Tényleg átírja Ferenc pápa a családról szóló tanítást?

A katolikus egyházfő budapesti látogatásával párhuzamosan a liberális média igyekezett relativizálni tanításának azon pontjait, amelyek nem felelnek meg igényeinek (ha tetszik: a sajtó ezen része se kiköpni, se lenyelni nem tudja Ferenc pápát), közte a családdal kapcsolatos állásfoglalásait is. Azt már korábban bemutattuk, miért volt önmagában az is üzenetértékű, hogy Ferenc pápa Magyarországon járt, most pedig arra is rámutatunk: a család intézményével kapcsolatos tanítása jottányit sem tér el a klasszikus katolikus-keresztény alapvetésektől. 

A baloldali-liberális sajtó egy igen tekintélyes része igyekezett félreértelmezni a katolikus egyház fejének családra vonatkozó tanítását, úgy állítva be a helyzetet, mintha Ferenc pápa lazítana a hagyományos felfogáson. E szerint ugyanis a család egy férfi és egy nő élethosszig tartó szeretetközössége, melyből gyermekek születnek. Hasonlóképpen állandó a házasság-fogalom is, amelyet nem ideológiai áramlatok és divathullámok formálnak. Ez utóbbit az egyház így fogalmazza meg: „a házassági szövetség, amelyben egy férfi és egy nő az élet és a szeretet bensőséges közösségét alkotja egymással (…) természete szerint a házastársak javára és a gyermek nemzésére és nevelésére van rendelve”. A képlet tehát abban az esetben is meglehetősen egyértelmű, ha a kortárs lobbitevékenységek által erőltetett formációkkal hasonlítjuk össze. 

Rendben, de mit mond erről a pápa? 

Az igaz, hogy Ferenc pápának pontifikátusa során több alkalommal voltak olyan kijelentései, amelyeket a liberális média saját szájíze szerint tálalt, illetve akadtak kellemetlen pillanatok is, amelyek nem kellően körültekintő megfogalmazásból adódtak. (Más megnyilatkozásokat, amelyek távol esnek a liberális narratívától, a média nagy része nemes egyszerűséggel elhallgatott.) 

Ugyanakkor Ferenc pápa egyetlen alkalommal sem kérdőjelezte meg, vagy árnyalta az egyházi tanítóhivatal családokkal kapcsolatos álláspontját, még akkor sem, amikor közéleti-jogi szerkezetekről beszélt – márpedig a mindenkori pápa nem e területeken, hanem kizárólag hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen, amikor ex cathedra kinyilatkoztat. 

Mi több, számos alkalommal megerősítette a tanítást. Így tett például egy vatikáni konferencián, 2014-ben, amikor kifejezésre juttatta: „A férfi és a nő komplementaritása a házasság és a család alapja.” Egy katekézisében pedig – éppen a korszellemre utalva – eképpen fogalmazott:

S ha már korszellem: egy bérmálási szentmisén mondott beszédében a fiatalokhoz fordulva így biztatott: „…az árral szemben haladni jót tesz a szívnek, de bátorság kell hozzá. A Szentlélek megadja nekünk ezt a bátorságot.” A pápa a kor támadásaival szemben éppen a klasszikus családmodell védelme mellett áll ki. Egyik Twitter-üzenetében néhány évvel ezelőtt például úgy fogalmazott, „A család egy ország legnagyobb kincse. Dolgozzunk mindannyian azért, hogy védelmezzük és megerősítsük a társadalom e sarokkövét!”. 

Semmi hasonlóság

Ferenc pápa megválasztása óta három enciklikát írt. Ezek egyike, az Amoris laetitia kezdetű a házassággal és családdal foglalkozó szöveg, amelyben az egyházfő teljesen nyíltan és világosan fogalmazott: „nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akár csak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélése és az Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között”. A liberális sajtó természetesen ezt a szakaszt nem hangsúlyozta, ellentétben azzal a sajtóbeszélgetéssel, amelyben a pápa – egyébként szintén a katolikus katekizmussal összhangban – kifejezte, hogy míg a homoszexuális cselekedetet bűnnek tartja, magát a homoszexuális embert nem ítéli el.

Fent idézett enciklikájában az egyházfő kitért a gender-ideológiára is. Megfogalmazása szerint „ez az ideológia olyan oktatási programokat és törvényalkotási irányelveket követel, amelyek a férfi és nő közötti biológiai identitástól radikálisan elválasztott személyes identitást mozdítanak elő”.

Márpedig a keresztény antropológia kiindulópontja, hogy az ember Isten képmására, férfinak és nőnek teremtetett. 

Nincs változás, a házasság az házasság

Bár kétségtelen, hogy az egyházon belül is vannak viták a tanítás liberalizálásának szükségességéről, a progresszív szárny az elmúlt bő nyolc évben sem tudott áttörést elérni. Jelentős figyelem övezte a 2015-ös püspöki szinódust, amelynek témája a családdal kapcsolatos tanítás volt, s amelynek végén a főpásztorok megerősítették a hagyományos tanítást. Abban, hogy ez így történt, jelentős szerepe volt a szinódus főrelátoraként működő Erdő Péter bíborosnak is, aki a Magyar Kurírnak nyilatkozva rámutatott: a püspökök több mint kétharmada támogatta a záródokumentum mind a kilencvennégy pontját, azaz végül jelentős többség alakult ki a kérdésekben, viták pedig leginkább az elvált és újraházasodott személyekkel kapcsolatban alakultak ki, semmint a divatosnak ítélt témákban. 

Végül pedig érdemes Ferenc pápa egy egészen friss nyilatkozatát is figyelembe vennünk. A szlovákiai látogatásáról hazatérő egyházfő a repülőgépen újságírókhoz szólva az Európai Parlament friss állásfoglalásával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Bizonyos érdekek, talán nem európai érdekek, megpróbálják az Európai Uniót ideológiai gyarmatosításra használni, és ez elfogadhatatlan.” A katolikus egyház feje ismét szorgalmazta, hogy az Európai Unió térjen vissza keresztény gyökereihez, az alapító atyák álmához és a nemzetek közötti egyenlőséghez. 

Ugyanezen beszélgetés keretében Ferenc pápa rámutatott; 

Az egyházfő határozott állásfoglalásában kifejtette: „Nők és férfiak mindannyian egyenrangú testvérek, az Úr jó, és mindenki üdvösségét akarja, de könyörgöm, ne tagadják meg az Egyháztól az Ő igazságát. A homoszexuális beállítottságú emberek közül sokan gyónnak, és kérik a papok tanácsát, és az egyház segít is nekik, de a házasság szentsége más téma.”

Fotó: Trenka Attila, Mandiner