„El sem hiszem, ott álltam a dobogó tetején és itt fogom ezt az érmet. Rio nem sikerült jól, túl sokat kellett fogynom,
de az viselt meg igazán, ami az öcsémmel történt. Ha ő nincs, ez meg sem történik. Ő volt az, aki tovább rugdosott, hogy csináljam tovább, miközben az ő nyakából vették el a bronzot”
– emlékezett vissza az előző olimpián történtekre a súlycsoport regnáló olimpiai, világ- és Európa-bajnoka, aki elismerte, nehéz volt megállnia, hogy ne nézze fivére elődöntőjét, de muszáj volt „fókuszban tartania” magát, ezért győzelme után csak egy puszit adott neki.
A döntőről úgy vélekedett, hogy a kirgiz riválisa nekiugrott a meccs elején, és az járt a fejében, ha ezt hat percig végig bírja, akkor nagy gondban lesz, de miután az első parterhelyzetből felálltak, onnantól irányítása alatt tartotta az összecsapást. Úgy vélte, Akzsol Mahmudov, aki Kirgizisztán első ötkarikás aranyáért küzdött, lélekben kicsit feladta a második menetben, legalábbis ő ezt mondogatta, ezzel nyugtatta magát.
Azt sem tudtam, hol vagyok. Nem is emlékszem a győzelem utáni másodpercekre, csak annyi van meg, hogy Bandi a nyakamban van és eldőlünk”