A Hazugság nélkül élni sajnos éppen arra világít rá, hogy a magyaroknak fontos őszinteséget és szólásszabadságot nem tisztelik nyugaton. Az eltörlés kultúrája nem kultúra, hanem egymás meghallgatásának kultúráját tünteti el látványosan. Minél inkább elrugaszkodik valaki a valóságtól, annál inkább piedesztálra emeli őt az eltörlés kultúrája. Ha valaki kimondja például, hogy bár elítéljük az orosz agressziót, de nekünk a magyar érdek az első, kígyót-békát kiáltanak rá. Idehaza az eltörlés kultúrája még csak apró jelekben érhető tetten, de a könyv így is figyelmeztetésül szolgál.
Sholl kérdésére, hogy mi inspirálta a könyv megírására, Dreher elmondta, 2015-ben telefonhívást kapott egy amerikai orvostól, akinek anyósát korábban letartóztatták katolikus hite miatt Csehszlovákiában. Az orvos elmondása szerint a hölgy ma már úgy látja, az Egyesült Államokban egyre inkább a kommunista diktatúrára hasonlít a cenzúra és az eltörlés-kultúra. Dreher ezért beszélni akart olyanokkal, akik a kommunizmus alatt éltek Kelet-Európában, hogy meggyőződjön: igazat mondott-e a nő.
Minél több kelet-európai emigránssal beszélt, annál többen mondták neki, hogy a nyugati liberalizmus a kommunizmusra kezd hasonlítani. Könyvében feltárja, miben hasonlít ez a „puha totalitarizmus” a kommunizmusra, és miben tér el, s végső soron