Kihez szól a bulvársajtó? – a Bild szerkesztője járt Budapesten

A modern politikai újságírás témájával foglalkozikaz MCC szólásszabadságról és médiáról szóló nemzetközi konferenciájának előadás-sorozata: meghívott előadóként felszólalt Ralf Schuler, a Bild berlini parlamenti irodájának vezető tudósítója is, Boris Kálnoky, az MCC Média Iskola vezetőjének társaságában.

Schuler bemutatta a bulvár szakmai definícióját, utalva arra, hogy kutatások szerint a bulvár nagyobb agyi aktivitást vált ki, mint például a távolságtartó újságírás a kereskedelmi témákról. A Közel-Keletről szóló cikkek több reakciót váltanak ki, mint sok más cikk. „Netanjahu hazugnak nevezte Abbászt” – ez a cím fotó nélkül is reakciókat vált ki, mert az emberek tudják, kikről van szó, és a „hazugság” szó erős tartalommal bír egy megosztó témában. Lehet azt írni, hogy a „nyugdíjak 3%-kal nőnek”, de ez azt feltételezi, hogy az olvasó kiszámolja, mit jelent ezt. Ennél többet tesz, ha azt írja a lap, hogy „300 euróval nő a nyugdíjad” – ezt már könnyen értelmezi az olvasó. 

célja felkelteni az érdektelenek érdeklődését. A bulvárban a forma és a kontextus elválasztható: hangzatos címek, nagy képek, izgalmas kifejezések – és persze pletykák – kellenek. A bulvár emberi, érzelmi szinten szól az emberekhez, és tükrözi is az érzelmeket. Egyesek azzal támadják a Bildet, hogy „félelem, gyűlölet, cicik és időjárás-előrejelzés” a tartalma, de ezek megmozgatják az embereket, akár tetszik, akár nem – érvelt Schuler.

A bulvár lényegét tekintve a tömegek médiája, nem fókuszálhat az elitre. Erre egyre nagyobb igény van, mivel a társadalmi piramis alsó szintjei nem érzik, hogy képviselik őket a „minőségi” médiában.

Schuler szerint a jó bulvárszerkesztők közel élnek az emberekhez. Az emberek alig egy százaléka vegetáriánus, így előnytelen a bulvárszerkesztőnek vega étterembe járnia. Nem szabad elfelejteni, hogy a cél a bolti eladóhoz és a kamionsofőrhöz beszélni, ezt nem teheti meg, aki elit életet él.

Az embereket nem lehet manipulálni, a keletnémetek sem hitték el az állami propagandát, pedig a média teljesen koordinált és irányított volt. Megírhatták, hogy egyre jobb az élet, de az emberek érezték, hogy ez nem igaz. 

A Bildet támadják, hogy idegenellenességet gerjeszt, de Schuler szerint ennek ellentéte igaz: az emberek látják, hogy teljes negyedek züllenek el, látják a bűnözést és tudnak a szélsőséges imámokról. Ha erről nem számol be a sajtó, az emberek nem fognak bízni a lapokban.

A bulvár egy mélyebb igazságot mutat meg. Hivatalosan mindenki német, akinek német útlevele van. De az emberek tudják, mit jelent, amikor azt olvassák, hogy „nagy családok verekedtek késekkel”.

Ezt nem tapsolják meg a politikusok, de ők legalább a munkájukat végzik. 

Boris Kálnoky feltette a kérdést, hogy megkapják-e a fasiszta jelzőt Németországban. Schuler szerint a második világháborús múlt miatt mindenki kerüli, hogy nácinak nevezzék. Ez mindig ott van Németországban, talán máshol nem. A Bild hétköznapi, jó embereket akar elérni, az átlagemberek számára fontos dolgokat mutatja be. A kritika, hogy nem elitisták, ilyen értelemben nem sértő. A bulvár talán elfogult egy oldal mellett, de ez általában a jó oldal.

Schuler bevallotta, hogy sosem tervezett a bulvárban írni, de meglepő volt számára, hogy igenis működik a tömör fogalmazás, egyszer díjat nyert egy háromszáz soros cikkel, de

Schuler végül azt is megosztotta a budapesti közönséggel, hogy a nyolcvanas évektől sokat utazott Magyarországra, és sok koncerten is járt – kedvence a Vágtázó Halottkémek volt. 

Nyitókép: a Bild Facebook-oldala