Innováció terén az oroszok leelőzték az ukránokat, és a Nyugat nagy részét
Kié az első huzalos drón? Amerikai? Nem, orosz, semmi sem tudja zavarni. Kié a Lancet? Orosz.
Hogyan tudták az elmúlt napokig szinte lenullázni a koronavírus terjedését Tajvanban? Hogyan észlelték első külföldiként a Kínában megjelent koronavírust? Lo Ji-Csünt, a tajvani Járványügyi Központ (CDC) főigazgató-helyettesét kérdeztük.
A tajvani csoda adatai: a másfél éve tartó koronavírus-járvány során április végéig csupán 1086 esetet azonosítottak és 11 halálesetet regisztráltak a szigetországban, az élet a normális kerékvágásban, országos karantén bevezetése nélkül haladt egészén máig. Sőt,
Pedig a Kínához való közelség, illetve a közvetlen légi közlekedés miatt Tajvan a legveszélyeztetettebb térségek közé tartozott. A 2003-as SARS-járvány elleni küzdelemben azonban a tajvani egészségügyi rendszer életbevágó tapasztalatokat szerzett, az elmúlt 17-18 évben tudatosan készültek az új járványveszélyre, egészségügyi-járványügyi rendszerüket felkészítették, modernizálták, hatékonnyá tették.
Amikor 2019. december 31-én észlelték a bajt, három héten belül aktiválták a rendszert, és szinte hermetikusan elzárták az országot, a lakosságot a fertőzéstől. Tajvan egészen idáig sikeresen megállította a COVID-19 terjedését – csak most, májusban kezdtek újra nagy számban megjelenni az új esetek.
A tajvani Járványügyi Központban Lo Ji-Csün epidemiológus és kollégái voltak valószínűleg az első szakemberek a világon, akik a kínai hatóságok után értesülhettek az új vírus fenyegetéséről. Nagyban nekik köszönhető, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és így a világ hamar információkat kaphatott a járványveszélyről.
***
Önök voltak feltehetően az első külföldi epidemiológusok, akik tudomást szereztek a vuhani fertőzések létéről. Hogyan történt?
2019. december 31-én hajnali fél háromkor Járványügyi Központ egyik munkatársa
ami arra utalt, hogy Vuhanban megjelent egy olyan tüdőgyulladásos megbetegedés, amelynek patológiai eredetét az orvosok nem ismerik. A bejegyzés hét esetről írt, mindegyik a helyi Huanan nevű halpiachoz kötődött, és a tünetek alapján a SARS („Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma”) légzőszervi betegséghez hasonló fertőzésre lehetett gyanakodni.
Tudni kell, hogy a központunkban van egy állandó megfigyelő szolgálat, minden nap folyamatosan figyelik a járványveszélyekkel kapcsolatos nemzetközi híreket, a WHO, az egyes államok járványügyi honlapjait, szakportálok, közösségi médiás és egyéb kapcsolatos forrásokat. Így akadt fenn a szűrőn ez az információ.
Azonnal sejtették, hogy ez valami egészen új helyzet, más jellegű fenyegetés?
Tajvan egy nagyon keserű tapasztalatot szerzett a SARS-fertőzés idején, ez alapján tehát
A poszt hitelessége persze nem volt bizonyított, mégis alapvető fontosságúnak érzékeltük, így azonnal megerősítést kértünk a kínai hatóságoktól és a WHO-tól. Elküldtünk egy-egy mailt a világszervezet járványügyi osztályára, illetve a kínai járványügyi hatósághoz hivatalos információt kérve a vuhani esetről.
Milyen válaszokat kaptak? Különösen a kínai hatóságoktól, hiszen ők akkor már többet tudtak erről, mint bárki más a világon.
A WHO szakhatósága nem tudott az esetről, és levelünket továbbította saját vizsgálati osztályára. Kína pedig csupán egy általánosságokat tartalmazó sajtóközleményt küldött vissza, amelyben azt írták, hogy a vuhani egészségügyi hatóságok egyelőre nem tudták beazonosítani a vírustörzset, de a fertőzés emberről emberre nem terjed.
