Csak nem akar elvásni az a veres csillag!

„Nos, ma az európai értékek és a kommunizmus áldozatai iránti részvét oly erősen hatják át Nyugat-Európát, hogy pár napja, augusztus 23-án, amikor a totalitárius diktatúrák (beleértve a Sztálini terrort is) több millió áldozatára emlékeztünk, többen úgy gondolták, Sztálint kell éltetniük. Történt ez Spanyolország harmadik legnagyobb városában, Valenciában. A Városháza erkélyére pár kommunista aktivista egy több méteres Molinót helyezett ki, amelyen Sztálin, az ötágú vörös csillag, sarló és kalapács volt látható – ahogyan azt a kommunista mitológia megkívánja –, s nagybetűkkel a felirat: »Sztálin védelmében«. Miután elkészültek a fotók, a biztonságiak elánnal kérték az aktivistákat, hogy szedjék le a molinót. Leszedték. Gyomorforgató kegyeletsértés! S egy olyan Európában, amely valódi értékekre épül, ezt követően sorra követték volna egymást az elítélő szavak. A városi, a spanyol és az európai politika egyemberként ítélte volna el a cselekedetet, fejezte volna ki együttérzését az áldozatok hozzátartozóinak és elmondták volna, »Európában nem lehet összekacsintani a kommunizmussal«, »Sztálin és amit képviselt az a történelem szemétdombjára való«, az »európai demokratikus értékek nem tűrik meg tömeggyilkosok éltetését«. Egy valódi értékeket védő EU-ban legerősebben Věra Jourová, az európai értékekért felelős európai biztos ítélte volna el a történteket. Ha a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján bárki megpróbálta volna Hitlert védeni, az valami hasonló láncreakciót váltott volna ki. S az a helyes, ha ilyen reakciót vált ki. (Csak bízni tudunk abban, hogy az arab hátterű migráció miatt átformálódó nyugat-európai társadalmak legalább ebben nem adják fel az értékeiket, elveiket.)

Ehhez képest most mi történt? A spanyol jobboldal elítélte az esetet és annak kivizsgálását követelte. A baloldali-szélsőbaloldali városi és tartományi vezetés nem tulajdonított nagy jelentőséget az esetnek. Természetesen a spanyol kormány hallgat. Utóbbi azért nem meglepő, mert a kisebbik spanyol kormánypárt egy virtigli kommunista párt, amely olyan kommunista diktatúrákkal ápol kapcsolatokat, mint Venezuela vagy Kuba. Igaz, ezeket nem tartja diktatúrának. (Nagy volt az európai felháborodás, amikor Spanyolországban olyan kormány alakult, amelynek része lett a szélsőbaloldali Podemos – ja nem, ilyen sem volt.) És persze Brüsszel is hallgat, de hát mit várjon az ember egy olyan közegtől, amelyet magát is foglyul ejtette az újhullámos kulturális marxizmus.”

Fotó: SERGEY SVETLITSKIY / AFP