Álmodozások az MSZP jövőjéről – lehetséges jelöltek Tóth Bertalan után

Rég nem látott átrendeződés jöhet az ellenzéki térfélen a kormánypártok április harmadikai kétharmados győzelme miatt. Márki-Zay Péter nem bizonyult sikeres kapitánynak, habár ehhez talán volt némi köze Gyurcsány Ferencnek is.

De ez egy másik kérdés.

Mindenesetre két pólus már a parlamenti választások előtt kirajzolódott a baloldali összefogáson belül: egyik oldalt a legnagyobb erőforrással bíró Demokratikus Koalíció, a Jobbik, illetve az LMP; a másikon a Momentum, a Párbeszéd és az identitásválsággal küzdő MSZP. A szakadék láthatóan tovább mélyült a voksolások után, amikor a DK első emberét követően Jakab Péter és Ungár Péter is a közös ellenzéki kormányfőjelöltet hibáztatta a vereségért; Márki-Zay mellett pedig csupán Karácsony Gergely és Donáth Anna mozgalma állt ki. Meg félig a szocialisták.

Időközben persze a pártokon belül is megjelentek törésvonalak. Épp csak túl vagyunk például a Jobbik tisztújításán, amelyet egy súlyos ügy árnyékolt be. A Párbeszéd ugyancsak változtatás előtt áll, bár a parlamenti küszöb alatti támogatottsággal bíró mozgalomban idáig nem alakult ki túl nagy verseny a társelnöki pozíciókért: Karácsonyt minden bizonnyal Tordai Bence váltja. Kérdés viszont, mi lesz Szabó Tímeával, hiszen lapértesülések szerint a korábbi frakcióvezető sem kívánja pártvezetőként folytatni. A Momentumon belül sincs minden rendben, épp e héten hagyta el a fedélzetet egykori alelnökük, Körömi Attila, aki szerint Fekete-Győrék nem méltóak az országgyűlési helyekre. De legnagyobb talány minden bizonnyal az MSZP jövője. A pártot oldaltól függetlenül évek óta temetik a politikai elemzők, mégis a felszínen maradtak. Igaz, ezúttal már csak tíz honatyával.

Ujhelyi esélyt kínálna

A mostani átrendeződést viszont már tényleg lehet, hogy nem tudják túlélni a szocialisták – leginkább azért, mert több egykori szövetségesük, így a Momentum, a Párbeszéd, valamint a Mindenki Magyarországa Mozgalom is építkezésbe, tag- és aktivisták toborzásba kezdett.

Ősszel esedékes tisztújításuk előtt többen is bejelentkezhetnek Tóth Bertalan társelnök helyére, aki három nappal a voksolások után még úgy nyilatkozott, hogy fel sem merült az ellenzéki pártvezetők lemondása; április végén viszont már azt közölte: nem indul újra az MSZP vezető tisztségéért.

Elsőként, a párt kibővített választmányi ülése után Ujhelyi István jelezte, ringbe száll a társelnöki székért. A baloldali európai parlamenti képviselő programot hirdetett, Esély néven, mert mint közösségi oldalon fogalmazott: a Magyar Szocialista Pártnak meg kell újulnia, „brandje avíttá vált, megkopott, elhasználódott”.

„Magunkon kell kezdeni a változást és a változtatást ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a változást akarók tömegeihez, hogy sikeresebben és hitelesebben tudjuk képviselni saját választóinkat – olvasható a posztjában. – Az Esély nevet viselő szociáldemokrata közösségbe bárki regisztrálhat, aki akár civilként, akár szocialista párttagként részt akar venni a magyar szociáldemokrácia újjászületésében és például helyi Esély Körök kialakításában.”

Ujhelyi a névválasztást ezzel indokolta javaslatában: esélyt akarnak adni a nyugdíjasoknak a méltó időskórhoz; esélyt akarnak adni a fiataloknak az ingyenes diplomára, az első saját otthonra; esélyt akarnak adni az egészségügyben, a rendvédelemben, és a közszférában dolgozóknak a valódi megbecsülésre; esélyt a bérből és fizetésből élőknek a válságokkal szemben ellenálló, nyugodt és kiszámítható életre.

A brüsszeli képviselő minden bizonnyal látta az elmúlt két és fél évben történéseit. Hogyan olvadt el az MSZP eddig sem túl magas támogatottsága olyan szintig, hogy egyes közvélemény-kutatások alapján ma már be sem tudna jutni önerőből a Tisztelt Házba. (Csak a Momentum és a DK.) Érzékelte, miként csábítja el a DK a szocialisták ismertebb politikusait: Molnár Gyula, Kiss László, Szaniszló Sándor. (A XVIII. kerületi polgármestertől egyébként kért már segítséget szocialista politikus. Horváth Csaba, Zugló első embere azt kérdezte volt párttársától, hogy miért gyakorol rá ekkora nyomást Gyurcsány.) És feltűntek neki a kongó pártirodák, vagy a csökkenő taglétszám is.