A hagyományos kommunikációs csatornákon azonban ennél többet nem tudtunk meg.
Lo Ji-Csün, a tajvani Járványügyi Központ (CDC) főigazgató-helyettese
Hogyan tudtak mégis megbizonyosodni arról, hogy egy veszélyes új vírus ütötte fel a fejét?
Mivel a következő napokban sem kaptunk lényegi tájékoztatást a lehetséges járványveszélyről a vuhani szervektől, Tajvan úgy döntött, hogy két orvosszakértőt küld a kínai régióba. Ők 2020. január 12. és 15. között helyi egészségügyi szakemberekkel találkoztak, és egy esetben
Január 16-án a tajvani Járványügyi Központ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az új vírus emberre veszélyes és emberről emberre terjed. Ekkor már nyilvánosságra került az első thaiföldi megbetegedés is, a fertőzött nem járt a vuhani piacon, így ekkor már bizonyos volt, hogy járványveszély állt be.
Előbb említette, hogy Tajvannak van egy szomorú tapasztalata a 2003-as SARS-fertőzés idejéről. Mi volt az?
A SARS (első elnevezése alapján: atípusos tüdőgyulladás) 2002 novemberében jelent meg Kína déli régióiban, a kínai hatóságok azonban egészen 2003 februárjáig nem értesítették a WHO-t a járványról. Tajvan márciusban észlelte az első megbetegedéseket saját lakosai körében, és bár az első hullámot sikerült megfékeznie, a második hullám a felkészületlen egészségügyi rendszert padlóra küldte, májusban 346 fertőzöttből 37 beteg elhunyt, illetve további 11 egészségügyi dolgozó életét sem tudták megmenteni. Ez a tapasztalat vezetett oda, hogy már
Tajvan tehát 18 év alatt átalakította a járványmegelőzés infrastruktúráját. Hogyan?
A 2003-as járványt csak egy átfogó országos karanténnal sikerült megállítani, fájdalmas volt. Ezt nem szabadott még egyszer ugyanilyen felkészületlenül megismételni, volt egy erős társadalmi-politikai akarat tehát az egészségügyi, finanszírozási rendszer átalakítására. Ezek elemei dióhéjban: gyors és korai járványügyi „hírszerzés”, gyors és centralizált járványügyi értesítési rendszer, felkészült egészségügyi ellátási hálózat és pontos, rendszeres lakossági tájékoztatás.
A következőképpen alakítottuk át az egészségügyi rendszerünket: minden kórházban kötelező lett alkalmazni fertőzésügyi szakembert, ki kellett alakítani elkülönítésre alkalmas körleteket, illetve járványügyi protokollt. A vészhelyzetben átállításra kerülő kapacitások és tevékenységek pluszköltségeit a kormány megtéríti minden kórháznak. A hat régió mind a 22 járásának van egy nagy központi kórháza, a több mint száz kisebb kórház ezek alárendeltségében működik. Az elsődleges kezelés koronavírus-fertőzéses esetekben is ezekben történik. A pandémia
2016-ban a WHO-sztenderdek alapján a Johns Hopkins University egészségügyi testülete „átvilágította” a tajvani rendszert, és azt állapította meg, hogy elsőosztályú megelőzési-kezelési struktúra épült ki nálunk mindenfajta járvány visszaszorítására. A madárinfluenza, az ebola, a MERS vagy a Zika esetében jól vizsgázott ez az elhárító rendszer.
Sárkányhajó-verseny Tajpejben 2020. június 25-én – a járvány egész ideje alatt, egészen mostanáig, ismeretlenek voltak Tajvanon a világ más részein hatályos korlátozások
Miután 2020 legelején tudományos bizonyítékaik lettek arról, hogy járványveszély van, milyen azonnali intézkedéseket hoztak a tajvani hatóságok?
