  2014-es krími precedens azonban élesen megmutatta, milyen végső szándékkal indult a februári hadművelet. Moszkva nem bízik Kijevben, vélhetően még akkor sem bízott volna teljesen, ha rezsimváltást tudott volna február végén kierőszakolni egy villámháborúval.

Az orosz többség lakta ukrajnai régiók ellenőrzés alá vonása régi projekt, a 2014-es első felvonás után a februári akció volt a második.

A forgatókönyv adott: orosz proxy-hadművelet végrehajtása orosz ajkú szakadár fegyveresekkel, a terület orosz ellenőrzés alá vétele, a népakaratra hivatkozva referendum tartása az Oroszországhoz való csatakozásról, a népszavazás eredményére hivatkozva egy önálló állam kikiáltása és Oroszország védelmének kérelmezése, végül orosz állami elismerés és az orosz hatóságok, infrastruktúra kiépítése.

Az ukrajnai háború casus belli-je eleve az volt az oroszok részéről, hogy mivel Ukrajna keleti részén a jelentős orosz kisebbséget szisztematikus elnyomás, jogfosztás érte a „náci” kijevi kormányzat részéről – Putyin rendszeresen a „népirtás” szót használta erre –, az orosz népesség védelmére elkerülhetetlenné vált a beavatkozás. Február 21-i televíziós beszédében a már nyolc éve az orosz szakadár erők fennhatósága alatt álló, Donyecki és Luhanszki Népköztársaság néven

– szakértők szerint ezzel jogi alapot teremtett arra, hogy az önrendelkezés elvére hivatkozva megvédje őket.

Egy moszkvai hölgy nézi Vlagyimir Putyin televíziós beszédét szeptember 21-én – az elnök itt jelentette be, hogy részleges mozgósítást rendel el és népszavazást ír ki a megszállt területeken

Az oroszok saját indoklásuk szerint is csak részben saját biztonsági érdekeik, illetve saját befolyási övezetük fenntartása miatt kezdték el a háborút Ukrajna távoltartására a nyugati integrációtól; a másik indíték az volt, hogy a szerintük elkerülhetetlen konfrontáció magasabb szinten arról szól, hogy egy többpólusú világrend eljövetelét gyorsítják fel a katonai beavatkozással, a Nyugat (főleg az Egyesült Államok, kisebbrészt az EU) katonai megfélemlítésével, gazdasági meggyengítésével. Mivel a Kreml új világrendben, új nemzetközi jogrendben gondolkodik – és 2014 óta már cselekszik is –, ezért

A népszavazások ennek az elvnek a legitimálására szolgálnak.

A főpróba tehát megtörtént 2014-ben: a fegyveres beavatkozást követően a Krím-félszigeten referendumot rendeztek a terület hovatartozásáról, és a résztvevő többség az orosz integrációra voksolt (független adatok szerint 30 százalékos részvétel mellett minimális többség voksolt így); ezt követték a donyecki és a luhanszki népszavazások. A más frontokon lekötött és az orosz nyitás politikáját folytató Obama-kormányzatot és a gyenge EU-t a durva, leplezetlen és váratlan orosz akció előre kiszámítható módon meglepte, és borítékolhatóan stratégiai tévedést követtek el, amikor a gazdasági szankciókon kívül nem konfrontáltak keményen az agresszorral. Putyin elnök ebből azt a következtetést vonta le, hogy mivel az erő politikáját a Nyugat nem meri meglépni, az orosz projekt folytatható, Moszkva kész helyzet elé tudja állítani Ukrajnát és nyugati szövetségeseit. Ezért vágott bele a második körbe, a Donbasz krímihez hasonló annektálására irányuló február végi katonai akcióba.

– a szavazást csupán két nappal a voksolás megkezdése előtt hirdették ki hivatalosan; a rövid kampányban csak az orosz álláspont (igen az egyesülésre) volt kommunikálva; a szavazólapok nyitottak, a mozgóurnákat katonák kísérik, így a nemmel szavazókat vagy a szavazni nem kívánókat megfélemlített helyzetbe hozzák; alig történik digitális voksolás, papíralapú szavazólapon lehet ikszelni, azt orosz katonák gyűrűjében dolgozó orosz szavazóbiztosok számlálják majd össze; nincsenek külső, külföldi választási megfigyelők a területen; és egy olyan sorsdöntő kérdésben, mint egy terület állami hovatartozása, fegyverek árnyékában, háborús, megszállt övezetben egy háború kellős közepén késztették döntésre az érintett lakosságot. Objektív normák alapján egy ilyen voksolást aligha lehet szabad és tisztességes szavazásnak nevezni.

