„Megtörtént a választás. Az ellenzék összeomlott. Nem kicsit, nagyon. Annyira, mint még soha. Talán még túl friss az élmény, hogy higgadtan, objektíven értékelni lehessen. Valószínűleg nekem sem sikerül. Nem is tagadom, tele vagyok érzelemmel. A számokat nem elemzem most, abban lesznek nálam jobbak, meg hát magukért is beszélnek. Ami viszont már most kijelenthető, hogy
A 2022-es összefogás – minden ígérete és reménye ellenére – gyengébben szerepelt, mint a ’18-as ellenzék. Ez nem vélemény. Ez tény.
Érdemes mindenkinek ízlelgetnie. Új íz, komplex, meg kell még szokni sokaknak, hiszen négy éven keresztül az összefogás egyszerű bébiételéhez szoktatták a politikai ízlelőbimbóinkat. De ez van. A vasárnapi eredményekből pedig számtalan dolog következik, itt és most én öt gondolatot osztanék meg értékelésként és a továbblépés megfontolása gyanánt.
1. Gyurcsánnyal nem fog menni
A választási vereség első oka Gyurcsány Ferenc. Ez nem újdonság. Így volt az elmúlt tizenkét évben mindig. Sokan nem hiszik, tagadják, tiltakoznak ez ellen. Érthető, hiszen az egykori miniszterelnök rendre elmenekül a saját felelőssége elől. Ő a magyar közélet legzseniálisabb hibáztatója. Hol Bajnai Gordonnal, hol Mesterházy Attilával, hol Vona Gáborral, hol Szél Bernadett-tel viteti el a balhét, most majd Márki-Zay Péterrel fogja. Ő bezzeg soha. Hiszen ő mindig csak a szent összefogásról beszél. Érdekes, hogy akkor a Fidesz miért nem Gyurcsány Ferencet márki-zayozza, schifferezi vagy vonázza össze, hanem bennünket kennek össze vele? Nem furcsa ez picit? Hát nem tűnik fel? Apropó, ki is kezdte az összefogást mint egybites politikai terméket a leghangosabban követelni? »Hát persze hogy a Feri!« – mondaná a Fidesz-reklám, de ebben kivételesen igaza is lenne. A DK vezetője jól tudta, neki csak akkor van esélye fennmaradni, ha maga mellé rántja a többieket. Hozom akkor a rossz hírt: Az összefogás valójában nem politikai közösségek szövetsége volt, hanem Gyurcsány Ferenc mesterterve a túlélésre.
Megcsinálta. Orbán Viktornak pedig tizenkét éve semmi másra nincs szüksége, mint éppen aktuális ellenfelét összegyurcsányozni. És lehet, hogy sokan már legyintenek erre, de a tegnapi nap azt mutatta, hogy még mindig működik. És fog is. 2026-ban is. Amíg nem lesz egy ellenzéki erő, amely képes ennek a DK-gravitációnak ellenállni, és új, önálló fejezetet nyitni, addig valójában csak a Fidesz dicsőségkönyvében írhatunk újabb fejezeteket. A legegyszerűbb az lenne, ha Gyurcsány Ferenc maga mondana le, elvonulna egy időre, és hagyná, hogy a magyar közélet legalább egyszer végre nélküle is kihívhassa a NER-t. Ha tényleg adna egy lehetőséget annak a demokráciának, amit ő olyan drámai szavakkal tud ecsetelni. Aztán ha így sem menne, akkor tényleg mindegy, jöjjön vissza újra, és vívja Orbánnal tovább a személyes harcát a lassan két kórtermes idegszanatóriummá váló Magyarországon.”
Nyitókép: Földházi Árpád