Shakespeare fehérbőrű, cisgender, hetero férfi, tehát kirekesztő

„Figyelve mindazt, ami Amerikában történik, az embernek joggal támad az az érzése, hogy a világ szélsőliberálisai minden beteg ötletüket Amerikában próbálgatják, majd az általuk végzett össztársadalmi emberkísérlet laboratóriumának »vívmányait« pillanatok alatt szivárogtatják át az öreg kontinens nyugati országaiba, hogy pusztító ideológiájuk Európában is gyökeret verjen.

Hétről-hétre mondogatjuk, hogy ennél már nem lesz lejjebb, de a nyílt társadalom szekta hívői rendre bebizonyítják: mindig van.

Haladóék egyik legújabb őrülete Amerikában az, hogy klasszikusokat törölnének ki az irodalmi kánonból a – tragikomikus és sokszor teljesen abszurd, már-már szélsőségekbe hajló – politikai korrektség jegyében.

A liberális véleményterror előtt aléltan térdre rogyó egyetemi professzorok szerint William Shakespeare divatjamúlt, sértő és nem való a tanóra keretei közé. A szélsőbaloldali ideológia melegágyát jelentő amerikai oktatási rendszer problémája természetesen nem más, mint Shakespeare bőrszíne és ebből fakadó világlátása.

Az Arizona State Egyetemen tanító Ayanna Thompson, angol szakos tanár szerint itt az ideje véget vetni a fehérbőrű, cisgender, heteroszexuális férfi narratívának, mert az vérig sérti a szegény, elnyomott kisebbségeket.

A megoldás a felvilágosult tanárnő szerint egyértelmű: a divatjamúlt Shakespeare Hamletjét, Macbethjét, Othelloját és Rómeó és Júliáját le kell cserélni színesbőrű nők műveire. Ezzel is teret adva a modernebb, kisebbségi hangoknak.

E nyilvánvaló kultúraradírozó elmebaj amellett, hogy nonszensz, ráadásul súlyosan rasszista is. Vagy Shakespeare-t bátran el lehet ítélni, pusztán a bőrszíne miatt? Ha tényleg nem ez a meghatározó, és mindenki egyenlő – ahogy azt ballibék hirdetik –, akkor miért fontos, hogy színesbőrű írók műveit olvassák a diákok Shakespeare helyett? Miért nem az irodalomtörténeti érték a meghatárzó?

A kérdés költői, a válasz profán: ez az agymosás is része az agresszív, liberális propagandának. Nem képesség, tehetség, vagy épp a művészeti érték alapján ítélnek, hanem a bőrszín, a politikai korrektség mindenhatósága és álfilantóp lózungok diktátumait követve.

»Az égő fáklya őmellette halvány!

Úgy tündököl a barna éjjel arcán,

Mint drága-gyöngy a szerecsen fülén.

A koldus földre kár ily égi fény!

A lányok közt e tündér úgy kiválik,

Mint hószín hattyú hollók közt világít.«

(Rómeó és Júlia részlet)

Shakespeare rajongójaként fáj még belegondolnom is, hogy azoknak a diákoknak, akiknek egyelőre még merik tanítani az angol írófejedelem műveit, például a Rómeó és Júliáról nem a világirodalom talán legszebb szerelmes története jut majd eszébe, hanem a mérgező férfiasság és a szexizmus, Othelloról pedig a rasszizmus? A Velencei kalmár pedig – liberálisék szemüvegén át szemlélve – súlyosan antiszemita mű volna? Drámai…

És valahol az is dermesztő, hogy azokon az amerikai egyetemeken, ahol elfogadják a klasszikus művek kánonból való, radikális kiirtását, milyen egyetemes értékektől fosztják meg a diákokat. Nem is beszélve a diplomások általános műveltségéről, amely évtizedek óta így is gyors zuhanórepülésben van.

Ha így folytatják, Shakespeare és társai helyét szépen, lassan átveszik a modern, balos, liberális ideológiát hirdető szerzők, ami sok amerikai diáknak talán fel sem tűnik majd, hiszen jellemzően a telefonjukon lógnak, a Twitteren és a TikTokon, szélsőbaloldali influencerek, aktivisták őrültségein butulva.

A legkönnyebben manipulálható politikai célcsoport tagjai ők, éppen ezért bombázzák őket a balliberális politikacsinálók, a tudatipar boldog asszisztálásával. S vajon az is puszta véletlen volna, hogy Amerikában lejjebb akarják szállítani a választásokon részt vevők életkorát? Hát, persze…

Hogy is mondja Hamlet?

»Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.«

Források:

https://nypost.com/.../shakespeare-ditched-by-woke.../

https://www.washingtontimes.com/.../woke-teachers-want.../