Így lett „puhány” Németország? Birgit Kelle könyvéről vitáztak

Genderkomédia címen jelent meg az MCC Pressnél Birgit Kelle német újságírónő, a Die Welt szerzőjének könyve, melyben a gender németországi térhódítását kritizálta. A kötet bemutatóján a szerzőt Boris Kálnoky, az MCC Médiaiskola vezetője és Greczula Levente László, lapunk munkatársa kérdezte.

Kálnoky bevezetésében kiemelte, hogy ma mindenhol beszélnek a gendervitáról Németországban, minden tévénél és rádióműsornál ez a téma. 

Birgit Kelle szerint hónapokon át küzdött a könyv címéért, mert sok kiadó tiltakozott ellene.

A teljesen normális férfi és női viselkedési formákat szerinte elkezdték betegesnek tekinteni. Másfél évtizede azt magyarázzák minden férfinak, hogy a férfias viselkedésük toxikus, elnyomó. A fiúk viselkedését elítélik az iskolákban, egy veszekedős fiúnak már el kell számolnia viselkedésével az iskolában, mert hogy viselkedése szerintük toxikus. A válságok idején megmutatkozik, hogy a férfiak erősebb nemként védik az országukat, a családjukat. Elvileg volna egy természetes rend, amit már senki sem vitat. Ez a magától értetődő dolog Németországban nem áll fenn, mert Kelle szerint egy „puhány férfinemzedéket neveltünk fel”. 

Az írónő úgy látja, ezekre a férfiakra nem lehet már támaszkodni, ezt mutatta meg a 2015-16-os kölni szilveszter is, amikor a nők nem támaszkodhattak a német férfiakra. A liberális lapokban férfiak megvitatták a kérdést, és arra jutottak, hogy túl veszélyes beavatkozni ilyenkor, inkább kamerázni kell, hogy legyen bizonyíték.

ők emelték ki a nőket az erőszakoskodók tömegéből. 

Birgit Kelle szerint téves az elképzelés, hogy a fegyveres szerveknél muszáj, hogy egyenlő arányban legyenek a nők és férfiak. Ez nem minősíti a képességüket, hogy ellássák szolgálatukat. Azt látjuk, hogy a teljesítmény-követelményeket csökkentik, hogy a nők meg tudjanak felelni a belépés feltételeinek. „Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: mi történik, ha olyasvalaki akar kimenteni az égő házból, aki a könnyített vizsgán ment csak át?” A kérdés, hogy segíteni akarunk-e a bajbajutott embereken, vagy az egyenlőséget erőltetjük minden áron. Az erős nőkre szükség van a katonaságban is, de nincsen szükség a katonaságban a nőkre minden áron.

Az írónő úgy látja, Németországban nincsen közegyezség a német nyelv átírásáról, eltérő gyakorlatok vannak például a hím- és nőnem elhagyásáról. Az egyik egyetemen ezt csinálják, míg máshol az ottani professzor más elvárást választ. A német közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége elutasítja. Felmerül tehát a legitimációs kérdés is, miszerint kötelező-e dolgozók tízezreinek ezt az újfajta német nyelvet használniuk, lehet-e őket erre kényszeríteni. Lehet, hogy egyszer el fogják fogadni, mint ahogyan a nyelvi egyszerűsítéseket – pl. ß helyett dupla s bevezetése – is elfogadták.

Birgit Kelle könyve kemény ismertetéseket kapott, egyesek szerint az egész, Kelle által kritizált jelenség nincs is, és amiben igaza van, az is antifeminista. Kelle szerint nevetséges, hogy a vita helyett homofóbnak, jobboldalinak nevezik őt, szerinte ő egyszerűen a genderpolitikát kritizálta, és nem antifeminista, s inkább arról kellene beszélni, hogy a genderpolitika milyen előnyöket hozott a nőknek. Jelenleg nem, hogy nem hoz előnyöket, hanem egyenesen hátrányokat hoz. 

Az egész angolszász világ előre tört ebben a témában, érdemes megnézni, mit csinálnak, hiszen Európa még csak tervez eljutni erre a szintre. Ott végigvitték a gender-eszmét, ott az ember maga határozza meg a saját nemét: besétál egy hivatalba, és átíratja az igazolványát. Logikus tehát, hogy egy nap az összes férfi kinevezheti magát nőnek, és fordítva. Kelle szerint egyes helyeken a szexuális bűncselekmények miatt elítéltek is nevezhetik magukat nőnek, és így erőszakolhatják a többi női rabot, majd tetteiket női erőszaktevésként rögzítik – a nők így válnak papíron egyre erőszakosabbá. A sportok terén is újabb női rekordokat döntenek – férfiak, akik nőként regisztrálnak. Ezt a gender hívei ünneplik, és közben a sportot tönkreteszik, vagyis éppen azokat a helyeket teszik tönkre, melyeket a feministák korábban kiharcoltak a nőknek. 

Kelle szerint éppen ezért nehéz Németországban feministának nevezni magát, ez terhelt kifejezés lett. Inkább a női jogokért küzd.

egy meghatározott nőiség-definíciót fogadnak el, bizonyos magatartási formákat kell követni, különben antifeministának nevezik az embert. Azokat a nőket, akik ennek nem felelnek meg, kizárják a diskurzusból. Az új feminista rétegnek soha semmi baja nem volt, ezért küzdenek a genderért. Ha valaha ki kellene fizetniük saját életüket, vagy anyává válnak, rájönnek, hogy az élet más, mint az elméletek. Kelle szerint tehát a valódi feministák azok, akik ma a nők jogaiért küzdenek.

Nyitófotó: Rakó Alex