Hogyan alakul Németország jövője?

Beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót szervezett az MCC keretei között létrejött Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért az újbudai Hemingway étteremben, a meghívott vendégek Klaus-Rüdiger Mai német történész, a „Mi alakítjuk a jövőt!” című könyv szerzője és Michael Fleissner, a Kosmos Könyvkiadó ügyvezetője voltak.

A beszélgetés kezdetén Szalai Zoltán MCC-főigazgató (és a Mandiner hetilap főszerkesztője) mondott köszöntőt: mint kiemelte, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért már eddig is hívott meg német értelmiségieket, és a jövőben is tervez német, osztrák és svájci kutatókat, értelmiségieket meghívni Magyarországra. 

Bauer Bence, az intézet igazgatója és a beszélgetés moderátora azzal nyitotta meg a beszélgetést, hogy

Szerinte a német társadalom ideges, az emberek úgy érzik, hogy nem tudják elmondani a véleményüket. A migrációs válság, a klímamozgalom óta látszik, hogy vannak erők, amik át kívánják építeni Európát. A könyv szerinte nem pesszimista, azt mondja, a jövő a miénk, a felnőtt polgároké. Olyan fogalmak, mint haza, nemzet, kultúra nekünk, magyaroknak egyértelműek, de egyes németeknek sokszor nem, de a szerző eközben élesen elhatárolódik az AfD-től is.

A kiadóvezető Fleisner szerint unják az emberek a politikát Németországban, az álláspontok egyre szélsőségesebbek. De hagyományosan erős a polgári közép, amely alaposan érdeklődik a témák iránt. A jövőre vonatkozó orientációhoz elemezni kell a dolgokat, az olvasó számára hidat kell építeni. A nagyon szoros véleményfolyosóról le kell térni, nehogy elnyomja az embert. Ezért büszke a kiadott könyvre, és hogy Budapesten „a szabadság egyik városában” mutathatja be.

Mai egy kifejezésre vonatkozó kérdést kapott, mellyel könyvében rendre él: mi is az a „great reset”? Mai válasza szerint nagy korszakváltások vannak a történelemben, de ő inkább paradigmaváltásnak nevezi, a társadalmi paradigma változik meg. Ilyen a késő ókorból a középkorba, vagy a középkorból a koraújkorba való átlépés. A német vitában is az zavarja, hogy az érvek felületesek. Az emberek vagy egészen elfogultak Angela Merkel iránt vagy vele szemben. Ennél mélyebben rejlő elmozdulások is vannak pedig. A csúcspolitikusok nem csak cselekednek, de reagálnak a változásokra is, és ezek a változások igenis megtörténnek. 

A great reset is ilyen stratégia. A nagyszabású átalakítás egy olyan szó, amit egy magyar közgazdász, Polányi Károly talált ki: szerinte a kapitalista piac a politika nyúlványává válik, a politikusok döntenek, hogy mi legyen a gazdaságban. A későmarxista válságelmélet szerint a kapitalizmus folyamatosan gyártja a válságokat, például a klímaválságot. Odáig még nem jutottak el ma Németországban, hogy a járványt is ez okozta, de oda igen, hogy a válságok nélküli társadalomért vagy meg kell szüntetni a kapitalizmust, vagy meg kell reformálni, hogy megőrizzük.

Ez viszont a kapitalizmus alapjának megtámadása. De „nekünk szociális piacgazdaságunk van Németországban”, tehát ez „a jólét rombolását” jelentené. „Én ezt azért írtam meg, mert Németország esetében a választandó út, hogy a szociális piacgazdaságot újra felfedezzük, és felszabadítsuk a szubvenciók és támogatások gúzsából” – közölte Mai. A Zöldek azt mondták, hogy a politika megadja az irányt, aztán jöhet a vállalkozás, ez a szerzőt arra emlékezteti, amikor Sztálin kijelentette: a politika megadja az irányt, aztán cselekednek a káderek.

Bauer Bence, Klaus-Rüdiger Mai, Michael Fleissner és Szalai Zoltán

Mai szerint érdekátfedés van a baloldal és a nagytőke között. Nancy Fraser amerikai filozófust idézi arra, hogy a baloldali erők Amerikában szövetséget kötöttek a szolgáltató szektorral, pl. a Szilícium-völggyel, a pénzüggyel. Egyrészt pénzügyi támogatást, másrészt társadalmi tőkét kapnak tőlük. A zöld termékek gyártása egy új és nagy üzlet, de az összes említett erőnek semmi köze sincsen a polgárok 80%-a életéhez. Idézi, hogy Fraser szerint is a dolgok után szalad a baloldal. A kérdés, hogy mi hogyan alakítjuk a jövőt, a polgárok érvényesítik-e érdekeiket. A polgárok érdeke a jólét és biztonság.

