Bucsa és a háborús bűntettek

Írta: Somkuti Bálint

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk Háború, közelről sorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól

***

A nemzetközi és a hadijog egyaránt védi a civileket a fegyveres erők túlkapásaitól. Azonban minden jog annyit és csak annyit ér, amennyire érvényt lehet neki szerezni. 

Ezen nemes, humánitárius alapelvek sajnos azonban a háborúkban legtöbbször semmire sem jók. Harcoló felek kereszttüzébe került civilek, lakásukban, házukban túlélni próbáló polgári lakosok, de egy esküvőt ünneplő, örömében levegőbe lövöldöző tömeg is esett már áldozatául egy adott fegyveres konfliktusban harcoló feleknek. 

A legutolsó ilyen felkavaró eset néhány nappal ezelőtt az orosz erők frissen kiürített ukrajnai Bucsa városából került napvilágra (a felkavaró képsorokat erős idegzetűek ide kattintva nézhetik meg).

Az utca mellett heverő civil holttestek látványa magától értetődően váltotta ki a nemzetközi közvélemény jogos felháborodását. Természetesen a harcoló felek azonnal elkezdték egymást vádolni. A nyilvánosságra hozott videón látható, az úttest mellett heverő,

Példának okáért: hogyan érte őket a halál? Néhányuk egyértelműen becsapódási kráter mellett fekszik, egyesek autók és kerékpárok mellett. A sokkoló videó mellé fűzött megjegyzések szerint másokat hátra kötözött kézzel és közvetlen közelről ért a halál.

A szívszorító látvány miatt joggal merül fel: számtalan alkalommal előfordult már a történelemben, hogy az orosz fegyveres erők civilekre lőttek. De ki a felelős? 

Bár a háborúban is létezik az egyéni felelősség fogalma, alapvetően a fegyveres erőkhöz tartozó egyének tetteiért az alakulat parancsnoka a felelős. Ezért is kerülhetett nyilvánosságra a területet korábban ellenőrző orosz 64. gépesített zászlóalj parancsnokának neve és arcképe, ugyanis a hadijog szerint ő az első számú felelős az alakulata által elkövetett esetleges bűncselekményekért.

Mint ahogy ez a téma a cikksorozatban többször is előkerült már, egy katonai alakulatban teljesen mások a szabályok és az elvárások, mint a civil életben. Éppen ezért akár az ő utasítására mészárolták le a civileket, akár egyes katonák túlkapásairól van szó, egyértelműen Azatbek Omurbekov alezredes mint illetékes parancsnok a felelős. Amennyiben tényleg a parancsnokság alatt álló alakulat tagjai végeztek a civilekkel, és hagyták napokig az utcán heverni a holttesteket. Ugyanis háborús körülmények között kérdéses, hogy egy ilyen bonyolult és sok munkát igénylő vizsgálat egyáltalán elvégezhető-e. Persze a katyni mészárlás óta az ember képes bármit feltételezni az oroszokról, azonban a cui prodest, azaz kinek áll az érdekében kérdésköre mellett sem mehetünk el csak úgy. 

Sajnos az idő múlásával, a részletes hírekből,

Műholdfelvételek alapján a tizenkét holttest már napok, hetek óta fekszik a nagyjából 800 méteres útszakaszon. Bármennyire is szörnyű minden egyes haláleset, ez a tény önmagában nem utal népirtásra, bár érthetetlen, hogy senki sem gondoskodott eltemetésükről. Ráadásul az egyértelműen kivégzett, hátrakötözött kezű civilek az egyik közigazgatási épület mögött lettek elföldelve, tehát nem az utcán, mint amiről az első hírek szóltak. Természetesen az orosz erők igencsak vérfoltos múltja miatt könnyen elképzelhető, hogy civil ellenállókat, sőt akár vétlen polgárokat végeztek ki. De képfelvételek vagy szemtanúk híján, egy túlhiszterizált médiakörnyezetben fontos fenntartással kezelni minden egyes magyarázatot.     

Mindemellett a hír és a videó nyomán a narratíva egyre inkább a tömegsírokat kezdte el a középpontba helyezni. Ez a megoldás, a takaróba vagy fekete műanyag zsákokba burkolt holttestek látványa tagadhatatlanul brutális. Azonban sajnos a háború okozta tömeges halál jelentette járványveszély miatt a tömegsírok ugyanígy jelenthetnek szükségtemetéseket, mint tényleges népirtást. Mint annyi esetben, itt is a pontos részletek ismerete segítene a konkrét felelős megállapításában,

Ugyanennyire fontos lenne a civilek kimenekítése a háborús övezetekből, de Marjupol példája mutatja, milyen nehéz ezt is megvalósítani. A többször megkísérelt, bejelentett evakuációt folyamatosan megszakítja az újra és újra kirobbanó lövöldözés, természetesen a felek mindig egymást vádolják, és egyértelmű felelős egyszer sincs. 

Ide tartozik, hogy amennyiben valóban emberiségellenes bűnök történtek, felmerül a háborús bűnösség kérdése, egy fogalomé, amelyről joggal gondoltuk, hogy már végleg magunk mögött hagytuk. Ilyen esetekben a Hágai Nemzetközi Bíróság az illetékes, azonban a nemzetközi jog, bevezetőben említett alapelve ismét közbeszól. Amennyiben sikerülne is alapos bizonyítékokat a bíróság elé tárni és ezek alapján a bíróság elítélné a felelősöket,

Természetesen előfordulhat, hogy megváltozott az orosz hadsereg a hadjárat elején tanúsított – a lakosság kímélésére irányuló – viselkedése, akár az elszenvedett veszteségek, akár egy felsőbb utasítás hatására. És az is ugyanúgy elképzelhető sajnos, hogy Bucsa lakói ártatlan lakói egy önmagából kivetkőzött gyilkos áldozataivá váltak minden ok nélkül.

Egy dolgot azonban semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ez a háború a közvélemény támogatásának megnyeréséért is folyik, a területek elfoglalásának célján túl. És ahogy a mondás tartja, szerelemben és háborúban mindent szabad. Mondjon bármit is erről a nemzetközi jog.