És vajon mi vár azokra, akik a nagyhatalmi agresszió foglyaiként túlélők maradnak?
Érzékeny és nehéz idők ezek, amikor a kimondott szónak kétszeres súlya van. Fokozott felelősség hárul most az írástudókra, véleményformálókra Budapesten, hiszen Ukrajna geopolitikai érdekzónává alakult, és a magyar közösség sorsa is kritikussá vált. Ilyen időkben halálos felelőtlenség Kárpátalja visszatéréséről delirálni, aminek nemhogy politikai relevanciája nincs, ám annál többet árt az ott élőknek.
És ugyanúgy diplomáciai farkasvakság katonai beavatkozást szorgalmazni, vagy annak elmaradása miatt a kormányt bírálni.
Felelős politikus vagy tollforgató ilyet nem is tehet,
ahogy az alaptalan pánikkeltés sem szolgálja a magyarság érdekeit. A higgadtság, megfontoltság most életeket mentő erény, ahogy az aktív segítségnyújtás is. Erre pedig kiváló lehetőséget kínálnak a Keleti pályaudvar mindennapjai vagy az adománygyűjtő akciók. Ha már okos gondolatokra nem futja, inkább érdemes csendben tenni azokért, akik otthonukat hagyták hátra a háborúban.