Szervezete felőrlődött az embertelen kínzásokban,
rögtön kórházba került (még az ÁVH-sok vitték be). Fia, István így emlékezett: „A húgommal együtt bementünk a kórházba, és apámat borzalmas állapotban találtuk. Száz-száztíz kilós, nagyszerű izomzatú ember volt korábban, ám egy összetöpörödött, nyomorék ember feküdt az ágyon, a kínzások következtében leromlott állapotban, szinte magánkívül.” Bár néhány nap után kiengedték a kórházból, egészsége végképp megrendült, és 1954. február 25-én szívrohamban hunyt el az az ember, aki magyar századosnak adta ki magát, és úgy mentette az üldözöttek életét.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.