Én voltam a „fasiszta”, most meg én segítek a cigányokon. És ti hol vagytok?

-zsoltkom- Magyar társadalmat és Fideszt ért kritika a sorok között... szintén Hofher Józseftől csak valamiért ezt nem idézték be tőle... „van olyan jó barátom is, aki baloldali, ateista, de szociálisan százszor elkötelezettebb, mint bármelyik keresztény.” „Az én meglátásom szerint mindenki pap, hiszen mi az én papságom lényege? Az, hogy másokért élő ember vagyok.” „A cigányság a politika játékszere volt évtizedeken keresztül és talán maradt is. Most átvették a szerepét a migránsok. Cigány egyetemista fiatalok egy fantasztikus jó riportban mutatták be, hogyan kezeli a jobb- és a baloldali sajtó ezt a kérdést. Látszólag másként nyúlnak a témához, de mindkettőben közös, hogy a cigányságot magát állítják be problémaként. Most képzelje el, hogy úgy kell leélnie az életét, hogy ön a probléma Magyarországon. Ebbe a képbe jöttek bele a migránsok. Most már ők a probléma. - Mi az, amit meg kéne értenünk ahhoz, hogy tudjuk helyesen kezelni ezt a kérdést? - Leginkább az együttérzés hiányzik ezen a területen. Nem tudjuk átérezni a helyzetüket évtizedekre, évszázadokra visszamenően. A keresztény-liberális ikon, Choli Daróczi József költő mesélte egyszer, hogy buszon utazott egy kollégájával, aki felállt mellőle, hogy átadja a helyét egy idősebb embernek, aki azonban nem ült le. Kétségbeesetten súgta neki: „Ülj vissza, te hülye, nem látod, soha nem fognak mellém leülni!” Ebből a megvetettségből nem lehet elméleti alapon kikeveredni. Csak az tud segíteni, aki igazán átérzi, milyen az, amikor lenéznek. A Bibliában is az áll: „Jézus Krisztus kiüresítette önmagát, hasonló lett az emberekhez, a legkisebbekkel vált eggyé.” Ezt a legtöbb ember nem érti. Volt olyan többségi munkatársam a cigány kollégiumban, jóindulatú, szuper ember, aki egyszerűen nem érezte őket. Hiába próbáltam megértetni vele az ő érzéseiket, egyszerűen nem tudta túltenni magát azon, ahogy a cigányok viselkedtek bizonyos helyzetekben. - Azt tudjuk, milyen viselkedésbeli különbözőségek választanak el minket, de mi az, amiben felnézhet rájuk a többségi társadalom? A család szentsége, az idősek, betegek családon belüli gondozása még jellemző a köreikben? - A cigány társadalom is sokat erodálódott. Abban lehet felnézni rájuk, amiben a sajátjainkra. Csak esélyben van fényévnyi differencia közöttünk. Ők ugyanolyan szeretnivaló emberek, ugyanúgy szeretnek dolgozni, csak nincsen annyi iskolájuk. Tanítani, emelni kell őket. A magyar parasztság a világháború előtt ugyanolyan vályogházakban élt, hasonló körülmények között, mint ma a cigányok, de a cigányságot akkor is lenézték, egész Európában.”

Jó volt olvasni Hofher atya gondolatait. Nagyon sokat tett a cigányokért, a cigány asszonyokért. Ugyanolyan jókedvű, mint pár éve volt. Isten áldja meg az atyát, egészséggel, humorral. Ui. a legszentebb "bohócot" nem említette, Néri Szent Fülöpöt a legkedvesebb szentemet.

