Az értéksemlegesség végzetesnek bizonyult a kereszténydemokrata párt számára, a CDU bejött középre, és a két balközépnek nevezhető párt versenyében a szociáldemokraták autentikusabbak voltak – magyarázza a német testvérpárt választási vereségét a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője. Mi a merkeli örökség? Hogyan alakulhatnak a német-magyar politikai-gazdasági kapcsolatok a berlini kormányváltást követően? Interjúnk.
***
Tizenhat év után távozik Angela Merkel. Mik az elévülhetetlen érdemei a Merkel-korszaknak?
Angela Merkel közel 16 éves hivatali ideje alatt Németország számos komoly politikai kihívással küzdött meg, mégis a gazdasági világválság, a migránsválság és a koronavírus okozta gazdasági nehézségek ellenére
A Merkel-éra alatt a munkanélküliek arányát 11,7-ről 5 százalék alá csökkentették, amely időközben a koronavírus következményei miatt némiképp megemelkedett, de így is meglehetősen alacsony. Ezzel párhuzamosan Merkel kancellárként megőrizte és megerősítette a német exportpiacot, amellyel Németország a világon a harmadik legnagyobb exporttevékenységet folytatja Kína és az Egyesült Államok mögött. Hosszú kormányzása a német politikába egyfajta biztonságérzetet hozott, ez társadalmi szempontból pozitív volt, de az értéksemlegesség a CDU szempontjából a jelenlegi választások tapasztalatai alapján végzetesnek tűnik, és ne felejtsük el, hogy 2015-ben a migránsválsággal kapcsolatban képviselt német álláspont elhibázott volt.
Nehéz egy nagy formátumú vezető által hagyott űrt kitölteni. Van egyáltalán a német politikában olyan kaliberű politikus, aki fel tud rövidtávon nőni a kancellári poszt magas elvárásaihoz?
Csak az idő mutatja majd meg, hogy a jelenlegi politikai palettán van-e ilyen személy. Az biztos, hogy Angela Merkel és politikája arról volt híres, hogy a politikai közepet – legyen bármilyen színezetű – a társadalmi igényeket a pártpolitikai programoktól függetlenül próbálta kielégíteni, és ezzel a másik nagy néppártot, az SPD-t majdnem két évtizedig politikai karanténban tudta tartani. A saját programját,
Azt nem tudni, hogy abban a hárompárti konstellációban, amely most jön, fogunk-e látni olyan politikust, aki ezt ilyen szinten meg tudja majd valósítani. Hárompárti koalíciós kormányzás várható, ami Németországban még nem volt, a folyamatos konszenzuskeresés pedig megnehezíti majd a kormányzást.
Schaller-Baross Ernő, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa
Azzal, hogy a CDU éveken át beépítette a rivális baloldali pártok programpontjait a saját agendájába, azzal egy ideig valóban sikerült elszívnia a levegőt az SPD elől. Hosszútávon azonban a CDU elvesztette jobboldali karakterét, balratolódása miatt pedig szavazói megbüntették. Várható, hogy most visszarendeződés, de minimum finomhangolás lesz a pártban?
A konzervatív-kereszténydemokrata értékek nagy részének feladása ehhez a választási eredményhez vezetett. De a legtöbb nyugat-európai társadalom, így a német is rohamosan változik, és a pártok szavazóbázisa cserélődhet. Az a választói réteg, amelyet Németországban a polgári középnek neveznek, jelenleg az a 25 százalék, amelyik a CDU-ra szavazott, illetve az FDP szavazótáborának egy része.
Valamilyen változásra tehát szükség lesz; a kérdés az, hogy a német társadalom erre mennyire nyitott, egy karakánabb, konzervatívabb CDU mennyire tudja megszólítani a német választókat.
Mik voltak az okai a CDU–CSU tandem gyenge választási szereplésének? Több ciklusos kormányzásban minden kormánypárt szükségszerűen amortizálódik, a hibás kormányzati döntések, vagy Armin Laschet kancellárjelölt volt karizma híján?
