Nyeregben érzik magukat az oroszok: ezt üzenték Zelenszkijnek
Nem sok kompromisszumra számíthat az ukrán elnök.
Elidegeníti szövetségeseit az Egyesült Államok, ha nem tartja tiszteletben a belügyeiket, ahogy Magyarországgal teszi – írja a The American Conservative-ban az amerikai kutató, Stephen Sholl.
Bár Joe Biden elnök előszeretettel reklámozza az Amerika vezette globális szövetséget az Ukrajna elleni orosz invázióval szemben, valójában a NATO-n és ázsiai szövetségesein kívül igen kevés támogatottságot élvez az Egyesült Államok, sőt, még a NATO-n belül sem teljes az egység, hiszen még Törökország is elutasította a szankciók bevezetését, valamint Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika szinte egyetlen országa sem szabott ki szankciókat Moszkvára – írja a The American Conservative folyóirat hasábjain a szerző.
Stephen Sholl kutató, a Mathias Corvinus Collegium vendégmunkatársa cikkében rámutat: miközben sok amerikai orosz vagy kínai befolyásnak tudja be ezen országok semlegességét,
A cikkíró szerint az Egyesült Államok aktívan keresi a befolyási övezetébe került országok belpolitikája befolyásolásának lehetőségeit. Ilyenek például a washingtoni tisztségviselők által élénk figyelemmel kísért, az egész világon megosztónak számító ügyek, mint például az LMBTQ+ elfogadottsága.
Mindennek a szerző szerint a legjobb példája éppen az Egyesült Államok és hazánk kapcsolata, amit példáznak a legutóbbi szenátusi meghallgatások is, ahol a magyarországi nagykövet-jelöltség jóváhagyása zajlott június 23-án. Ekkor különösen látványossá vált az a lelkesedés, amivel
és a keserűség is, ha elutasítással találkozik.
Noha David Pressman, a leendő budapesti amerikai nagykövet elismerte, hogy Magyarország a NATO kulcsszövetségese, amely elítélte az Ukrajna elleni inváziót, és támogatta a szankciókat Oroszország ellen, beszéde további részében Magyarországot éppen csak egy kicsit fenyegette meg jobban, mint egy kisiskolást szokás, akit szigorúan meg kellene büntetni.
Pressman beszédében – ami az igencsak megkérdőjelezhető Freedom House demokráciarangsorán kívül híján volt a bizonyítékoknak – élesen kritizálta és elítélte Magyarországot úgynevezett demokratikus visszacsúszása, Oroszország és Kína befolyása, és különösen az LMBT-személyek támogatásának hiánya miatt.
Ed Markey massachusettsi szenátor a szerző szerint ráadásul magát
A kutató cikkében kiemeli: a bizottság tagja, Cory Booker New Jersey-i szenátor Magyarország szövetségesi hűségét is megkérdőjelezte, noha Magyarország több mint 700 ezer menekültet segített Ukrajnából.
A szenátusi bizottság számára Magyarország legsúlyosabb bűne az LMBTQ+-jogok érzékelt leépítése, ezen az egy ponton hangzottak el konkrét kormányintézkedések, például a nem hagyományos szexuális felvilágosítás tiltása az iskolában – ez lenne a „demokrácia lebontása”, noha, jegyzi meg a szerző, hasonló szabályozás vonatkozik az amerikai iskolák többségében a 10 éven aluli diákokra.
Egy másik aggasztó aspektusa a meghallgatáson tapasztaltaknak a
Pressman az állítólag növekvő antiszemitizmusra és cigányellenességre is kitért, noha Magyarország az egyik legbiztonságosabb Európában a European Jewish Association szerint, a romák pedig nagy arányban szavaztak éppen Orbánra.
Mind a szenátorok, mind Pressman tervezett válasza borítékolható: Pressmann nyílt konfliktusok felvállalását ígérte a magyar kormánnyal szemben, valamint a magyar civil társadalom támogatását, (a szerző megjegyzi, ez kódoltan a baloldali NGO-kat és az ellenzéket jelenti) a demokratikus folyamatokban, valamint közvetlenül az EU-ban dolgoznak majd hazánk megbüntetéséért.
Vagyis, mint Sholl jelzi,
többek között azzal, hogy az ellenzékét támogatják. Ez nem más, mint egy szoft próbálkozás egy kormányváltásra, állapítja meg a kutató.
A szerző rámutat, mennyire álszent dolog egyszerre elítélni az orosz inváziót Ukrajna ellen, és megpróbálni átvenni az irányítást a magyar kormány fölött. De a legnagyobb veszély mégiscsak az, hogy ezzel a hozzáállásával az Egyesült Államok szövetségeseiből ellenségeket gyárt, még ha valaki el is hiszi, hogy Magyarország a visszaszoruló demokrácia, erősödő xenofóbia és autoritarianizmus országa, ennél jóval nagyobb kihívásokkal kell szembenézni a világban.
Ha az Egyesült Államok ilyen nyomást gyakorol országokra, mint Magyarországra, globális riválisai karjaiba löki őket - ha ezt el akarja kerülni, tisztelnie kéne az ország saját politikai berendezkedését. Mert ha nem teszi, ha nem tiszteli Magyarország demokratikusan megválasztott kormányát, hangsúlyozza a szerző,
S a nem érintett országoknak is elég, ha ránéznek, hogyan bánik az Egyesült Államok a szövetséges Magyarországgal, és rájön, hogy Amerika szférájába tartozni egyet jelent azzal, hogy egy ország ilyen nyomás alá kerül, hogy leszólják és gyakran elítélik.
Sholl Lengyelországot hozza másik példaként, amelyik gyakran kapott amerikai kritikákat hasonló módon, mint Magyarország, s bár Ukrajna fanatikus támogatásával némi mozgásteret nyert amerikai viszonylatban, de ez csak időleges.
A szerző szerint ott a lehetőség, hogy más európai országok is Magyarország útját követhetik ideológiai tekintetben, Spanyolország és Olaszország is konzervatív kormányt választhat a közeljövőben, hiszen Franciaországban is megvolt az esélye egy nacionalista elnök megválasztásának.
Ha az Egyesült Államok külpolitikai döntéshozói más NATO-tagokkal is hasonló bánásmódot engednek meg maguknak, mint Magyarországgal szemben, akkor várható az amerikai befolyás csökkenése Európában.
Nyitókép: OLIVIER DOULIERY / AFP