Šúst szerint különbséget kell tenni Nyugat- és Közép-Európa között. Nyugaton a kereszténység „halott”, Brüsszelben már semmilyen kereszténységet nem képviselnek. De Lengyelországban, Szlovákiában, Horvátországban és politikai szinten Magyarországon még van élő keresztény kultúra. Ez eltérés a két Európa között. Egyesek szerint ennek örülni kell, a kereszténység így kultúrává válik, és nem fognak téríteni. Ő ezzel nem ért egyet, szerinte ez önfeladás.
Eközben a katolikus egyház vezetése krízist él meg, nem küzd kulturális ügyekért.
Kiss felvetésére, hogy egyes nyugati országokban még mindig sokan keresztelik meg gyerekeiket és még sokan azonosítják magukat keresztényként. Šúst Chantal Delsolt idézte arra, hogy értékeink megfordultak, még a kulturális kereszténységek is sokszor az abortuszt támogatják. Ezért ő nem túl derűlátó. Talán nagy kivétel a kulturális keresztények migrációhoz való hozzáállása, de talán ezt is csak azért látják így, mert félnek a terrorizmustól.
Szilvay szerint többen vallják Magyarországon magukat kereszténynek, mint ahányan gyakorolják a vallást. Jó példa erre, hogy ha sértegeti valaki az egyházát, még egy nem hívő magyar is dühös lesz. Az emberek emlékeznek a gyökereikre, de nem túlságosan. Portella ellene van a számalapú nézetnek, a katolikus mivolt nem azt jelenti, hogy templomba megyünk, Biden is templomba jár, közben a természeti törvény elleni intézkedéseket hoz például az abortusz terén. Bűnei mindenkinek vannak, itt az intézkedések mögötti világnézetről beszél.
Portella azért optimista,