A szovjet titkosszolgálat ölette meg a magyar püspököt

1947. november 1-jén a munkácsi kórház egyik betegszobájában váratlanul megjelent a kórház főorvosa, dr. Bergman, és bejelentette, nagyvizitet tart. Utasította a kórteremben tartózkodó két nővért, hogy tartsanak vele. Amikor az apácák néhány perc távollét után visszaértek, megnyugodtak. Mindkét, „különös balesetben” megsérült beteg, Bacsinszky Dániel atya és Romzsa Tódor, a munkácsi görögkatolikus püspök is ugyanúgy feküdt, mint korábban.

A teste erőteljesen görcsbe rándult, majd mozdulatlanul maradt a betegágyon. Már nem tudtak rajta segíteni. Dániel atyának sikerült annyi erőt összegyűjtenie, hogy elmondja, látott egy lányt bejönni a szobába, aki a püspök orra alá tartott valamit. Csak évtizedekkel később derült ki teljes bizonyossággal: a főpap gyilkosság áldozata lett…

Romzsa Tódor 1911. április 14-én született a Máramaros vármegyei Nagybocskón, magyar görögkatolikus családban. Tanárai mérnöki vagy katonai pályát javasoltak számára, a mélyen vallásos fiút azonban a teológia vonzotta. Rómában készült a lelkipásztori hivatásra, 1936 karácsonyán szentelték pappá, majd 1937 nyarán visszatért az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátaljára, pályáját itt kezdte meg. 1939 szeptemberében – miután Kárpátalja az év márciusában visszakerült Magyarországhoz – az ungvári szeminárium lelki vezetője és filozófiatanára lett, aki diákjai egyéni problémáira is mindig figyelmet fordított. A munkabírása legendás volt. Minden nap hajnali ötkor kelt és éjjel fél tizenkettőkor feküdt le.

Nyikita Hruscsov keze is benne volt a magyar püspök halálában

Aztán 1944 szeptemberében kinevezték a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspökévé. Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját. Mivel a püspök az ungvári moziban rendezett ünnepségen nem az elvárásoknak megfelelő beszédben üdvözölte a győzteseket, majd Kárpátalja Szovjet-Ukrajnával való egyesülésének kérelmét tartalmazó nyilatkozat aláírását is megtagadta, kivívta az új hatalom haragját. A szovjetek kíméletlen propaganda-hadjáratot indítottak a kárpátaljai görögkatolikusok ellen. Céljuk a görögkatolikus egyháznak az ortodox egyházba való beolvasztása volt. A hatalom a hitoktatás betiltásával, papok letartóztatásával, kirakatperek megrendezésével igyekezett megtörni a görögkatolikusokat.

Romzsa püspök a rendszeressé váló fenyegetőzések hatására sem tört meg. Továbbra is járta a vidéket, és híveit arra buzdította, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni. A hatalom 1947-ben látta elérkezettnek az időt a leszámolásra. Az események hátterét a szovjet titkosszolgálat egyik magas rangú tisztje, a Trockij elleni merénylet kitervelője, a Romzsa elleni akciót a helyszínen irányító Pavel Szudoplatov 1997-ben megjelent emlékiratából ismerjük. Eszerint Nyikita Hruscsov, az ukrán kommunista párt első titkára 1947-ben levélben fordult Sztálinhoz, melyben kifejtette, hogy Romzsa tevékenysége komoly veszélyt jelent a régió politikai stabilitására.

A végrehajtás Szergej Szavcsenko ukrán állambiztonsági miniszterre és embereire hárult.

1947. október 26-án Romzsa Tódor felszentelte a lókai templomot, majd másnap reggel kíséretével hazaindult. Lovas kocsijukkal Zsukó és Iványi között éppen egy lejtőn haladtak lefelé, amikor egy szovjet katonai teherautó hátulról beléjük rohant. Az azt kísérő katonai terepjáróból többen is dorongokkal szálltak ki, és ütlegelni kezdték a kocsi utasait. Ekkor azonban a helyszínre ért egy postakocsi, melynek láttán a támadók azonnal elhajtottak. A sebesülteket a munkácsi kórházba szállították. Miután a merénylet kudarcba fulladt, a pánikba esett Hruscsov ismét Sztálinhoz fordult. Ezt követően érkezett Kárpátaljára a szovjet állambiztonság moszkvai toxikológiai laboratóriumának vezetője, Grigorij Majranovszkij. Romzsának a „balesetben” két helyen eltört az állkapcsa, mindössze hét ép foga maradt, egyik lábán nyílt sebek éktelenkedtek, és egész testét zúzódások borították. Állapota azonban stabilizálódott, és néhány nappal később már a hazaútra készült. Tervét egy Odarka nevű fiatal takarítónő-ápolónő akadályozta meg, akit a hatalommal kollaboráló Bergman a leszámolási kísérlet másnapján rendelt a püspök és kísérete mellé, és aki valójában szovjet titkosügynök volt.

Romzsa Tódor életéről részletesebben olvashat a kötetben

Ő volt az a lány, akit Dániel atya a gyilkosság éjszakáján látott:

A főpásztort szigorú óvintézkedések mellett 1947. november 4-én temették el az ungvári székesegyház kriptájában, amelyet később leromboltak és befalaztak. Földi maradványait életrajzírója, Puskás László találta meg 1998-ban. A vértanú püspököt, aki szembeszállt a kegyetlen szovjethatalommal, II. János Pál pápa 2001. június 27-én boldoggá avatta.

*A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.