A kétszer kettő lehet négy akkor is, ha Orbán mondja – Molnár Zsolt a Mandinernek

Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb interjúalanyunk: Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke, parlamenti képviselője.

***

Ujhelyi István Esély Közösségre változtatná a Magyar Szocialista Párt nevét, és indul a társelnöki székért. Egyetért az elképzeléssel vagy szintén ringbe száll?

Személyi kérdéseken egyelőre nem gondolkodtam, az őszi tisztújítás még odébb van. Új esélyre szükségünk van, én pedig a csapatjáték híve vagyok. Jó dolognak tartom, hogy Ujhelyi István végigjárja az országot, s ő is megkérdezi a tagság véleményét. Újra pozícionálásra, frissítésre, korszerűsítésre mindenképp szükség van, a névváltoztatással azonban megvárnám a folyamat végét.

Mennyire érzi felelősnek magát, illetve az MSZP-t a választási eredményért?

Nem vonhatom, vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól, ám ebben az esetben a felelősség mértékében többen előttünk járnak.

Kik?

Értelemszerűen megkerülhetetlen az előválasztáson győztes miniszterelnök-jelölt, aki bár nagy munkát végzett, mégsem vezetett sikerre. Voltak mások is, akik a kampányban nagyobb szerepet vittek nálunk. Ami az MSZP-t illeti, a mi felelősségünk elsősorban abban van, hogy a szociális biztonság ügyét nem tudtuk kellő súllyal érvényesíteni a közös kampányban, és az orosz agresszió után kitört háborúban sem tudtuk mélyíteni, árnyalni a kissé egysíkú kommunikációt.

Diplomatikus. Hiba volt MZP jelölése?

Az előválasztáson hozott döntéssel értelmetlen vitatkozni, hiszen azt az ellenzéki szavazók hozták meg. Önmagában az előválasztás mindenképp pozitív üzenet volt, csakhogy későn zajlott le, így a csapat, vagyis a hat párt és Márki-Zay Péter nem tudott időben összecsiszolódni, sikeres közös kommunikációt kialakítani. A tragikus végeredményhez okok sorozata vezetett, a következő időszakban nézve pedig önmérséklet, önkritika és szerénység kell minden szereplőtől.

Személyesen milyen volt szembesülni a „kapitány” olyan nyilatkozataival, minthogy ő a fasisztákat és a kommunistákat is képviseli, a fideszes szavazókat pedig ostobának tartja?

A listavezető hiperaktív volt, egy energiabomba, márpedig erre egy kampányban szükség is van. Azt a kritikát utólag is érdemes megfogalmazni, hogy a mennyiség a minőség rovására is ment. Kiragadtak tőle valóban félreérthető mondatokat, ami azért volt lehetséges, mert bele-bele hibázott.

Ezzel együtt a vereségért nem okolható csakis Márki-Zay rossz kommunikációja, pláne hogy annak voltak jó részei is. Persze mindig a hiba ragad meg az emberekben.

Gyurcsány Ferenc szerint olyan nincs, hogy egy magát jobboldalinak valló politikus egy alapvetően baloldali közösség jelöltje. Ilyen nincs, és mégis van?

Logikusnak tűnik a DK elnökének okfejtése, ám ne feledjük: az előválasztásnak éppen az a lényege, hogy a szimpatizánsok dönthetik el, kit tartanak Orbán Viktor legalkalmasabb kihívójának. Nem állítom, hogy helyes, ám az ideológia háttérbe szorult. Személyelvűvé vált az előválasztás, a programok háttérbe szorultak. Kétségtelen ugyanakkor, hogy választást úgy nem lehet nyerni, ha a baloldali értékek nem kellő hangsúllyal jelennek meg. Túl sok mindent akartunk végül belezsúfolni a közös kampányba, az egyes pártok szavazatszáma sem adódott össze, de a kormányzóképesség szempontjából is rossz volt így az összkép.

A jobboldali véleményformálók és politikusok is ezt mondták.

Belülről azt éltem meg, hogy nagyon is megvolt a törekvés, de ez ebben a formában majdnem lehetetlen vállalkozás volt. Ahogy említettem, későn volt az előválasztás, sajnos szervezetileg és tartalmilag sem tudtunk egy egységes csapattá válni a voksolásig.

A DK-sok szerint Karácsony Gergely is felelős, hiszen visszalépett MZP javára. Haragszik rá?

Az MSZP már az előző parlamenti szavazáson, a főpolgármester-választáson és az előválasztáson is Karácsonyra tette a tétet. Nem a visszalépésben látom a fő problémát, úgy vélem, már az előválasztáson való indulása sem volt kellő mértékben megérlelt döntés eredménye. Ismerve Gergőt: míg a főpolgármesterséget valóban akarta, megküzdött érte, a kormányfő-jelölti kampánnyal kapcsolatban az elejétől fogva volt benne némi távolságtartás. Mintha nem akart volna miniszterelnök lenni. Tehát ha valamiért hibáztatom, akkor azért, hogy nem kellő meggyőződésből és elszánással indult el a jelöltségért. Sokan igyekeztek belelátni Magyarország következő kormányfőjét, választók tömegei, velük együtt pártok, szövetségesek, az értelmiségi holdudvar.

