Talán soha nem volt ennyire erős a civil politikai aktivitás Magyarországon, mint az elmúlt négy évben és azon belül is a legutóbbi kampányidőszakban. Szerveződtek, kampányoltak, szavazatot számláltak, a szavazás tisztasága felett őrködtek korábban a közügyekkel csak passzívan foglalkozó állampolgárok. Hogy lehet meggyőzni őket arról, hogy mindez nem volt hiábavaló?
Amikor 2018 januárjában először jöttünk össze a Közélet Iskolájában arról beszélgetni, hogy mi közünk a választáshoz, mindannyian fogalmatlanok voltunk a témával kapcsolatban, mert a magyar civil szervezetek hagyományosan elszigetelődtek a politikától. Azóta folyamatosan tartottunk képzéseket, konferenciákat, nyári egyetemeket a választások és a civil szervezetek, önszerveződő közösségek témájában, és egyre nagyobb volt az érdeklődés. A környezetvédelemmel, lakhatással, helyi ügyekkel foglalkozó, főleg progresszív civilek körében megnőtt a hajlandóság és az aktivitás is, hogy beleszóljanak a kampányokba. Volt olyan képzés az előválasztás idején, mikor a közösségi kampányolásról oktattunk 60 résztvevő előtt.
Bár nehéz ezt az április 3-i eredmények után kimondani, tény, hogy a Fidesz ellenzéke végre kibillent a holtpontról és ez nem kis részben a progresszív civil szervezeteknek és aktivistáknak köszönhető. Iszonyú erősen tolták a pártokat az összefogás, a közösségi kampányolás, az előválasztás irányába. Az, hogy az ellenzékben sokan újra megtanultak kampányolni, hogy megvalósult az előválasztás, ami egy csodálatos politikai konstrukció, hogy ennyien számoltak szavazatokat, mindenképpen minőségi fejlődése a magyar politikának – és ez szinte mind az aktivista világból érkezett. Ez egy hosszú út fontos állomása a demokratikus Magyarország felé. Semmi sem volt hiába.”