Az észtek támogatják Ukrajna harcát – Raul Rebane észt újságíró a Mandinernek

Szomszédjuk, Oroszország agresszorként lépett fel egy volt szovjet tagköztársaság ellen. Egy másik volt szovjet tagköztársaság, Észtország hogyan reagált erre?

Az észtek véleménye teljesen világos: egy független, szuverén ország, Ukrajna harcol az orosz agresszió ellen. És ebben a harcában nekünk támogatnunk kell Ukrajnát, amennyire csak tudjuk.

Biztonságban érzi magát Észtország NATO-tagállamként?

Igen, biztonságban érezzük magunkat. Észtországban a NATO-ba vetett bizalom nagyon nagy. Pontosan tudjuk, hogy Putyin elnök kiszámíthatatlan lépéseket is meg mer húzni, de egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy egy NATO-tagállam ellen is meg merné ezt tenni. A NATO infrastruktúrái jelentősek, a szervezetnek sok tagállama van, összesített hadereje nagyobb és erősebb, mint Oroszországé. Az észtek tehát biztonságban érzik magukat, de tagadhatatlan, hogy feszültség van a levegőben.

de ezt még korai latolgatni.

Mégis, az észtek azért számolnak egy olyan forgatókönyvvel, hogy adott esetben Oroszország háborúba keveredik a NATO-val? Például a balti államok miatt?

Ez elméletileg ugyan lehetséges, de ha ez megtörténne, Oroszország megszűnne létezni. Ugyanis a NATO alapszerződésének 5-ös cikkelyébe foglalt kollektív védelem elve alapján minden tagállam segítségére siet a megtámadott tagállamnak – ebben a vészterhes időben ennek kiemelt jelentősége van, különösen Európában. Európa ugyanis nem akar Putyinnal háborúskodni, de ha Putyin arra vetemedne, hogy egy NATO-tagállam határait megsérti, az lenne Oroszország végének a kezdete.

Oroszország képes a meglepetésekre. 2014-ben azonban ez megtörtént a Krím megszállása esetében, most pedig egy teljes körű háború indult Ukrajna ellen.

2008-ban Oroszország hadműveletet indított Grúzia ellen, a pekingi olimpia zajlott éppen, aztán 2014-ben a Krím ellen, amikor pedig éppen befejeződött a téli olimpia Szocsiban. Most pedig a pekingi téli olimpia után indult a háború. Mi, balti emberek elítéltük ezeket, és elítélünk minden fenyegetést. A NATO minden esetben pontosan látta, milyen katonai akciókat tervez Oroszország, az ukrajnai háború előtti katonai hírszerzési előrejelzések pontosan prognosztizálták, mi fog történni. Ezért azt gondolom, hogy ilyen erő- és hírszerzési fölény mellett

A NATO katonai jelenléte a harcoló alakulatok és a bevethető fegyverzet tekintetében nem olyan átütő. Az orosz vezetés kalkulálhat azzal, hogy a jelenlegi, legyengült NATO-struktúrával és tagállami együttműködéssel most többet érhet el a katonai nyomásgyakorlással, mint később.  

Ebben az időszakban hatalmas mennyiségű katonai, politikai és gazdasági információözön áramlik a világhálón, de mi jól be vagyunk kötve a lényegi információk megbízható forrásaihoz. A tények tehát a következők: Putyin demonstrálta, hogy van 200 ezer jól mozgatható katonája, de az ukrán hadszíntéren mutatott teljesítményük alapján látszik, hogy ezen erők egy része rosszul felszerelt, rossz utánpótlással ellátott egység, vagyis gyengébb az ütőképességük, mint azt a világ gondolta volna. Emellett a nemzetközi gazdasági szankciók erőssége precedens nélküli, súlyos csapást jelentenek Oroszország gazdasági infrastruktúrájára. E tényezők miatt én úgy látom, hogy nincs valós veszélye annak, hogy Oroszország egy NATO-tagállam ellen kockáztasson meg egy hasonló katonai lépést.

Ön szerint mi lehet Putyin minimálprogramja, amelyet mindenképpen el akar érni Ukrajnában: az ország megakadályozása, hogy EU- és NATO-tag legyen, vagy ennél több?

Én már hosszú évekkel ezelőtt abbahagytam annak megjóslását, hogy mi járhat Putyin fejében. Azt láttam a Szocsiban rendezett olimpiai játékok megnyitóján – ahol tudósítóként jártam –, hogy amikor az olimpiai lángot meggyújtották, Putyin teljesen közönyös volt. Ha megnézzük a beszédeit, abból az látszik, hogy elképesztő előítéletei és indulatai vannak az ukránok iránt, tagadja az ukrán nemzet, egy hatalmas területű és 44 milliós lakosságú ország létjogosultságát. Ezek a beszédek különleges bepillantást engedtek Putyin lelkébe, felfedték az indítékait. Világos, hogy Putyin saját történelmi küldetését az Orosz Birodalom egykori dicsőségének helyreállításában látja. Ez lehet a célja tehát. Ahogy Brzezinski fogalmazott:

Még egyszer: én azt gondolom, hogy Putyin célja egy szláv birodalom létrehozása. Hogy milyen formában és határokkal, és milyen módon, azt senki sem tudja.

