„A jövő sokszínű, de nem kényelmes” – merre tart az újságírás ma?

Az online újságírás műhelytitkairól is szó esett az MCC médiakonferenciáján, ahol Ralf Schuler, a Bild berlini parlamenti irodájának vezető tudósítója és Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, a Mandiner lapigazgatója beszélgettek.

Szalai kérdésére, miszerint mikor és hogyan váltott az online jelenlétre a Bild, Schuler úgy fogalmazott, hogy

Schuler 2010-ben látogatott el Kaliforniába, hogy megtanulja, mit csinál jobban a Google és a Facebook. A kezdet nehéz volt, sokan hitték, hogy könnyebb lesz, ha a print anyagokat feltöltik a netre. Meg kellett birkózni a különböző eszközök által támasztott olvasási igényekkel. Eközben ügyelni kellett az analitikára, a search engine optimizationre (SEO), ez egy külön szakma. 

A print és az online közlés eldöntésénél az aktualitás dönt. A hír az első – tartja a lap. Az online feladata az azonnali reagálás. Ezt követi a videó, és aztán jön a print.

Szalai szerint ez egy nehéz kérdés, hiszen ha már online és videón is kint van a tartalom, akkor miért vegyék meg a lapot? Schuler szerint az olvasóközönség más. Akik lapot vesznek reggel, nem ugyanazok, akik azonnal fogyasztják a híreket a telefonon. Az egyik olvasó csak a nyers hírt keresi, mások eközben sportot és apró színes anyagot is akarnak olvasni.

Nem meglepő módon a printet az idősebben veszik, az online médiát pedig a fiatalok fogyasztják. Online viszont főleg a pletykákért fizetnek, nem pedig a politikai tartalomért.

Szalai kérdésére, miszerint vannak-e olyan figurák Németországban, mint Gyurcsány, akinek nevére idehaza sokan kattintanak, pedig politikus. Schuler szerint Észak-Korea és Kim Dzsongun sok kattintást hoz: ha megöl egy kutyát, megeszik egy tortát, az embereket érdekli – talán azért, mert az egész mesének tűnik, senki sem tudja, igaz-e.

Schuler tisztázta, hogy azok is olvassák a Bildet, akik nem szeretik, mivel a lap gyors. Szalai felvetésére, miszerint sokan akarnak megjelenni a print verziókban, Schuler is belátta, hogy sokakat nem érdekel, hogy online több embert érnek el. A fiatalabbak tudják, hogy egyszerűbb megosztani az online cikket, mint megkérni az ismerősöket, hogy vegyék meg a lapot. Nekik viszont a paywall probléma. 

Idén tévét is indított a Bild: Szalai utalt rá, hogy miközben egyre többen a videórovatok felé mennek, a Bild klasszikus tévét indított. Schuler szerint ennek több oka van. Először is

továbbá egyre kevesebben olvasnak. A tévében is mehetnek a színészek, a látványos képek, ezekből rövid klipek kerülhetnek fel YouTube-ra és a Bild weboldalára, később szerkesztve megjelenhet online vagy printben. Így még több embert lehet elérni.

A nehézség az, hogy ha új csatorna indul, sokan nehezen találják meg a távirányítóval. Továbbá egész napos programot kell csinálni, ez sok kemény munkát igényel. Manapság már a print újságíróknak is elő kell tudniuk kapni a telefonjukat és videózni, kicsit videóriporterré is kell válnia, ez sokaknak nehéz. Schuler szerint elkerülhetetlen, hogy az eseményekre azonnal reagáljanak, valakinek ott kell lennie, valakinek meg a szerkesztőségben, ahol megírja, és valakinek írnia kell róla Twitteren s. Eközben megint valaki videót vág, hogy percek múlva a tévén lehessen az anyag.

Szalai felvetette, hogy egyre többen hoznak híreket Facebookon vagy TikTokon hobbiból. Kihívást jelent-e ez a hagyományos média felé?

Schuler szerint egyre több szereplő van a médiában, ez jót tesz mindenkinek. Volt egy videós a YouTube-on, egy influencer, aki egy órás beszédet tartott a konzervatívok ellen. Beszéde olyan erős és érzelmes volt, hogy nagy hatása volt a politikára, több mint húszmillióan látták napok alatt. A konzervatívok nem tudták, mit feleljenek egy egyórás állásfoglalásra. A közösségi média felkavarta a piacot: ez jót tesz, hiszen mindenki igyekszik egyre zaftosabban előadni mondanivalóját. Vége az időnek, hogy az ember tálal valamit, aztán vagy megeszi a fogyasztó, vagy nem.

Szalai utalt az elméletre, hogy az újságírók a „kapu őrei”, akik eldöntik, mit publikálnak. A közösségi média elveszi ezt az ellenőri szerepet, hiszen a facebookozók is publikálhatnak, amit akarnak.

Schuler szerint már nem igazán van „kapu”, hiszen ha valaki nem mond el egy hírt, majd más elmondja. A siker kulcsa, hogy megmutassuk: az elv, ami szerint mi válogatjuk a híreket, jó elv. Az olvasónak nem szabad azt látnia, hogy a média eltérő világról tudósít. A média nyomás alatt van, hogy ne rejtsen el semmit a felhasználók előtt. 

Egy újabb kihívás az algoritmus – érvelt Szalai. Ezeket le kell győzni, hogy megjelenjenek a hírek. Ez a Bild számára is gond – erősítette meg Schuler –, ha a Facebook és a Google blokkol valamit, nincs kivel beszélniük. A Bildnél bárkit el lehet érni, és lehet beszélni vele, meg lehet kérdezni, miért nem írnak erről vagy arról.

A cégeknek felelniük kell arra, hogy mit, miért tesznek láthatóvá, vagy rejtenek el. Szalai utolsó kérdésére Schuler arról beszélt, hogy nem akart újságíró lenni, és nem biztos benne, hogy ma is újságírónak menne, mert régen ki kellett mozdulni, emberekkel kellett beszélni, riportokat kellett írni, de ez mára csak az újságírás apró szelete maradt. 

Nyitófotó: írógépezés 1955-ben (Fortepan/Magyar Rendőr)