Az Identitás Generáció vezetőjét az M5-ön futó Kommentár Klub november 14-ei adásához kapcsolódóan az Elkxrtuk című filmről, a 2006-os küzdelmekről, a 2006-1956 párhuzamról, valamint történelmünk mozivászonra kívánkozó nagy eseményeiről kérdeztük.
Láttad már az Elkxrtukat?
Nem, és megmondom őszintén, egyelőre nem is tervezem megnézni.
Miért?
Mert megvannak a saját emlékeim és gondolataim 2006-ról – nem érzem úgy, hogy ezek kiegészítésre vagy korrekcióra szorulnának.
De azt azért fontosnak tartod – gondolom –, hogy a 2006-os eseményeknek mozgóképes nyoma is maradjon.
Igen, mivel felnőtt egy olyan – jövőre elsőszavazóként színre lépő – generáció, aki semmilyen formában nem látta a betonra fagyott szemgolyókat. Tudom, talán túlságosan is szemléletes ez a kép, mindenesetre tény, hogy akkor pecsételődött meg annak a hazug rendszernek a sorsa, amikor az irányítása alatt álló rendőrök révén a sajátjait kezdte el kérdés nélkül ütlegelni.
ehhez pedig az olyan kultúrahordozók, mint a film, kifejezetten fontos eszközök lehetnek.
2006-ban még te magad is nagyon fiatal voltál. Hogyan épült fel benned az akkori történések képe?
Tizennégy éves kiskamasz voltam, épp csak ocsúdtam politikailag. Emlékszem, épp osztálykiránduláson voltunk, a híradóból tudtuk meg, mi történik. Megrázó volt látni a lovasrohamot, az addig csak történelemkönyvekből ismerős nagyságú utcai fennforgást. Először nem is értettük, mi történik a székháznál, mi ez a balhé, hiszen nem követtük a politikát, azt se tudtuk, hogy létezik egyáltalán őszödi beszéd. Aztán amikor utánanéztem, hogy mi történt Budapest utcáin, összeállt bennem a kép;
egyszerűen az igazságot nem lehetett eltakarni. A családom több ismerőse is kint volt, és én inkább nekik hittem, mint az akkori „közmédiának” és fősodornak. Elképesztően erősen hatott rám mindez – nem tudtam és soha nem is fogok tudni a baloldalra mint hiteles erőre tekinteni, amely joggal pályázhat az ezeréves magyarság vezetésére.
Mit gondolsz az 1956 és 2006 között vont párhuzamról? Helyénvalónak tartod?
Abszolút túlzásnak érzem. 1956 a rémuralom elleni népharag kifejeződése volt, egy idegen hatalom rabláncát lerázni akaró nép szabadságharca, ráadásul véleményem szerint történelmünk legtisztábbja. Az eltiport, immár létében fenyegetett nép egyszer csak azt mondta: elég volt! Kisemmizve álltunk a háború és a Nagy Imre vezette padlássöprések után, sok veterán még a gulágon szenvedett, az Andrássy úton pedig vért ivott a vörös rém. 2006-ban egészen más történt. Gyurcsányék elhazudták az egész kormányzást, a szuverenitásunkat kiszervezték nyugatra, a tüntetés pedig elkerülhetetlenné vált.
A legitimációját teljesen elveszítette, és ez így helyes! Hazánkban a 2006-os események politikai kurzusváltást okoztak, ’56-ban viszont a kommunista rezsimek illegitimitása került napvilágra. ‘56 egy világ számára hozta el a bizonyságot, hogy recseg-ropog a terrorbirodalom, és a hatalma nem lesz örök.
Hogy látod, elkészült már AZ ‘56-os film? Vagy ez még várat magára? Mi a véleményed a Szabadság, szerelem című alkotásról?
Az ’56-os események meghatározók voltak az egész családunk számára. Nagyapám épp frissen végzett harckocsizó tiszt volt, és nem írta alá Münnich nyilatkozatát, amiért leszerelték, és csak hosszú évek után rehabilitálták. Vészterhes időszak volt ez a nagymamámnak is, aki október 30-án, a harcok kellős közepén szülte meg nagynénémet a Péterfi Sándor utcai kórház alagsorában. Ezek a történetek elképesztő erővel hatottak rám. Kamaszként néztem meg a Szabadság, szerelem című filmet, és
Óriási szükség van az ilyen művekre – remélem, sok hasonló készül majd, hiszen a téma szinte kimeríthetetlen.
Szerinted mely történelmi korszakokról vagy személyekről kellene még filmet vagy sorozatot készíteni?
Elfogult vagyok! Számomra a végvári időszak pirruszi harcai, a török hódoltságban felnőtt generációk már-már kilátástalan életakarása mindenek felett inspiráló. Bán Mór Hunyadi-sorozatát időszerű lenne mozgóképre vinni, de semmiképp sem filmben, hanem sorozatban, vagy minimum egy trilógia keretében.
Gondoljunk csak bele, Vlad Tepest mindenki ismeri, ahogy Bécs 1683-as ostroma és a lengyel szárnyas huszárok felmentő akciója is mindenki által ismert történet, pedig ezeknél sokkal relevánsabb Nándorfehérvár ostroma, de még Buda 1686-os visszafoglalása is. Egy tömeges migrációval, iszlamista invázióval terhelt korszakot élünk, a történelem csak ismétel, ezért
Imádom az Egri csillagok és A koppányi aga testamentuma filmes feldolgozását, nem tudom elégszer megnézni őket – főleg hogy nagyapám és a katonái is részt vettek a forgatáson.
Van olyan film, ami bár „nem a miénk”, ennek ellenére kifejezetten jónak, netán zseniálisnak találod?
Minden egyes film több mint pergő képek a mozivásznon. A hordozott üzenet értéke az, ami meghatároz valamit, messze nem csak a látványvilág. Ezért én nem is tudok elvonatkoztatni egy filmnél attól, hogy mi a tartalom. Hollywood kapcsán viszont nagyon örülök az új Dűne feldolgozásnak. Szerintem kiváló adaptáció, a könyv örök üzenete, a technológiai ellenforradalom gondolata – amiről Csejtei Dezső is ír a Kommentárban –, illetve a Denis Villeneuve által megteremtett képi világ végre valami rég látottat hozott a nyugati filmgyártás szivárványszínű hulladéktengerébe: értéket.
(Nyitókép: Ficsor Márton)
Magyarország több mint tíz esztendeje védi az Európai Unió határait; az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint még Brüsszel bírságát is megéri vállalni otthonunk védelme érdekében.
Titkos paktumot kötnének a tömeges deportálásról a tálibokkal.
„Ez minden nyugati ország számára figyelmeztetés” – vélekedik Mario Nawfal.
Azonnal segítséget kért Szijjártó Péter.
A miniszterelnök politikai igazgatója Nigel Farage műsorában vendégeskedett.
Az Amszterdam melletti Uithoorn településen még a városházára is megpróbáltak behatolni a tiltakozók.
Mi Magyarországon pontosan tudjuk, mekkora veszélyt jelent a migráció.
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