Inkább arra mutatnék rá, hogy
Nagyon sokáig nem tudtak egységesen kiállni egy Angela Merkelt követő pártelnök mellett; Annegret Kramp-Karrenbauer le is mondott. Armin Laschetet csak egy hosszú politikai kampányban sikerült megválasztani, így nagyon későn lett a CDU-nak kancellárjelöltje. Ezzel már hátrányba került a párt. A merkelizmus örökségének az a sajátos jellege, hogy ma már két balközépnek nevezhető párt méri össze az erejét, és ebben a küzdelemben a szociáldemokraták autentikusabbak voltak.
A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tehát megerősödött, ugyanakkor kancellárjelöltje, Olaf Scholz ezzel együtt nem tűnik karakteresebb vezetőnek, mint a korábbi pártelnök, Martin Schulz...
Nagyobb választói rétegeket volt képes megszólítani a Scholz-jelenség, vagyis
Scholz hamburgi szociáldemokrataként a SPD konzervatív-mérsékelt szárnyához tartozik, míg a párt vezetése inkább a baloldali radikális irányba mozdult el az elmúlt években. Egy baloldali párt centrista jelöltje volt, és úgy látszik, személye az emberek többsége számára meggyőző. Most sikerült megdönteni a kereszténydemokraták hegemóniáját, de véleményem szerint ez csak azért volt lehetséges, mert Angela Merkel már nem szállt versenybe a kancellári székért.
Olaf Scholz, az SPD, Annalena Baerbock, a Zöldek és Armin Laschet, a CDU-CSU pártszövetség kancellárjelöltje a választások előtti utolsó televíziós vitán Berlinben szeptember 19-én egy kivetítőn.
A kialakult erőviszonyok és a pártok politikai logikája alapján a „jelzőlámpa”-koalíció (SPD-FDP-Zöldek) tűnik jelenleg a legvalószínűbbnek?
Igen, 75-80 százalék erre az esély. A politikai aritmetika ezt mutatja: az uniópártok elvesztettek 1,3 millió szavazót a szociáldemokraták felé, 900 ezer támogatójuk a Zöldekre, 300 ezer pedig a liberálisokra szavazott. A polgári középnek nevezett, kereszténydemokrata szavazóbázis meggyengült, a politikai erőviszonyok pedig azt mutatják, hogy a szocialisták nagyobb frakcióval rendelkeznek majd, mint a kereszténydemokraták, a Zöldek pedig nagyobbal, mint a liberálisok.
Ráadásul Steinmeier szociáldemokrata államfő nyilván szívesen látna egy szociáldemokrata kormányfőt. Van egy nagyon halvány esély a nagykoalíció létrejöttére is: ez abban az esetben lehetséges, ha a kisebb pártok túl sokat kérnek; és szintén kevés az esélye a „Jamaika”-koalíciónak is, amelyet a CDU vezetne: ez akkor jöhetne létre, ha a liberálisoknak és a zöldeknek sikerülne megegyezniük, és úgy gondolnák, hogy a jelenleg kevésbé domináns CDU mellett jobban tudnának érvényesülni egy kormányban.
A német politikai rendszer a stabilitást preferálja, ezért tág tere van a koalíciókötéseknek. Előnyösebb, egészségesebb lesz a német politikai élet számára, ha véget ér a nagykoalíció korszaka?
A II. világháború után Nyugat-Európában nagy, erős, konzervatív, kereszténydemokrata és szintén erős szociáldemokrata pártok alakultak ki, és ezek egy-egy kisebb párttal koalícióban, vagy egyedül voltak képesek egymást váltani a kormányzásban. Amikor ezek a nagy pártok gyengülni kezdtek egy fragmentálódott parlamenti rendszer alakult ki. Emellett
Merkel kancellár alatt azt láttuk, hogy annyira összemosódtak a politikai irányvonalak, programok, hogy már mindkét nagy párt várta a külön kormányzás lehetőségét. Hogy egészségesebb politikai klíma jön-e létre, azt nem tudjuk, hiszen hármas koalícióra még nem volt példa.
A koalíciós matematika szerint a kormányzati szövetségre lépő pártoknak most még több kompromisszumra lesz szükségük. A széttagolt érdekek miatt ez szükségszerűen egy gyengébb kormányt fog eredményezni?