Fleissner felveti, hogy Sahra Wagenknecht baloldali politikus könyvét nem ő adta ki ugyan, de szerinte értékes, mert megszólítja a divatbalosokat, akiket a jobboldal nem tud megszólítani. Wagenknecht elmondja nekik, hogy ők nem szocialisták, csak nem akarnak senkivel szembe kerülni, ezért balosan viselkedtek. Ez nem rossz üzenet részéről, mert elkezdenek gondolkodni, honnan származik a jólétük: a sikeres gazdaságból.  Fleissner szerint itt, Magyarországon is példaértékű a gazdaságpolitika. Úgy látja: Németországban is jó volt, de Merkel teljesen balra csúszott, mindent megkérdőjelezett, amit az újraegyesítéssel elértek. Ez forog kockán, így az a feladat, hogy megszólítsák az embereket, akik felismerik, hogy ez a választás most sorsfordító. Mai egyetért Wagenknechttel, hogy a baloldal elidegeníti az embereket.

Mait kelet-németországi gyökereiről kérdezte Bauer, ugyebár „van tapasztalata a diktatúrából”.

„Természetesen más a perspektívám, van tapasztalatom a diktatúrából” – felelte Mai. Nem akarja, hogy korlátozzák a szabadságot, ez egy fontos lecke. Az önéletrajzában is tisztázta, hogy ösztönzés, motiváció volt számára az első tüntetés, ahol járt. Negyvenen voltak, többen voltak náluk a kommunista titkosszolgák. Nem felejti el, hogy a tüntetés végére 150-en lettek, akik először nem is voltak velük, csak nézték, mi lesz az egész vége, majd csatlakoztak. Harminc évvel később hasonló érzése van. 

A szabadság korlátozása az, amikor a médiában nem arról írnak, ami van, hanem arról, aminek lennie kéne – jelezte Mai. Ilyenek voltak pl. a 2015-ös határnyitásról szóló beszámolások. Mindig távolságot kellene tartani, de sajnos

Ő tudja, mit jelent az irányított sajtó, viszont ma nem irányítják a médiamunkásokat, saját meggyőződésből teszik, amit tesznek. Sokan ellenállnak, vannak bizonyos sikereik, például a Tichys Einblick német konzervatív magazin fontos, pedig nem ismernék be a politikusok Berlinben, hogy olvassák. Mai széleskörű demokráciát javasol, felszólal a Zöldek árkorlátozási javaslata ellen, szerinte a piac „kreatív rombolást” csinál: amire nincs kereslet, az elhal, hiszen csak akkor marad meg, ha mesterségesen fenntartják, mint a zöld autókat. Csak a diktatúra követeli meg a bizalmat, a demokráciában rákérdez az ember a dolgokra. Sokak arról fantáziálnak egyenesen, hogy ha most sikerültek a korlátozó intézkedések, nem lehetne-e a klímaválság ellen is bevezetni ezeket. De Mai nem akar parancsgazdaságot, és az sem akarja, hogy a szabadságjogokat kijátsszák az élethez való jog ellen.

Végül a közelgő német választásokról és választójogról esett szó. Fleissner szerint Németország rosszabb lesz, ha egy zöld-vörös-vörös kormányalakítással zárul a választás, akkor az ország „a mélypontra jut”. Úgy látja: a német középvállalatokat tönkreverték, náluk a legmagasabbak az adók, tovább már nem lehet sanyargatni őket. Mai nem akart jósolni, de szerinte a CDU baja, hogy balra mozdultak el, a politikai versenytársaktól túl sok tartalmat vettek át azzal a felkiáltással, hogy „demoralizáljuk őket”. De ha mindig másoktól vesznek át dolgokat, előbb-utóbb azonosulnak velük. A CDU most már egy balközép párt, és nem jobbközép,

A polgárok – reménykedik benne –, felismerik, hogy egy zöld kormány nem lenne jó, a kancellárjelöltjük gyenge. Németország Mai szerint erősen aggódik, hogy milyen lenne egy zöld vezetés.