És ehhez hozzáteszem, zárójelben, hogy az értelmiségivé lett zsidóknak se a magyarok problémáival kéne foglalkoznia, a magyarokat csuklóztatni, hogy oldják meg a zsidó nyűglődéseket, hanem nekik kéne megoldani a saját bajaikat. Mindig sokkal nehezebb szembenézni azzal, ami korábban szinte letaglózóan fájdalmas volt, évekig, évtizedekig, netán évszázadokig, évezredekig bántott és hátráltatott - mint elmenekülni előle, aztán meg jajveszékelni, hogy valaki oldja meg. És a nyakába ülni annak, akit kiszemeltünk problémamegoldónak, és csattogtatni az ostort, hogy gyorsabban, többet, ez nem elég, nem elég, nem elég! Szóval az az aspektus, hogy a fenti jezsuita a romák felemelésével foglalkozik, bennem kicsit vegyes érzéseket kelt. Biztosan csodás és tiszteletreméltó, de ugyanakkor abszolút megértem ezt is: "– Azáltal, hogy saját bőrén is megtapasztalta a kisebbségi létet, könnyen tudott azonosulni a cigányokkal, amikor közéjük került? – Nem. Persze voltak olyan emlékek, amik hatottak rám, de csak egy bizonyos közösen eltöltött idő után érezzük át igazán a másik ember helyzetét. Még az együttérzés birtokában is olyan ez a munka, mint Kőműves Kelemené: amit estére felépítesz, reggelre leomlik. – Egy cigánypasztorációban kiégett apáca mondta nekem egyszer: olyan ez, mint amikor az ember tömködi a lyukakat egy süllyedő hajón."

"Robert Sarah bíboros nézeteit azonban, melyek szerint ontológiai szükségszerűség, hogy aki szentmisét mutat be, cölibátusban éljen, elfogadhatatlannak tartom." Helyes. "– Az esetleges agresszióval szemben viszont az ember általában eszköztelen. Hogyan nyissunk úgy, hogy közben ne sérüljünk? – Nehéz kérdés. Ha nem engeded, hogy valami megsebezzen, soha nem fogod megérteni. A sebeink által tanulunk. Meggyőződésem, hogy azért lett Isten emberré, mert különben nem tudta volna megérteni az ember helyzetét: a fájdalmát, a sebzettségét, a halált. Ez egy pozitív tapasztalat, ami nem pusztít el feltétlen. Ostoba világ, amiben élünk, mert itt minden fájdalmat negatívumnak tartunk" Ez nagyon jó végszó. "– Hogyan lett mégis Ferenc párti? – Amikor Ferenc pápát megválasztották, kijelentette, hogy boldoggá kell avatni a felszabadítási mozgalmak nagy alakját, Óscar Romerót, San Salvador érsekét, akit munkatársaival együtt lelőttek a nyolcvanas években. Akkor azt hittem, azért mondja mind ezt, hogy növelje népszerűségét az emberek előtt, ugyanakkor azt éreztem, ha ez valóban megtörténik, hitelesíti magát előttem. Képzelje el, azóta szentté avatták Romerót! Ez bátor lépés volt részéről, hiszen az összeesküvők között még mai is vannak emberek, akik kapcsolatban állnak a hatalommal. Ez tehát óriási eredmény a pápa részéről." Ez is nagyon tetszett :) "– Milyen jó példákat lát még? Fogadjanak örökbe baráti társaságok egy-egy falut, ahogy a Tarnabod és mi csapata, vagy valósuljon meg mindenütt a cserdi modell? – Nagyon heterogén az egész pasztorációs terület, úgyhogy sok megoldás van. A cserdi polgármesteré zseniális volt. Az összes cigány vezető irigykedett rá, de csak azért, mert ők kispályás versenyzők voltak Bogdán Lászlóhoz képest." Szerintem a titok nyitja az, hogy Bogdán maga is cigány volt, totálisan belenőtt a cigány gondolkodásba, életmódba, és azon belülről változtatott, nem kívülről. Szerintem a cigányproblémát csak úgy lehetne megoldani, ha minden tanult cigányt visszaküldenénk oda, ahonnan jött. Ő próbálja meg emelni a többieket! Ő nézzen szembe azzal, hogy a romák hogyan viselkednek! Ne kívülről jövő megváltók csinálják ezt! Oké, nekem mindegy, ha a fenti jezsuita ezt tartja élete feladatának, csinálja. De szerintem ez összességében