Tovább bonyolódik a „rejtélyes” szír repülőgép ügye
Kínos és önmagának ellentmondó magyarázkodásba kezdett a legújabban már csak „Magyar Péter Hangjaként” emlegetett Magyar Hang nevű propagandalap.
Az ellenzéki hőzöngést és a revíziós látomásokat most emberéletekben mérik Kárpátalján.
Néhány héttel ezelőtt teljesen véletlenül egy benzinkúton futottunk össze kárpátaljai barátainkkal, és arról beszélgettünk, hogy miként tudjuk még több magyar fiatal számára elérhetővé tenni az MCC tehetséggondozó képzését a térségben. Hogyan tudunk esélyt adni a beregszászi régió mellett a munkácsi, ungvári, felső-Tisza-vidéki magyar diákoknak is arra, hogy bekapcsolódhassanak az anyaország szellemi vérkeringésébe.
Különösen fontos volt kárpátaljai barátainknak, hogy minden rezdülésünkkel, helyi építkezésünkkel azt sugalljuk: a maroknyi magyar közösségért, az ő szülőföldjükön való boldogulásukért dolgozunk. Hogy a könnyen lángra lobbantható ukrán nacionalizmusnak ne jelentsünk gyúanyagot. Hogy értse Kijev is: a tudáshálózat a teljes térség felemelését is szolgálja.
A nyilvános rendezvényeinkre szeretettel vártuk az ukrán gyerekeket is,
Természetesen az elmúlt hetek vihara mindent felülírt, a legrosszabb balsejtelmek igazolódtak be, kitört a háború. Kétségbeesve telefonáltuk kárpátaljai barátainknak, hogy megtudjuk, biztonságban vannak-e, hogy lássuk, hogyan is nyújthatunk segítő kezet.
Immár nem az vált elsőrendű kérdéssé, hogy miként építjük tovább a tehetséggondozó hálózatot, hanem hogy miként segítsük a szétszakadó családokat, a hirtelen légüres térbe kerülő diákokat. Célzott gyűjtési akciókkal és komoly logisztikával sikerült élelmiszer- és ruhaadományokat juttatnunk a menekülni kényszerülő vagy keresőképtelenné vált családoknak. Megpróbáltuk megtenni, amit az anyaország biztonságából meg lehet tenni a rászorulók érdekében.
Nincs még pontos kimutatás róla, de kárpátaljai magyarok ezrei, sőt, könnyen lehet, tízezrei léptek át a beregsurányi, csapi vagy tiszabecsi határátkelőn.
Nem tudjuk, hányan hagyják el végleg szülőföldjüket, és hogyan mosódik át a menekülthullámok által Kárpátalja etnikai viszonyrendszere.
Tragikus leírni is, azonban komoly kérdés, hogy marad-e életképes magyar közösség a térségben.
És vajon mi vár azokra, akik a nagyhatalmi agresszió foglyaiként túlélők maradnak?
Érzékeny és nehéz idők ezek, amikor a kimondott szónak kétszeres súlya van. Fokozott felelősség hárul most az írástudókra, véleményformálókra Budapesten, hiszen Ukrajna geopolitikai érdekzónává alakult, és a magyar közösség sorsa is kritikussá vált. Ilyen időkben halálos felelőtlenség Kárpátalja visszatéréséről delirálni, aminek nemhogy politikai relevanciája nincs, ám annál többet árt az ott élőknek.
És ugyanúgy diplomáciai farkasvakság katonai beavatkozást szorgalmazni, vagy annak elmaradása miatt a kormányt bírálni.
ahogy az alaptalan pánikkeltés sem szolgálja a magyarság érdekeit. A higgadtság, megfontoltság most életeket mentő erény, ahogy az aktív segítségnyújtás is. Erre pedig kiváló lehetőséget kínálnak a Keleti pályaudvar mindennapjai vagy az adománygyűjtő akciók. Ha már okos gondolatokra nem futja, inkább érdemes csendben tenni azokért, akik otthonukat hagyták hátra a háborúban.
Nyitókép: kárpátaljaiak menekültszállása; fotó: Ficsor Márton