A kibocsátáskereskedelmi rendszer kifejezetten az ipari tevékenységre lett kitalálva. Viszont előkészítés alatt áll az úgynevezett ETS II –
ami már a lakosságot venné elő a jövőben.
Bár az Európai Parlament álláspontfoglalása szerint „az új ETS a lakóházakra és a magáncélú közlekedésre 2029-ig még nem vonatkozna”, a helyzet ennél összetettebb.
„Az ETS II-t már egyértelműen a lakossági szektorra tervezik. Ez a jelenlegi ETS-től független, de hasonló elven működő rendszer lenne. Technikailag ez úgy nézne ki, hogy nem az egyes háztartásokra vetnének ki adót, hanem az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket vennék be ebbe a rendszerbe, vagyis azokat, akik ellátják a háztartásokat” – hívja fel a figyelmet Litkei Máté, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója. Szerinte ez szinte azonnali üzemanyagár- és rezsiköltség-emelkedést eredményezne.
A szakértő szerint a lakosság oldaláról nézve a technikai megoldás szinte lényegtelen.
„Tehát a szó szoros értelmében nem adó, de a lényegét tekintve az.”
Érzékelten időzítés
Az EP ezt az álláspontot úgy fogadta most el, hogy az energiaárak az egekben vannak. Az időzítés – Litkei szerint – mégis sokat elárul a Parlament szándékairól, ugyanis ezzel egyúttal az árak mesterséges megemelésének elvét is tesztelik.
A várakozás ugyanis az, hogy ha mesterségesen megemelik az árakat, akkor a lakosság energiahatékonysági beruházásokba kezd, hogy csökkentse a rezsiköltségeket. Ez az elmélet a jelenlegi magas energiaárak mellett még nem igazolódott vissza. Amikor arról van szó, hogy a hó végén ki tudják-e fizetni a rezsidíjakat, akkor energiahatékonysági beruházás aligha várható.
Persze lehet azt mondani, hogy várjuk ki a végét, mert átmenetileg nőttek csak meg az árak, de akkor tényleg várjuk ki a végét, vagyis amíg az árak nem konszolidálódnak, addig nem célszerű ilyen irányba elindulni, amerre most az Európai Parlament szeretné fordítani az uniót – mondja Litkei Máté.
Pedig van jó minta is
Az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy van egy jól működő példa az európai döntéshozók számára. Ez pedig
a magyar energiahatékonysági kötelezettségi rendszer,
amely ugyanezt a kört, vagyis az energiakereskedő és üzemanyagkereskedő cégeket érinti, és őket arra kötelezi, hogy olyan beruházásokat vigyenek végbe, amely kimutatható energiahatékonyságot eredményeznek a fogyasztói oldalon is. Ezzel fejlesztésre és innovációra sarkallják a cégeket, de nem növekednek az árak, hiszen az intézkedések nem a fogyasztást és a fogyasztót célozzák, így a cégek a költségeket nem is terhelik át.