Elég egy futó pillantást vetni a kötetre, hogy nyilvánvaló legyen: a magyar történelmi film vonatkozásában nemcsak problémásnak, hanem kifejezetten abszurdnak érzékelik a jelenlegi helyzetet. Más helyeken mennyire jellemző, hogy a mainstream filmgyártás – mint azt a könyvben erősen sugallják – jóformán figyelmen kívül hagyja az adott ország múltját – nagy hőseit, felemelő történelmi pillanatait?
Kevés olyan ország van, ahol ez ennyire erősen jellemző lenne, mint nálunk. Mindenesetre köztük van történelmi szövetségesünk, Németország is, aki ellen – ahogyan Magyarországgal szemben is – rejtett, de egyre nyíltabban fellépő pszichológiai és ideológiai hadviselés folyik a nemzetközi gazdasági hatalom részéről – immár több mint egy évszázada.
Az emberek személyes és nemzeti önazonosságát akarják megtörni világszerte,
de Németországban és Magyarországon különösen.
Mi lehet ennek az oka?
Mi voltunk és részben még vagyunk Európa lelki erőtartaléka, és ezt akarják lerombolni. A nemzetközi nyomás nem az utóbbi években kezdődött, már hosszú évtizedek óta érzékenyítenek minket filmes alkotásokkal, de ennek az agymosásnak a hatásai most kezdenek beérni. Diktatórikus, minden életterületen támad, a művészetben, a művészetelméletben és a filmben is. A filmben különösen.
Miért pont a filmben?
Mert ez a műfaj hatékony rejtett és nyílt propagandaeszköz is tud lenni.
A nemzetállamoknak azonban minden tisztességes eszközt bevetve ellen kell állniuk ennek a nyomásnak.
A mennyiséggel még kibékülnék, történelmi játékfilmből évente 4-5 készült a rendszerváltás óta, összesen kb. 120, de a leforgatott és vászonra került művek többségét jómagam és szerzőtársaim nem tartjuk megfelelő minőségűnek. Magától értetődő, hogy miért kellenek a hiteles történelmi filmek, de úgy látszik, nem lehet eleget hangsúlyozni: a nemzeti és személyes önismeret, illetve az identitás sikerek és tanulságos kudarcok révén való megerősítése miatt.
Mi a véleménye a 2010 után – vagy fogalmazzunk inkább úgy, az Andy Vajna-féle Szabadság, szerelem óta – elkészült magyar történelmi filmekről?
Egy tanulmányban áttekintettem, osztályoztam, értékeltem a rendszerváltástól 2016-ig elkészült valamivel több mint 100 hazai történelmi játékfilmet, és az újabbakról is vannak elemzéseim. Ezek többségének jellemző vonásai a teljes három évtizedben egyaránt a következők:
anarchia, osztályharcos és globalista társadalomkritikus szemlélet, öncélú és utópista modernizmus, a tömegkultúrába hajló igénytelenség, a nemzeti érdekekkel ellentétes történelemhamisítás.