Észt páncélozott harci jármű a Silver Arrow (Ezüstnyíl) fedőnevű hadgyakorlaton a lettországi Adazi településnél levő támaszponton 2019. október 5-én

Van-e különbség az orosz fenyegetettség megélésében a három balti állam, Észtország, Lettország és Litvánia között?

E tekintetben mind a három ország egyként gondolkodik. Kis országok vagyunk, kis számú népességgel, de

De akármennyit is költenénk, ilyen kis államok csak egy nagyobb védelmi szövetségben lehetnek biztonságban Oroszországtól. A fenyegetés érzékelésében nagyon hasonló a három állam álláspontja, nincs különbség köztünk e téren. A földrajzi elhelyezkedésünkben van ugyan egy kis különbség: Észtország és Lettország Oroszország szomszédja, Litvánia csak Belaruszé, de ez nincs hatással az orosz fenyegetés hasonló érzetére.

Az ukrán konfliktus egyik eredője, hogy az ukrán állam mostohán bánt nemzeti kisebbségeivel – a magyarral is, de az oroszokat a donbaszi orosz kisebbség helyzete aggasztotta. Észtországban is él egy jelentős orosz kisebbség. Önöknél is felerősödött a nemzetiségi feszültség?

Ez a narratívák háborúja. Természetesen az észtországi orosz kisebbségen belül is van egy szegmens, amely úgy él, mintha orosz állampolgár lenne, osztja a putyini világképet, és például a Krím orosz elcsatolásának örült. Tudjuk, hogy az orosz származású honfitársaink egy része így gondolkodik, de ez nálunk soha nem csapott át nyílt konfliktusba. A mostani ukrajnai helyzet azonban más: oda az oroszok tankkal mentek be, civileket ölnek meg, ráadásul orosz katonák most szláv testvéreiket,

Emiatt ez a kisebbség egyáltalán nem mutat most semmilyen nyílt támogatást Putyin iránt. Észtországban tehát ilyen etnikai választófalak az ukrán konfliktus miatt nem jöttek létre.

Az észt állam az uniós sztenderdek szerint tiszteli az orosz kisebbség jogait? Az orosz nemzetiség jól érzi magát Észtországban?

Vannak olyan hangok, hogy az észt állami is diszkriminálja a kisebbségeket, nem tiszteli a kisebbségi jogokat. A valóság azonban az, hogy betartjuk az uniós követelményeket e téren is, és az EU és a NATO támogat bennünket. Persze, ez bizonyos érdekeknek nem tetszik, de ilyen a politika. Van egy demográfiai különbség az oroszok körében: az idősebb nemzedékek, amelyeknek tagjai a Szovjetunióban születtek, nagyrészt nosztalgikus emlékeket őriznek a régi rezsim idejéből. Akik azonban Észtország függetlenedése, vagyis 30 éven belül születtek, azok olyan fiatalok, akik mindig is Észtországban éltek, észtnek tartják magukat, és leginkább a saját sorsuk érdekli őket, a munkaerőpiacon vagy az oktatási intézményekben próbálják egyengetni saját előmenetelüket.

Észtország három évtizede független, ahogy említette. Elégedettek az észtek az eddig elért eredményekkel, az életükkel?

Harminc évvel ezelőtt Észtország a Szovjetunió egyik ismeretlen, parányi tagköztársasága volt. Ma az egy főre jutó GDP alapján az EU élbolyában helyezkedünk el, a később csatlakozó, közép-kelet-európai uniós államok közül csak Szlovénia van velünk hasonló kiemelt helyzetben. Jelentős gazdasági fejlődést történt, és vele együtt példátlan modernizáció, a gazdaság és az állam digitalizálása, az oktatás mélyreható reformja. A szabadság elnyerése óriási lökést adott, a függetlenségünk elnyerése óta a saját erőforrásaink felett mi diszponálunk, és jelentős fejlődésen ment keresztül az ország. De

Van 7-8 olyan kiemelkedően teljesítő nagyvállalatunk, amely húzza a gazdaságot, és néhány éven belül fel fog zárkózni hozzájuk három másik cég. A középréteg szépen gyarapodik, a tehetséges, szorgalmas fiatalok előtt pedig nagy lehetőségek állnak a kiemelkedésre. Személy szerint nagyon elégedett vagyok az észt valósággal.

fotó: Raul Rebane, MTI