tévút. Felemeli a romákat, kitanítja őket, aztán azok meg belerúgnak azokba, akik segítették őket. Felfuvalkodnak, erkölcsileg nem javulnak meg, de több lehetőségük, nagyobb rálátásuk, erősebb kapcsolati tőkéjük lesz ártani, és csak elpimaszodnak. A megoldás az, hogy aki már egy kicsit kivakarózott, az menjen vissza a többiekhez, és ő emelje a többit! Szerintem mindenkinek alapvetően azokkal a feladatokkal kell bíbelődnie, amik őt érintik, amik közé ő született, amilyen fájdalmakkal ő maga szembesült. Azt is lehet mondani, Jung és Freud után szabadon, hogy a saját tudatalattijával, a saját elfojtásaival, a saját "démonaival" kell megküzdenie, és ezeket abban a környezetben találja meg leginkább, ahová való. Én nem mondom azt, hogy egy Teréz anya nem mehet el Indiába és így tovább... de hogy nem azonnal, hanem csak évtizedekkel az után, hogy a saját környezetében már elvégezte a feladatát, abban azért biztos vagyok. Gandhinak azért volt óriási hatása, mert miután kitanult ügyvédnek nyugaton, hazament, és az indiai társadalom problémáival foglalkozott. Manapság mindenki úgy képzeli, hogy egy "elnyomottat" kitanítanak, aztán ott marad a jólétben, fényben, virágzásban, és ott őrjöng, ott habzik a szája, ott veri az asztalt, hogy márpedig a többi embernek, akik jólétben élnek, muszáj visszamenniük az ő nyomorába, és segíteniük az ő sorstársainak. De miért nem megy ő? Miért őrjöng a jólétben? Miért habzsolja be teli pofával azt, amihez csak hozzáér? Miért nem megy haza? Miért nem viszi magával azt a tudást, ami ráragadt? Bogdán visszament, és ezért volt kirobbanóan sikeres. Én nem fogom tudni megoldani a romák problémáit, amikhez semmi közöm, ha közben nem érek rá foglalkozni a saját nyűgeimmel, mert felveszem azok baját, akikhez semmi közöm! Így nem oldom meg azt, amit igazán nem látok át (a romák viselkedését), és közben a saját nyavalyáim is csak tovább rohadnak, mert arra meg nem marad energiám. Ez a konstrukció alapvetően elhibázott, és a megoldás az, hogy MINDENKI MENJEN ODA VISSZA, AHOVÁ VALÓ, és törődjön azokkal, akiknek a baja szorosan összefügg a sajátjaival. Tanulja meg megoldani a saját nyűgeit, és tanulja meg megoldani a közvetlen környezete nyűgeit. A Hairben volt egy emlékezetes jelenet, amikor a LaFayette nevű feketét meglátogatta a nője és gyereke (akit a nő egyedül nevel) - és LaFayette veszekedve elutasította, hogy neki nincs ideje erre, mert értse meg, hogy neki "egy barátján kell segítenie" (ez volt a katona Bukowsky). Miért kéne neki Bukowsky problémáit megoldania, ha a saját gyerekével nem törődik? Mi értelme lenne ennek az egésznek? Mi értelme van engedni azt, hogy a romák kivakarózzanak, aztán elpályázzanak, gazdagodjanak, és semmi se törődjenek a többi cigánnyal? Miért kéne nekem törődni a cigányokkal? A kitanult, felfuvalkodott, elhízott, pozíciót szerzett romák se fogják megoldani az én szűkebb környezetem problémáit, de én meg oldjam meg a lerohadt cigányok problémáit? Ezt egyáltalán nem tartom sem okosnak, sem egészségesnek, sem Isten szerint valónak. Jézus is hazaküldte a démonoktól megszabadított embert. A samáriai nő is a saját környezetében kezdte mondani, hogy kivel találkozott. A tanítványok is Jeruzsálemben maradtak, és ott prédikálták az evangéliumot. Pál is mindenhol a zsinagógákat kerete fel, és ott kezdte hirdetni az evangéliumot. Mindenki abban a helyzetben maradt, amit ismert. 1Kor 7,17-28 Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem. Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek. Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget. De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.