A Parlamentből dobták a mélybe Szőts András színészt a Lenin-fiúk
2021. március 21. 07:30
Megszurkálták, agyonverték, majd a Parlament harmadik emeletéről egy aknába dobták a testét a Lenin-fiúk. A mártírhalált halt színész, Szőts András 37 évesen lett a vörös terror áldozata 1919-ben.
A ma 102. éve megalakult Tanácsköztársaság működése közben, a Parlamentben létrehozott kommunista politikai rendőrség számos embert kínzott meg s dobott az éj leple alatt a Dunába. A korabeli leírások szerint az alagsorban gyötört emberek kiáltásai miatt a Parlament elé járó motorú autókat állítottak, hogy elnyomja a mártírok segélykiáltásait. Itt ölték meg a tehetséges színészt, Szőts Andrást is, aki 140 éve, 1881 augusztusában látta meg a napvilágot, de csak 37 évig élhetett.
Kolozsváron született Incseli Szőts Andrásként, az előnevet még II. Lipóttól kapta a családja. Már a gimnáziumban is minden vágya az volt, hogy színész lehessen, ezért költözött 1903-ban Budapestre, és el is végezte a színiakadémiát. Már kezdő színészként többször írtak róla a lapok, az egyik például megállapította:
„erős temperamentumával szép jövőre tarthat számot”.
1906-ban a Pesti Hírlap emelte kalapját az abban évben végzős Szőts András előtt, aki Aradon alakította Cyrano de Bergerac főszerepét. A lap szerint „figyelemre méltó debutot” láthatott a publikum.
Százával ölték meg az embereket a Tanácsköztársaság nevében (fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)
1909-ben a színészi karrier mellett katonai pályába kezdett, Nagyváradon a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya lett, s nem volt kérdés számára, hogy az I. világháborúban is harcba megy. Azt tudni lehet, hogy nem sokkal a háború kitörése után mérgezés miatt hosszú ideig ápolták, ám visszament a frontra. Végül
főhadnagyként szerelt le, és a hősiessége miatt megkapta a Bronz Katonai Érdemrendet.
Szőts András tehetségére jellemző, hogy a Nemzeti Színház szerződtette: olyan nagyságokkal szerepelhetett egy színpadon, mint Jászai Mari vagy éppen Blaha Lujza. De ott volt a társulatban egy bizonyos Lugosi Béla is, aki később, a Tanácsköztársaság ideje alatt támogatta az új rendszert, s mindezért a vörös terror bukása után, némi kitérővel az Egyesült Államokba távozott, ahol aztán Drakula grófként a világhírig jutott. Szőts a színészi pálya mellett az egyik legjobb barátjával, az iskolai tanár Homonnai Imrével állandóan újításokon törte a fejét. Több szabadalmat is beadtak, például a szabadalmi hivatalhoz fordultak egy olyan esernyővel, amelynek a nyele csuklós. Ez később meg is valósult, ám nincs nyoma annak, hogy övék lett volna a szabadalom.
Aztán elérkeztünk 1919-hez:
Szőts András részt vett a ludovikás tisztek felkelésében,
amelynek Lemberkovics Jenő százados volt a vezetője. Őt a vörösök azonnal kivégezték, Szőtsöt ellenben a Parlamentbe hurcolták, ahol embertelen kínzásoknak vetették alá az alagsorban. Agyba-főbe verték, megszurkálták, majd valószínűleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy öngyilkos lett, így a Parlament harmadik emeletéről egy aknába dobták a testét.
Történt mindez június 26-án. Sokáig senki nem tudta, mi történt a színésszel, aztán a Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Újság írta meg a rémes esetet. Így értesült róla a Nemzeti Színház társulata is, amely eldöntötte, egy portrét festetnek a mártírról és azt kiállítják a Nemzeti Színház épületében. Így is történt, 1920-ban a színház társalgójában fel is avatták a festményt, amely aztán a II. világháború végéig a helyén maradhatott, ekkor azonban a kommunista hatalom levetette.
