főhadnagyként szerelt le, és a hősiessége miatt megkapta a Bronz Katonai Érdemrendet.
Szőts András tehetségére jellemző, hogy a Nemzeti Színház szerződtette: olyan nagyságokkal szerepelhetett egy színpadon, mint Jászai Mari vagy éppen Blaha Lujza. De ott volt a társulatban egy bizonyos Lugosi Béla is, aki később, a Tanácsköztársaság ideje alatt támogatta az új rendszert, s mindezért a vörös terror bukása után, némi kitérővel az Egyesült Államokba távozott, ahol aztán Drakula grófként a világhírig jutott. Szőts a színészi pálya mellett az egyik legjobb barátjával, az iskolai tanár Homonnai Imrével állandóan újításokon törte a fejét. Több szabadalmat is beadtak, például a szabadalmi hivatalhoz fordultak egy olyan esernyővel, amelynek a nyele csuklós. Ez később meg is valósult, ám nincs nyoma annak, hogy övék lett volna a szabadalom.
Aztán elérkeztünk 1919-hez:
Szőts András részt vett a ludovikás tisztek felkelésében,
amelynek Lemberkovics Jenő százados volt a vezetője. Őt a vörösök azonnal kivégezték, Szőtsöt ellenben a Parlamentbe hurcolták, ahol embertelen kínzásoknak vetették alá az alagsorban. Agyba-főbe verték, megszurkálták, majd valószínűleg azt a látszatot akarták kelteni, hogy öngyilkos lett, így a Parlament harmadik emeletéről egy aknába dobták a testét.