„Nehéz megdöbbenés nélkül figyelni, hány magyar ember szemléli Vlagyimir Putyin és Oroszország nagyhatalmi érdekei mentén a kárpátaljai magyarságot ért szenvedéseket.
A számunkra kedves nyugati értékek devalválódásával és az Európai Unió felesleges, visszás vagy egyenesen hibás döntésével együtt is érthetetlen, ebben a szörnyű háborúban miként szurkolhat valaki a békén kívül bármi egyébnek. Sokan, a nyugati erényekért folytatott kulturkampf jó oldaláról, Vlagyimir Putyinban látják e harc egyik legfontosabb hadvezérét, miközben ez a háború előtt is csak alig védhető álláspont az első puskalövéssel egyidőben vált tarthatatlanná.
Kétségtelen, nincs rendjén, hogy
Nyugaton lassan szitokszóvá válik minden, ami orosz.
Gyomorforgató, hogy elemi gyűlölet ébred azok ellen szerencsétlen orosz emberek ellen is, akiket a háborúért semmiféle felelősség nem terhel. Csakhogy vegyük észre, »ezen az oldalon is« ugyanezt a hibát követik el sokan. Pepitában!
Volodimir Zelenszkij gondosan nyílt borostája, katonazöld ruhatára és reszelősre mélyített hangja propagandaeszköz csupán, persze, de
erről a háborútól szenvedő ukrán nép nem tehet.
Az ukrán elnök ripacssága, vagy politikusaik ostoba, magyarellenes megnyilvánulásai egy pillanatig sem devalválják az ukrán civilek szenvedését. Ugyanígy igaz, hogy a Zelenszkijt és társait érő jogos kritikáktól sem kell megijedni (háború ide vagy oda, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az ukrán miniszterelnök-helyettes a magyarok ellen uszít), aki pedig ellenzi az ukránok szánt fegyverszállítmányokat az nem feltétlenül véresszájú gyermekgyilkos, pusztán felfogja, hová fajulhat még ez a háború.”
Nyitókép: Mikhail Klimentyev / Sputnik / AFP