Azonban Ujhelyi Esély elnevezésű programja nem igazán a pártnak, a társadalomnak ad esélyt, hanem saját magának – a 2024-es európai parlamenti választásokra, brüsszeli mandátumának meghosszabbítására, a párt listavezető helyének elérésére.

Még Kunhalmi Ágnes is felismerte a választási eredményeket értékelve, hogy azért vesztették el az országgyűlési voksolásokat, mert nem figyeltek eléggé az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus gazdasági-szociális hatásaira. Ennek ellenére Ujhelyi ismét ugyanazt a lemezt venné elő, amelyen mindig megakad a tű. Most nyilván nincs garancia arra, hogy Gyurcsány egykori államtitkára, ha és amennyiben megszerzi a társelnöki pozíciót, ki tudná húzni az MSZP-t a volt kormányfő vonzáskörzetéből.

Kovács László volt pártelnök szerint a párt drámai mértékű visszaesése akkor kezdődött, „amikor Mesterházy Attila lett a párt elnöke a fiatalítás fontosságára hivatkozva a korábbi évek tapasztalt és sikeres politikusainak jelentős részét ambiciózus, ám tapasztalatlan fiatalokra cserélték le, akik nem voltak képesek a korábbi színvonalú szellemi-politikai teljesítményre”. Kunhalmi a fiatalítás jegyében lett az MSZP elnökségének tagja 2010-ben, Ujhelyi ekkor taktikusan visszalépett az elnökségi tagságtól.

Molnár visszatérne a régi recepthez

A szocialisták budapesti elnökének neve úgyszintén felmerült, mint Tóth Bertalan lehetséges társelnök-utód. (Kunhalmi mellett.)

Ám Molnár Zsolt lapunknak csupán annyit mondott: „Személyi kérdéseken egyelőre nem gondolkodtam, az őszi tisztújítás még odébb van. Új esélyre szükségünk van – reagált brüsszeli párttársa javaslatára –, én pedig a csapatjáték híve vagyok. Jó dolognak tartom, hogy Ujhelyi végig járja az országot, s ő is megkérdezi a tagság véleményét. Újra pozicionálásra, frissítésre, korszerűsítésre mindenképp szükség van, a névváltoztatással azonban megvárnám a folyamat végét.” Választási fiaskójuk indokát viszont egyértelműen abban látta, hogy az MSZP nem tudta kellő súllyal érvényesíteni a szociális biztonság ügyét; hogy a háborúban sem tudták mélyíteni, árnyalni a „kissé egysíkú kommunikációt”.

Molnár nyilatkozataiból ugyanakkor kitűnik,

– ahogy Horváth Csaba sem –; nem vágyik vazallusi szerepre a Gyurcsány-rendszerben, mint mondjuk az LMP.

„Jól látható Gyurcsány Ferenc legitim törekvése egy balliberális-európai politikai erő kialakítására, ám az MSZP ebbe való betagozására nincs esély – fogalmazott –. Értékrendileg ehhez túl sok a különbség, ugyanakkor a kormánnyal szembeni parlamenti csatákban és az időközi választásokon továbbra is jó szövetségesei lehetünk majd egymásnak.”

Míg Gyurcsány a hódmezővásárhelyi polgármestert okolta a kudarcért, a szocialista politikus hangsúlyozta: az előválasztásnak – amelyet Márki-Zay sokak meglepetésére Dobrev Klára ellenében tudott megnyerni – éppen az a lényege, hogy a szimpatizánsok dönthetik el, kit tartanak Orbán Viktor legalkalmasabb kihívójának. „Nem állítom, hogy helyes, ám az ideológia háttérbe szorult. Személyelvűvé vált az előválasztás, a programok háttérbe szorultak” – jelentette ki. A párt krédóját pedig abban látja, hogy „még határozottabban kell megjelenítenünk a kisemberekkel mindig szolidáris, velük szót értő Horn Gyula által fémjelzett utat”.

Új név is szóba jöhetne

A Mandiner.hu informátorai szerint egy eddig kevésbé emlegetett, harmadik név is szóba jöhet a szocialisták társelnöki pozíciója kapcsán: Nemény András, szombathelyi polgármester, aki a párt Országos Elnökségének elnökségi tagja.

Érdeklődtünk a politikusnál, igazak-e a híresztelések, értesüléseinket azonban nem tudta megerősíteni.

Képek forrása: Facebook