„Tulajdonképpen olyan volt, mint egy polgármester. (…) [A gettó] egy kis ország volt, amit meg kellett szervezni. Voltak körzetek, voltak orvosi rendelők, volt étkeztetés. Meg kellett szervezni a közigazgatást, ahol háztömbönként vagy bizonyos részenként vezető embereket jelöltek ki (…). Az egészségügyi ellátásról kellett gondoskodni, hogy lehetőleg mindenhová jusson orvos. Gondoskodni kellett az elhalálozások intézéséről” – fogalmazott később Domonkos Miksa megmenekült fia, Domonkos István.
Domonkos Miksa sokszor századosi egyenruhában és sárga csillag nélkül járt, és magát a Honvédelmi Minisztérium dolgozójának kiadva többször kényszerítette visszakozásra a fosztogatásra érkező nyilasokat. „Megjelenése olyan tekintélyes, modora olyan tiszteletet parancsoló volt, hogy a nyilasok, akik időről időre megjelentek a tanács székházában, elhitték, valóban a magyar fegyveres erők képviselője” – mondta Randolph L. Braham történész, a magyar holokauszt ismert kutatója. Domonkos Miksa erről később így vallott:
„…sikerült folytatólagosan megtévesztenem a nyilasokat,