Közös volt a döntés?

Még a nyilvános bejelentés előtt, nagyon udvariasan, de már csak a döntését közölte velünk. Nem kérte ki a véleményünket és a beleegyezésünket sem.

Ez aligha tett jót a Párbeszéd, Karácsony és az MSZP viszonyának.

A Párbeszéden belül is sokkot okozott ez a fordulat, mindkét pártot nehéz helyzetbe hozta vele. A nehéz és a még nehezebb megoldás között tudtunk akkor már csak választani. A két szervezet közötti viszony tisztázására pedig eközben nem volt idő – most már sajnos lenne. A következő négy évben is világossá fogjuk tenni az MSZP önálló ajánlatát Magyarország jövőjére és azt is, hogyan érvényesül ez a kormányváltásban. Nem oldódhatunk fel a szövetségi rendszerben, ez a politika nem folytatható. Ennek addig volt logikája, amíg úgy tűnt, hogy a lépcsőfokokat végigjárva Karácsony Gergely az ENSZ főtitkára lesz. Viccet félretéve: az összefogás csak egy eszköz, a választási rendszerből fakadó kényszer, de mi ettől függetlenül képviseljük következetesen ajánlatunkat. A szocialista párt önálló, szociáldemokrata és baloldali közösség, nemzeti öntudattal, a határon túli magyarságért érzett és vállalt felelősséggel.

Viszlát, Párbeszéd?

Együtt fogunk működni velük, a parlamentben mindenképp, ám a közeljövőben nem a szoros szövetség az utunk, ez lényegében eldőlt. Miközben innovációra van szükségünk, még határozottabban kell megjelenítenünk a kisemberekkel mindig szolidáris, velük szót értő Horn Gyula által fémjelzett utat.

Akkor Molnár Zsolt irodájának faláról nem kerül le Horn Gyula képe, s nem kerül a helyére mondjuk Gyurcsány Ferencé?

Semmiképp sem. Ám ahhoz, hogy az MSZP-nek a múltja mellett jövője is legyen,

Donáth Anna szerint túl sok párt van az ellenzéki térfélen. Egyetért? Lehetségesnek tartja például előbb-utóbb mondjuk az MSZP és a DK összeolvadását?

Jól látható Gyurcsány Ferenc legitim törekvése egy balliberális-európai politikai erő kialakítására, ám az MSZP ebbe való betagozására nincs esély. Értékrendileg ehhez túl sok a különbség, ugyanakkor a kormánnyal szembeni parlamenti csatákban és az időközi választásokon továbbra is jó szövetségesei lehetünk majd egymásnak.

Gyurcsány Ferenc immár a legerősebb ellenzéki párt vezetője, mégis, mennyire felelős ő személyében a vereségért?

Ezt a választókra kell bízni. Öt- és tizenöt fő közötti létszámú frakciók alakulnak az ellenzéki térfélen, vagyis egyik pártnak sincs megkérdőjelezhetetlen dominanciája. Úgy vélem, az, hogy Gyurcsány bárminek is az akadálya lenne, a kérdések túlzott leegyszerűsítése, ahogy az is, hogy MZP miatt veszítettünk. Említettem, a kudarc okai ettől jóval sokrétűbbek.

Igaz a hír, miszerint az MSZP dolgozóinak egyharmadától kénytelen megválni?

Arányosítani kell az apparátust a források mértékéhez. Sajnos lesznek leépítések, néhány kollégától fájó szívvel, de el kell búcsúznunk. Ezzel együtt fenntartható marad az MSZP országos hálózata.

Önállóan indulnának a 2024-es EP-választáson?

Készen állunk az önálló indulásra. Az persze kérdés, lesz-e olyan szövetségi politika, ami addigra beérik, ám jelen állás szerint – bár nem feltétlenül ez a kívánatos – mindenki külön indul. Az MSZP a következő időszakban is következetesen képviseli a baloldali alternatívát Magyarország jövőjéről, ezt mindenki megismerheti és eldöntheti, hogy csatlakozik-e hozzánk.

Bátor vállalás, ha csak azt nézzük, hogy a Nézőpont Intézet szerint a szocialista párt egy-két százalékon áll, miközben Márki-Zay még meg sem alakult formációja bejutna a parlamentbe.

Közvéleménykutatásokkal biztosan nem foglalkozunk, az MSZP-t ráadásul tendenciózusan alulmérik. Ha önállóan indulunk, célunk két mandátum megszerzése az Európai Parlamentben.

Ha már újraindul a rivalizálás: sokan hagyták el az MSZP-t az elmúlt években, kirakták őket vagy maguktól mentek, például a DK-ba. Őket megpróbálják visszacsábítani?

Az esetleges párbeszédre és az együttműködésre én, Molnár Zsolt soha nem mondanám azt, hogy soha. De az érintett politikusok párttagsága megszűnt.

A jelek szerint az ellenzék elveszítette a kapcsolatát a vidékkel, Donáth Anna is beszélt arról, a kétezres évek Orbán Viktorát kellene utánozni a pártépítésben. Erre fognak koncentrálni?

