Megszurkálták, agyonverték, majd a Parlament harmadik emeletéről egy aknába dobták a testét a Lenin-fiúk. A mártírhalált halt színész, Szőts András 37 évesen lett a vörös terror áldozata 1919-ben.
A ma 102. éve megalakult Tanácsköztársaság működése közben, a Parlamentben létrehozott kommunista politikai rendőrség számos embert kínzott meg s dobott az éj leple alatt a Dunába. A korabeli leírások szerint az alagsorban gyötört emberek kiáltásai miatt a Parlament elé járó motorú autókat állítottak, hogy elnyomja a mártírok segélykiáltásait. Itt ölték meg a tehetséges színészt, Szőts Andrást is, aki 140 éve, 1881 augusztusában látta meg a napvilágot, de csak 37 évig élhetett.
Kolozsváron született Incseli Szőts Andrásként, az előnevet még II. Lipóttól kapta a családja. Már a gimnáziumban is minden vágya az volt, hogy színész lehessen, ezért költözött 1903-ban Budapestre, és el is végezte a színiakadémiát. Már kezdő színészként többször írtak róla a lapok, az egyik például megállapította:
1906-ban a Pesti Hírlap emelte kalapját az abban évben végzős Szőts András előtt, aki Aradon alakította Cyrano de Bergerac főszerepét. A lap szerint „figyelemre méltó debutot” láthatott a publikum.
Százával ölték meg az embereket a Tanácsköztársaság nevében (fotó: Fortepan/Erky-Nagy Tibor)
1909-ben a színészi karrier mellett katonai pályába kezdett, Nagyváradon a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya lett, s nem volt kérdés számára, hogy az I. világháborúban is harcba megy. Azt tudni lehet, hogy nem sokkal a háború kitörése után mérgezés miatt hosszú ideig ápolták, ám visszament a frontra. Végül
Szőts András tehetségére jellemző, hogy a Nemzeti Színház szerződtette: olyan nagyságokkal szerepelhetett egy színpadon, mint Jászai Mari vagy éppen Blaha Lujza. De ott volt a társulatban egy bizonyos Lugosi Béla is, aki később, a Tanácsköztársaság ideje alatt támogatta az új rendszert, s mindezért a vörös terror bukása után, némi kitérővel az Egyesült Államokba távozott, ahol aztán Drakula grófként a világhírig jutott. Szőts a színészi pálya mellett az egyik legjobb barátjával, az iskolai tanár Homonnai Imrével állandóan újításokon törte a fejét. Több szabadalmat is beadtak, például a szabadalmi hivatalhoz fordultak egy olyan esernyővel, amelynek a nyele csuklós. Ez később meg is valósult, ám nincs nyoma annak, hogy övék lett volna a szabadalom.
Aztán elérkeztünk 1919-hez:
amelynek Lemberkovics Jenő százados volt a vezetője. Őt a vörösök azonnal kivégezték, Szőtsöt ellenben a Parlamentbe hurcolták, ahol embertelen kínzásoknak vetették alá az alagsorban. Agyba-főbe verték, megszurkálták, majd valószínűleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy öngyilkos lett, így a Parlament harmadik emeletéről egy aknába dobták a testét.
Történt mindez június 26-án. Sokáig senki nem tudta, mi történt a színésszel, aztán a Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Újság írta meg a rémes esetet. Így értesült róla a Nemzeti Színház társulata is, amely eldöntötte, egy portrét festetnek a mártírról és azt kiállítják a Nemzeti Színház épületében. Így is történt, 1920-ban a színház társalgójában fel is avatták a festményt, amely aztán a II. világháború végéig a helyén maradhatott, ekkor azonban a kommunista hatalom levetette.
Csak a vörös terror bukása után derült ki, hogy a Parlamentben kínozták halálra Szőts Andrást (fotó: Fortepan/Szabó Lóránt)
Közben az is kiderül, kik tehettek Szőts András haláláról. Például a hithű kommunista, a Tanácsköztársaság egyik véreskezű végrehajtója, Korvin Ottó, akit még 1919 végén tartóztattak le és ítéltek halálra. Habár a történészek már bebizonyították, hogy vérszomjas Lenin-fiúról van szó, ehhez képest még ma is több közterület viseli a vörös terror egyik meghatározó képviselőjének a nevét.
Szőts halála Korvin helyettese, Sallai Hollander Imre lelkén is szárad, ők ketten rendelték el a gyilkosságot. Őt 1932-ben állították bíróság elé, Fürst Sándor társaságában. A tárgyaláson Szőts András megölése is szóba került: a bíró kiemelte, hogy Korvin és Sallai Hollander adott rá engedélyt, ám Sallai faarccal csak annyit válaszolt: „nincs tudomásom a dologról”. A tárgyalás végén Sallai Hollander és Fürst Sándor sem kerülhette el a bitófát.
Kövér László házelnök avatta fel.
Közterület ellenben nem hirdeti a nevét. Százegy év után talán ideje lenne végre egy-két Korvin utcát Szőts Andrásra változtatni.