Csak a vörös terror bukása után derült ki, hogy a Parlamentben kínozták halálra Szőts Andrást (fotó: Fortepan/Szabó Lóránt)
Közben az is kiderül, kik tehettek Szőts András haláláról. Például a hithű kommunista, a Tanácsköztársaság egyik véreskezű végrehajtója, Korvin Ottó, akit még 1919 végén tartóztattak le és ítéltek halálra. Habár a történészek már bebizonyították, hogy vérszomjas Lenin-fiúról van szó, ehhez képest még ma is több közterület viseli a vörös terror egyik meghatározó képviselőjének a nevét.
Szőts halála Korvin helyettese, Sallai Hollander Imre lelkén is szárad, ők ketten rendelték el a gyilkosságot. Őt 1932-ben állították bíróság elé, Fürst Sándor társaságában. A tárgyaláson Szőts András megölése is szóba került: a bíró kiemelte, hogy Korvin és Sallai Hollander adott rá engedélyt, ám Sallai faarccal csak annyit válaszolt: „nincs tudomásom a dologról”. A tárgyalás végén Sallai Hollander és Fürst Sándor sem kerülhette el a bitófát.
Szőts András mártíromságát 2016 óra a Parlament épületében emléktábla hirdeti,
Kövér László házelnök avatta fel.
Közterület ellenben nem hirdeti a nevét. Százegy év után talán ideje lenne végre egy-két Korvin utcát Szőts Andrásra változtatni.
Kovács Lajos egykori életvédelmi nyomozó arra hívta fel a figyelmet Gulyás Márton műsorában, hogy minden olyan fegyveres konfliktus vagy háború után, amely a környező országokban zajlott, megjelentek nálunk is olyan alakok, akik „tovább űzték az ipart” Magyarországon.
Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs vezetője így nyilatkozott: tiszteletlen, szükségtelen, és a rendőrségre nézve méltatlan kommunikáció folyt az V. kerületi lakástűzzel összefüggésben meghalt nő ügyében.
Tisztelt Emlékezők!
A magyar történelemben azonban gyakori, hogy – ugyan soha nem végérvényesen, de néha
elviselhetetlenül sokáig – az idő nem az áldozatok és az igazság, hanem a gyilkosok és a
hazugságok érdekében szolgál.
Incseli Szőts András arcképe eltűnt a Nemzeti Színházból – magát a Blaha Lujza téri épületet
1964-ben fel is robbantották –, a katonai személyi lapjai elvesztek az irattárakból, napjainkra
őt és társait a köztudat elfelejtette.
A kommunista terrorista Korvin (Klein) Ottó nevét viszont ma is 46 utca viseli
Magyarországon, a kommunista gyilkos filozófus Lukács Györgynek köztéri szobra van, nevét
ma is ott olvashatjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között, a kommunista terror
másik ideológusának, Szabó Ervinnek a nevét pedig a Fővárosi Könyvtár viseli.
A mai naptól, Incseli Szőts András emléktáblájának felavatásával mi, mai magyarok
törlesztünk egy keveset a múltunk iránti nyomasztó erkölcsi adósságainkból. E vonatkozásban is sok teendőnk maradt még.
Kegyeletet a múltnak, bátorságot a jelennek és reményt a jövőnek!
A gyilkossá lett kommunista filozófus, Lukács György így jellemezte a bolsevik terrorizmus
egyik első magyarországi képviselőjét, Korvin (Klein) Ottót:
Csöndes, nyugodt, szerény és
tárgyilagos volt. Lágyságát és kedélyének mélységét csak azok ismerték, akik személyéhez
közel álltak. Hősies elvtárs volt, szerényen és nyugodtan a háttérben dolgozó, önfeláldozó
szervező.
De korabeli rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek is igazolják, hogy a Lenin fiúk az
Országházban több gyilkosságot is elkövettek. Kövér László avató beszédében erről így
beszélt:
Egy 1919. augusztus 16-án kelt rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvben az országházi túszok
őrzésével megbízott katona beszámol arról, hogy Incseli Szőts András halála után az
Országház kommunista gondnoka, egy bizonyos Englender nevű ember kijelentette egy Palis
nevű vörösőr parancsnoknak, hogy – idézem – ha nem jönnek az színész hullájáért, úgy őt az éjjel folyamán a többi hullákkal egyetemben a Dunába dobja.
A Duna pedig, amiként 1944-ben, úgy 1919-ben sem állított ki halotti bizonyítványokat.”