Időszakosan mindenképpen, mert Németországban a Merkel-korszak 16 éve alatt
Most hosszú koalíciós tárgyalásokra számíthatunk, és sok kérdés felmerül majd. Például, hogy a zöldek kívánságát, miszerint a napenergia szerepét növelni kell a német gazdaságban, mennyiben fogják a partnerek elfogadni; vagy: a második legerősebb párt adja-e az alkancellárt és a külügyminisztert, ahogy a szokásjog diktálja, és így tovább.
Németország az EU „erős embere”, gazdasági és politikai motorja. Egy gyengébb berlini kormány eredményezhet politikai átrendeződést az EU belső hatalmi súlypontjaiban?
A franciák a közelmúltban hozzászokhattak a CDU-vezette német kormányokhoz, és nem bánták volna feltétlenül, ha ez a helyzet megmarad. Ideiglenesen Párizs vindikálhatja magának a vezető szerepet az EU-n belül, de ne felejtsük el, hogy tavasszal Franciaországban is választásokat rendeznek. Szerintem 2022 második felére a német kormány vissza kell erősödjön annyira, hogy magához ragadja ismét a kezdeményezést.
a V4 együttműködés súlya meg fog növekedni, de nyilván ez akkor működhet, ha Németország és Európa gazdasági integrációja stabil marad.
Ha baloldali-liberális-zöld német kormány lesz, akkor a német hajlandósággal felerősödhetnek az uniós belpolitikában a föderációs törekvések?
Az integráció bizonyos területeken történő elmélyítése csak a tagállamok konszenzusa mellett valósítható meg. Az Európai Unió nem egy állam, hanem szuverén nemzetállamok együttműködésén alapszik. A magyar kormányzat 1998 és 2002 közötti tapasztalatai is azt mutatják, hogy egy szociáldemokrata-zöld német kormánnyal is jól együtt lehet működni a gazdasági kapcsolatokban.
mivel hosszútávon ez a régió gazdasági motorja.
Az utóbbi évek magyar-német kapcsolatainak alapja az erős pártközi kapcsolatok voltak a CDU, illetve a CSU és a Fidesz között, még ha voltak közöttük csörték is. Miben változhat az államközi viszony, ha egy jobboldali magyar és egy baloldali-liberális-zöld német kormánynak kell majd együttműködnie egymással?
Megvoltak a vitáink az elmúlt években, de az idő azt bizonyította, hogy a 2015-ös migrációs válság során kialakított magyar álláspont volt a helyes. Ma már nyugat-európai vezető politikai szereplők veszik át ezt az álláspontot. Azt láthattuk, hogy a német kancellár és a magyar miniszterelnök között kölcsönös tisztelet és jó, pragmatikus együttműködés volt tapasztalható. Mindez úgy, hogy az elmúlt nyolc évben a német külügyminisztériumot a szociáldemokraták vezették.
Egyszerűen azért, mert a történelmi, politikai kapcsolataink, a jószomszédi viszony konstruktív együttműködésre predesztinál bennünket, hogy közösen erősítsük ezt a régiót.
A magyar gazdaság ezer szállal kötődik a némethez. Bármilyen jövőbeli politikai-ideológiai feszültség a két kormányzat között lehet hatással a jól működő magyar-német gazdasági kapcsolatokra, a befektetésekre, a kereskedelmi és egyéb viszonyokra?
A rendszerváltás óta soha még nem tapasztalt gazdasági konjunktúra van Magyarországon, a német befektetők egy stabil gazdasági és politikai környezettel találkoznak itt – elég csak megnézni a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara felméréseit. Azt gondolom, hogy ez az állapot a politikai kapcsolatok alakulásától függetlenül fenntartható.
mert ez az ország a jól képzett munkaerejével, a folyamatosan erősödő beszállítói hálózatával, infrastruktúrájával kitűnő partnere tud lenni a német gazdaságnak. Én nem látok ezen a téren semmilyen veszélyt.
Fotó: Mátrai Dávid, Schaller-Baross Ernő, MTI
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
Boris Pistorius legkevesebb 80-90 milliárd eurós éves védelmi költségvetést szorgalmaz.
Egy helyen nem voltak csak kordonok. Az pont elég volt.
A bukott kancellár megemlékezni érkezett.
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Súlyos bűncselekmények kerültek szóba – a szűkszavúan nyilatkozó rendőrség egyelőre nem erősítette meg az értesüléseket.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