Azonnal, már az újév első napjától elrendelték a Vuhan és Tajvan közötti légi forgalom minden járatánál a járványügyi ellenőrzést. 2020. január 21-én
A tajvani kormány ezt követően elrendelte a határátlépéskor történő kötelező karantént.
Milyen járványügyi korlátozások, kormányzati intézkedések követték az első gyors lépéseket a járvány terjedésének megakadályozására?
Ahogy említettem, a SARS-járvány óta tisztában voltunk azzal, hogy egy gyors értesítési rendszerre van szükség. Ahogy a járványveszély megjelent, január 20-án az egészségügyi rendszer irányítását átvette a Központi Járványügyi Parancsnokság (CECC), amely az egészségügyi miniszter vezetésével egy tárcák közötti, integrált, és emiatt gyors és hatékony irányítást tesz lehetővé. Mire a WHO január 30-án kihirdette a globális pandémia-veszélyt, addigra Tajvan egy kész stratégia alapján már régen elkezdte a védekezést. A védőmaszkok gyártása azonnal megindult: mielőtt a lakosság megkezdhette volna a pánikszerű felvásárlást, már elegendő maszk volt a piacon.
Elrendelték a külföldről be-, illetve hazautazók és a már megfertőződöttek közvetlen családtagjainak kötelező 14 napos házi karanténját, ellátásukra pedig már előre felálltak a szolgáltató egységek: ételkiszállítás, hulladékelszállítás, pszichológiai tanácsadás.
Hogyan történt a tajvani lakosság hivatalos tájékoztatása a korlátozó intézkedésekről, a járványügyi intézkedések változásairól?
Ahogy január 20-tól megkezdte működését a CECC, szinte azonnal bevezette a napi sajtótájékoztatók tartását. Ezeken az élő közvetítéseken a szakemberek elmagyarázták az aktuális intézkedéseket, tájékoztatást adtak a járványhelyzet alakulásáról, cáfolták az álhíreket. Felmérések szerint a központi irányítást nagy fokú társadalmi bizalom övezi, az általuk adott tájékoztatás pontosnak és szakszerűnek bizonyult. Az érem másik oldal, hogy 2020 februárjában törvényt hoztak a járvánnyal kapcsolatos álhírterjesztés kemény szankcionálásáról is.
A tajvani járványkezelés hatékonysága valóban példa nélküli: márciusig összesen tíz halálos áldozata volt a pandémiának a szigetországban. Mi a szisztéma működésének a titka?
A tajvani járványvédelmi rendszer sikere négy tényezőn alapszik: gyors intézkedések, korai beavatkozás, bátor fellépés és átláthatóság. Van egy közmegegyezés, hogy mit kell tenni, és van hozzá technológiánk. Ennek az elemei: központi irányítás; szigorú határellenőrzés; a védekező eszközök (maszkok, lélegeztető gépek, ...stb.) gyártása és elosztása; a kontaktszemélyek gyors feltérképezése, az elkülönítő intézkedések gyors bevezetése; hatékony IT-háttér (elektronikus tájékoztató és szolgáltató rendszerek); napi pontos hivatalos tájékoztatás a lakosság számára; gyors és hatékony tesztelés.
és az élet a normális kerékvágásban haladt a járvány kirobbanása után is egészén máig. 2020 áprilisa és decembere között 253 napon át egyetlen új fertőzött sem volt Tajvanon.
Újszerűnek hat a felsorolásból az IT-háttér, egészen konkrétan az úgynevezett „digitális kerítés” nevű elektronikus rendszer, amely a karanténszabályok betartását ellenőrzi. Hogyan működik ez?
Igen, ez egy technológiai újítás, amelynek a lényege az, hogy digitálisan nyomon követhető a karantén-köteles személy mozgása. A fertőzött mobiltelefonos szignáljai alapján az egészségügyi hatóságok és a rendőrség látja, hogy a karanténszabályokat a kötelezett betartja-e.
Katona fertőtlenít egy koronavírus-tesztközpontból kilépő nőt Tajpejben május 19-én (REUTERS/Ann Wang)