Zajlik a voksolás szeptember 24-én egy luhanszki szabadtéri szavazóhelyiségben az Ukrajna orosz megszállás alatt álló régióinak Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló népszavazáson

Mi történt a napokban a terepen?

A négy terület mintegy 4 milliós lakossága voksolhatott kedd estig szűkebb pátriája Oroszországhoz való csatolásáról.

A szavazókörökben tapasztalt alacsony részvétel és a rossz közbiztonság miatt rengeteg szavazóbiztosok házról házra, lakásról lakásra járt, hogy rávegye a helyi polgárokat a voksolásra. Szemtanúi beszámolók és fotók szerint sok településen orosz fegyveresek kísérték a  mozgóurnákat, ami természetesen jelentheti a szavazatok biztosítását (egyébként indokoltan, hiszen az elmúlt hetekben megsokszorozódtak az orosz vagy az orosz hatóságokkal kollaboráló ukrán tisztségviselők elleni merényletek), de egyúttal egyértelmű megfélemlítő hatása is van. Főleg úgy, hogy

A szavazási kedv tehát alacsony volt, részben azért, mert az ukrán nemzetiségű lakosok nem akarnak elszakadni Ukrajnától, a fél éve tartó háború borzalmai miatt a két náció között súlyos feszültségek alakultak ki, másrészt az ukrán gerillák megfenyegették a helyieket, hogy a terület jövőbeli visszafoglalásakor elszámoltatnak mindenkit, aki ezen a szavazáson részt vett, az ukrán rendelet szerint pedig minden ukrán állampolgár, aki a törvénytelen referendum rendezésében részt vesz, elfogása és elítélése esetén 15 évig terjedő börtönbüntetéssel számolhat a jövőben.

A helyi orosz kisebbség nagy része a két nép szinte helyrehozhatatlan viszonya, a gyűlölség miatt vélhetően az elszakadás mellett szavazott, kisebb részük oroszként is Ukrajna állampolgárának tartja magát, az ország területi integritásának megsértésével, az orosz háborúval nem ért egyet, ezért ha tehették, nem szavaztak. A donbaszi és dél-ukrajnai orosz népesség szintén egy kisebb része pedig eleve nem tartózkodik már szülőföldjén: fél év alatt a pusztító bombázások, harcok elől orosz földre menekült – ők 200 orosz szavazóhelyiségben voksolhattak, vélhetően az Oroszországhoz való csatlakozás mellett.

„Örökre Oroszországgal” – volt olvasható az óriásplakáton a kelet-ukrajnai Luhanszkban a referendumot megelőző napokban

Milyen jogi és egyéb következményei lesznek a döntésnek?

A nemzetközi közösség nem fogja elismerni a referendum eredményét. Még Moszkva legfontosabb európai szövetségese, Szerbia is ezt jelezte; nem csoda, hiszen az orosz precedens alapján a szerb államterületből kiváló Koszovó önálló államisága is megkérdőjelezhetetlen akkor.  

Ahogy a krími referendum után, így most sem lesz elismerés, hiszen az ENSZ Alapokmánya és más nemzetközi szerződések, vagyis a nemzetközi jogrend alapján

A fegyverrel elcsatolt területeken rendezett referendumoknak eleve nincs jogalapjuk, mert maga a más állam területének megszállása törvénytelen: egy másik állam területi integritását, szuverenitását nem lehet megsérteni, ezen lépéseknek nincs joghatásuk.

A krími eset azonban megmutatta, hogy a nemzetközi jog megsértőjét szankciókkal  ugyan lehet sújtani, és akár páriává is válhat a nemzetközi politikai térben, a terepen azonban minden úgy alakulhat, ahogy az agresszor akarja.

Ha Oroszország a szeptember végi népszavazásokra (a „népakaratra”) hivatkozva elcsatolja Ukrajna területének 15 százalékát, veszélyes szintre emeli a háborút: onnan nehéz lesz Ukrajnának katonai erővel újra visszaszereznie ezeket a területeket, hiszen ha ezek már a „nép döntésének” következtében orosz területekké válnak, akkor a Kreml az ezek ellen irányuló minden külföldi támadást Oroszország területi integritása, szuverenitása megsértésének fogja értelmezni, és az önvédelemre hivatkozva minden eszközzel, akár atomfegyverek bevetésével is jogosultnak fogja tartani magát azok megvédésére.

Nyitókép: Luhanszki férfi voksol szeptember 23-án az oroszországi Volgográdban a megszállt ukrán régiók Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazáson. Fotó: MTI