A hatpárti ellenzék községekben elért 26 százalék körüli eredménye nem a véletlennek köszönhető. Természetesen mások a társadalmi, szociológiai és infrastrukturális viszonyaink, mint a 2010 előtti Fidesz esetében. Fontos feladatról van szó, ám attól, hogy kimondjuk, még nem változik semmi. Kevesebbet kellene erről beszélni, és sokat dolgozni. Rövidtávon az ellenzéki vezetésű nagyvárosokra mint hídfőállásokra lehetne építeni ezen a téren. Nem az alföldi tanyavilágban kell kezdeni ezt a munkát, legyenek a céljaink reálisak!

Például a balos bázisnak számító Havanna-lakótelep „visszaszerzése”? Kunhalmi Ágnes igen szomorú volt, hogy még ott is a Fidesz győzött. Szimbolikus.

Miközben az MSZP budapesti elnökeként a rettenetes választási eredményt értékelve mondhatnám azt, hogy némi szépségtapaszt jelent tizennyolcból tizenhét egyéni körzet megszerzése a fővárosban, illetve a biztos listás budapesti győzelem, mégis riasztó jelként kell tekintenünk a Budapestet az agglomerációval összekötő külső gyűrűben a Fidesz támogatottságának jelentős növekedésére. Igaz ez a lakókelepekre is. A kormánypárti retorika ott is sikeresebb volt, például a háború kapcsán.

Egy interjúban Kunhalmi is beszélt külföldi tanácsadókról. Kik voltak ők, és mit akartak?

Én nem találkoztam velük, ugyanakkor nincs okom kételkedni abban, amit Ági mondott a Márki-Zay-féle stábról. Én leginkább akkor tapasztaltam a kommunikációnk gyenge pontját, amikor az orosz agresszióval kapcsolatosan állítólag a külföldi tanácsadók kommunikációs javaslatai nem egyeztek a pártok jelentős részének elképzeléseivel. Ők több putyinozást, oroszellenességet akartak, meg a jelenlegi Oroszország és a Szovjetunió összemosását. Pedig egy NATO- és EU-tag országnak nem kérdés, ki az agresszor, s ki a szenvedő fél, ellenben

arra, hogy a hábororúból minden áron ki kell maradnia hazánknak. Számunkra ez most elsősorban humanitárius kérdés, a menekülteknek és Ukrajnának minden segítséget meg kell adni, de fegyvereket és katonát nem küldhetünk. A magyar lakosságnak is ez a véleménye.

Azért Márki-Zay Péter nem fogalmazott ilyen egyértelműen. Az ellenzék pedig inkább az hangsúlyozta, ha nem lesz kormányváltás, Orbán kivezeti az országot az unióból. Komolyan gondolták?

Ezek eltúlzott kommunikációs mondatok voltak. Ettől még tény: Orbán messzebb áll a nyugati értékrendtől, mint az ellenzéki pártok döntő többsége.

Hogyan tekintenek a Mi Hazánkra: potenciális partner a parlamentben vagy összeférhetetlen náci párt?

Ez a két véglet, ám a kettő között még sok árnyalata van a szürkének. A Mi Hazánk képviselői a választói akarat nyomán jutottak az Országgyűlésbe, megvan a legitimációjuk, ám az együttműködés kereteit egyelőre nem láthatóak. Fidesz-bérencnek vagy nácinak nevezni őket a választói akarattal való szembehelyezkedést jelentené, amitől én tartózkodnék. Meglátjuk, milyen politikát folytatnak majd. Hasonló a helyzet a kormánnyal kapcsolatban. Világos: tartalmilag és stílusban is váltania kell az ellenzéknek. Az az út, hogy minél hangosabban kiabáljuk: „Orbán, takarodj!”, nos, az nem vezetett sehova. Ebből az nem következik, hogy kormányzati javaslatokat a jövőben az MSZP meg fog szavazni, de ha a kormány megfogadná a mi javaslatainkat, azt komolyan vennénk. Az „őfelsége ellenzéke” szerep elfogadhatatlan számunkra, de – fogalmazzunk úgy –

Hiába a Hadházy-féle bojkottfelhívás, a szocialista képviselők hétfőn esküt tesznek, illetve részt vesznek a parlament alakuló ülésén. Miért?

A bojkott egy legitim felvetés, már régi elképzelés, csak mi messzemenőkig nem értünk vele egyet. Mindent elkövettünk, hogy ne így legyen, ettől még született egy választási végeredmény, ezt képezi le a Parlament az ismert szabályok alapján: megalakul az Országgyűlés, bizottságok jönnek létre, esküt teszünk. Jobban örülnénk, ha mi alakíthatnánk kormány, de az ország nem így döntött. Ezt tudomásul kell venni. A ránk szavazóknak pedig azt üzenjük: az ellenzék nem szűnik meg, kellő alázattal, de határozottan dolgozunk egy új kormányzati alternatíván, ami méltó lesz a bizalmuk elnyerésére, s több lesz a mindenkori tagadásnál.

fotók: Mátrai Dávid