Éden, Isten, világrend – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (a napokban sorra érkeznek az újabb listák).

***

KOHÁN MÁTYÁS

John Steinbeck: Édentől keletre (East of Eden). Ez számomra A Regény. Egyszerre világmagyarázat, tájregény kaliforniai harmadik kishazámról, és olyan mély kútja az emberi bölcsességnek, hogy azt leírni is nehéz. Néha azon kapom magam, hogy Édentől keletre-idézetekben gondolkozom.

Walter Isaacson: Steve Jobs. Az életrajzi műfaj non plus ultrája ez a könyv, s mind angolul, mind magyarul nyelvi remekmű – más magyarázatot nem tudok találni arra, hogy miért olvastam el egy bő 600 oldalas könyvet háromszor zsinórban. Ha valaki kíváncsi arra, hogyan építsen egyházat termékei mögé, itt megtalálja a szakmaiság, intuíció, művészet és pofátlanság tökéletes anyaghányadát.

Umberto Eco: Mutatványszám (Numero zero). A 20. századi európai bölcsészet császára utolsó regényében képen kacagja a magát függetlennek hazudó politikai sajtót, és kitűnő humorérzékkel írja le, hogy dolgozik s mi fán terem a propagandista.

Howard W. French: China’s Second Continent. Bár a kínai karakter részletes leírásának nem mondható, French könyve mindeddig a legrészletesebb információforrás arról, miként falja fel Kína Afrikát – a rézbányáktól az erdőkig, a kontinens mérhetetlenül ostoba politikusainak széles vigyora mellett.

Márai Sándor: Béke Ithakában. E méltatlanul elfeledett regényben találkozik Márai életrajza Odüsszeuszéval, és ketten közös erővel mindent leírnak, amit nő- és férfisorsról tudni érdemes. Gyönyörű magyarsággal megírt lelki hullámvasút.

Robert Sarah: Isten vagy a semmi (Dieu ou rien). Ha Európa gyanúval tekint is a római katolikus egyházra, a nyugat-afrikai Guineából, Sarah bíboros hazájából nézve a szervezet a legjobb arcát mutatja. Őt olvasva szemernyi kétség nem marad az olvasóban afelől, hogy az egyházért küzdeni igenis érdemes – s hogy mi a küzdelem értelme, módja, az is világossá válik. Kevés gazdagabb lelkű ember van Sarah bíborosnál.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek (Мёртвые души). Ha nem lenne töredék, nem lenne zseniális – így azonban az egyik legizgalmasabb kalandorregény, amit a föld valaha is a hátán hordott. Gogol jellemzi az orosz lelkek szinte összes létező fajtáját, és halkan kikiált a kedves olvasóhoz, hogy így, a 19. század közepe felé igazán nem ártana már kultúrát csinálni.

Jonathan Haidt: The Righteous Mind. Ha ezt a könyvet mindenki elolvasná, holnapra vége lenne a kultúrharcnak – vagy legalábbis kiveszne belőle végre a gyűlölet. Haidt a kultúrharc két nagy szekértáborának értékrendjét „erkölcsi alapelvekre” bontja, s egyszer és mindenkorra világossá teszi: az árok két oldalán nem jó és rossz emberek állnak.

Mika Waltari: Szinuhe (Sinuhe egyptiläinen). A regény a nyugtalan lélek xanaxa, mely némi gondolkodásra serkent mindenkit, aki nem érzi jól magát a helyén - ahogy Szinuhe sem, akit az élet gyors egymásutánban mélyből magasba, magasból mélybe repít. Hosszú, olvasmányos könyv, amely időnként szomorú, de sírni csak a végén lehet – örömkönnyeket.

Henry Kissinger: Világrend (World Order). Tartsuk bár Kissingert ügynöknek, háborús bűnösnek vagy a legnagyobb élő külpolitikai zseninek, a Világrendben a már agg szerző leírta az esszenciáját mindannak, ami benne az évtizedek alatt a geopolitikát meghatározó nagy kultúrákról lecsapódott. Kiváló ellenszer csőlátás ellen – bár sajnos a magyar fordítás gyengére sikerült.