Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Csattan a pofon a kamaszarcon. Egyszer, többször, sokszor. Nem mindig amolyan „büdös nagy pofon”, néha csak emlékeztető, bájosan-pestiesen: csicskalángos. Csak hogy tudd, hol a helyed. A kivégzés a kemény diktatúra kommunikációs eszköze, a pofon a puháé. Szimbólum, melynek ereje nem a befektetett kilogrammban vagy kilométer per órában lakozik, mert lényege az egyoldalúság: a pofon visszaadhatatlan. A besúgó című sorozat főhőse, Geri (Váradi Gergely), zömmel ilyen pofonokban részesül, hiszen a hierarchia csúcsán a párt áll, vagyis ökle, a „háromperhárom” zsíros bajszú képviselője, Kiss Imre (Thuróczy Szabolcs játssza zseniálisan), aki jól beszéli ezt a pofonnyelvet, és igen kommunikatív alkat. De vannak kisebb, elviekben visszaadható pofonok is: a tóparti vagány sráctól, vagy a kollégiumi ellenzéki gyűléseket szervező fenegyerek jobbkezétől, Barnától (Lengyel Benjámin), ám taktikai okokból itt sem lenne szerencsés.
Ugyanis a rendszer, mint a filmbéli Lukács tanár úr (Hajdu Szabolcs) kifejti, „ott van tízmillió ember reflexeiben”, meg a fontoskodó KISZ-titkárban (Jéger Zsombor), a beszervezett íróban, Józsefben (Mácsai Pál – mintha rá írták volna a szerepet), a disszidensek emlékezetében. De mindezt a rendszer nem bízza a véletlenre: kiválaszt a tízmillióból pár tízezer pofonosztót, s velük beszervez további tízezreket, hogy jelentsenek az előbbi milliókról. „Csak amit a szüleidnek is elmondanál” – biztatja a megszeppent Gerit Imre elvtárs, miután kezébe nyomja a megfigyelendő ellenzéki diákvezér, Geri volt osztálytársa, Száva Zsolt (Patkós Márton) fényképét – Gerit a rendszer aljasságára jellemző módon beteg öccsének államilag kiutalt gyógyszerével zsarolják. Munkába áll, őrlődve félelem, féltés, önundor, a Száva iránti szimpátia, Száva barátnője, az író lánya (Szász Júlia) iránti plátói érzelmek között, titka magányával a pesti társas forgatagban. A besúgónak nem rójuk fel, hogy lényegében a Moszkva térből csináltak egy kis Köbli Norbert-es titkosszolgálati főszállal sorozatot – nem baj az. Megbocsátjuk, hogy a karakterek alig vannak árnyalva; noha Szávával mertek kicsit kísérletezni, a többiek sokszor megrekedtek félkarikatúra-szinten, főleg az idegesítő külkeres-seftes kádergyerek (Varga Ádám) figurája, némi hollywoodi importszószba mártva. Bántóan sok a direkt kikacsintás (nahát, 1985-ben nem tudják, mi az a ketchup meg a gírosz), az apró hibák (például Magyarország ekkor még 11 milliós), s a történetszövés sem túl bonyolult, de ez is elnézhető, hiszen induló sorozat, bemutatkozó részek satöbbi.
Ezt a sorozatot ugyanis elragadó hangulata és mindannyiunk egykori érintettsége – az erre hajlamos monomániásoknál persze a mai berendezkedésre való asszociáció kényszerbetegsége – viszi el a hátán. Meg azért tény, jólesik, amikor a KISZ-titkárnak azt mondja Száva, hogy „te meg húzz a picsába”, ahogy mi ma azt hisszük, hogy tettük volna a szüleink helyében. Mintegy utólag visszaadott pofon, tőlünk, akik sokan meg sem születtek ekkor. Csak a traumáink.
Ismét Kovács Elvirát, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjét választották a belgrádi törvényhozás európai integrációs bizottságának elnökévé. Nem könnyíti meg a munkáját, hogy a Vajdaságban és Szerbia más részein is némiképp ellentmondásos az Európai Unió megítélése.
Több katonakorú férfi hagyta el az országot, mint amennyi jelenleg összesen a fronton harcol. Somkuti Bálint szerint akár száz (!) dandárt is fel lehetne állítani belőlük. De van egy kis bökkenő.
Nem vicc: a Gólyában hétfő este Kommunista Mozgalmi Filmklubot tartottak. Hiába, a forradalom permanens, de azért időnként meg kell állni, hogy megünnepeljük önmagunkat. Veczán Zoltán írása.
Kicsit mindenki megőrült, de szerencsére nagyobb baj nem történt annál, mint ami amúgy is van. Íme egy teljesen önkényesen összeválogatott szilveszteri csokor! Veczán Zoltán írása.
Az aktivista-újságírás csodája, ahogy a Puskást háromszor csőre töltő zenészbe is sikerül belemagyarázni az O1G-t. Riah, riah, Azahriah! Veczán Zoltán írása.
Konkrétan IV. Béla királyunk domborműve mellé sikerült kifeszíteni egy palesztin zászlót a boszniai Bihács városában, az egykori magyar végvárban,
A piacon nagy változás nem történt tavaly óta, csak a fizetések nőttek.
Portré a sikeres előadóművészről, akiért Kínában százmilliók rajonganak.
